WC-pucolás

A mosás után ez a következő szelete a háztartási munkáknak, amit most át fogunk tekinteni. Elöljáróban csak annyit: nagy utat tettem meg.

WC-pucolás szempontjából az életem öt szakaszra tagolható.

Az első, és egyben legboldogabb korszak, amikor az anyukámmal éltem és nem az én felelősségem volt a WC tisztántartása. Nem túlzok, amikor azt mondom, hogy 28 év alatt egyetlen egyszer sem kényszerültem a WC-t kitakarítani.

A második, és egyben legboldogabb szakasz, amikor A.-val megvettük életünk első lakását. Lelkes voltam, beköltözés után mindent kitakarítottam, a WC-t is beleértve. Aztán sokáig nem csináltam semmit. Egy év múlva, amikor vendégek jöttek, akkor átsikáltam alaposan a WC-kagylót. Aztán még kétszer a három év alatt.

A harmadik, és egyben legboldogabb szakasz, amikor A.-val megvettük életünk első házát. Egy frissen felújított ingatlant. Lelkes voltam, de mivel a költözéskor már 41. hétben jártam, nem takarítottam semmit. Aztán jó sokáig szintén nem törődtem a WC-vel, mert egy új házban valahogy minden sokkal lassabban koszolódik. Úgy gondoltam, hogy nem is kell a WC-t takarítani, elég, ha veszek bele egy kis adagolót, amiből minden lehúzásnál kioldódik egy kis fertőtlenítőszer. (Nem is tudom, hogy mi a neve…)

A negyedik, szintén nagyon boldog szakasz idejére esett, hogy Pepe elkezdett járni és felfedezni a különböző tartozékait háznak. Ekkor történt, hogy megitta a WC-ből a fertőtlenítő egy részét, így a műanyag tartályocskának mennie kellett. Nekem meg szembe kellett nézni a ténnyel, hogy, ha a gyerek a WC-ben fog játszani, akkor azt rendszeresen takarítanom kell. Azt gondoltam, hogy kéthetente elég lesz.

Így érkezünk el az ötödik, és természetesen a legboldogabb szakaszhoz, amikor már nemcsak Pepe játszik a WC-nél, hanem Bakka és ZK is. Bakkát rajtakaptam, hogy Duduval, Palikával és Fakánggal (a képzeletbeli barátai) teázgatnak: az ülőkén terítettek meg a baba-teáskészlettel, a játékteát pedig a WC-kagylóból merítették. De legalább nem itták meg, szemben ZK-val, aki egyszerűen szomjas volt, és nem szolgáltam ki elég gyorsan, így szegény gyerek kénytelen volt a WC-csészéből inni, azaz, és most érkeztünk el a mondandóm lényegéhez az utóbbi két évben MINDEN ÁLDOTT NAP KISIKÁLOM mindkét WC-nket. Elismerem a művelet nem tart tovább 90 másodpercnél, de már alig várom életem hatodik szakaszát, amikor minden legközelebbi rokonom megtanulja a WC és a WC-kefe rendeltetésszerű használatát. Igen a férjem is…

ZK kicsi vagy, hadd segítsek: A WC-kefe nem arra való, hogy nyalogasd!

hhhhhhhhhhrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrggggggggggggggggggg