2008. március 18., kedd

WC-pucolás

A mosás után ez a következő szelete a háztartási munkáknak, amit most át fogunk tekinteni. Elöljáróban csak annyit: nagy utat tettem meg.

WC-pucolás szempontjából az életem öt szakaszra tagolható.

Az első, és egyben legboldogabb korszak, amikor az anyukámmal éltem és nem az én felelősségem volt a WC tisztántartása. Nem túlzok, amikor azt mondom, hogy 28 év alatt egyetlen egyszer sem kényszerültem a WC-t kitakarítani.

A második, és egyben legboldogabb szakasz, amikor A.-val megvettük életünk első lakását. Lelkes voltam, beköltözés után mindent kitakarítottam, a WC-t is beleértve. Aztán sokáig nem csináltam semmit. Egy év múlva, amikor vendégek jöttek, akkor átsikáltam alaposan a WC-kagylót. Aztán még kétszer a három év alatt.

A harmadik, és egyben legboldogabb szakasz, amikor A.-val megvettük életünk első házát. Egy frissen felújított ingatlant. Lelkes voltam, de mivel a költözéskor már 41. hétben jártam, nem takarítottam semmit. Aztán jó sokáig szintén nem törődtem a WC-vel, mert egy új házban valahogy minden sokkal lassabban koszolódik. Úgy gondoltam, hogy nem is kell a WC-t takarítani, elég, ha veszek bele egy kis adagolót, amiből minden lehúzásnál kioldódik egy kis fertőtlenítőszer. (Nem is tudom, hogy mi a neve…)

A negyedik, szintén nagyon boldog szakasz idejére esett, hogy Pepe elkezdett járni és felfedezni a különböző tartozékait háznak. Ekkor történt, hogy megitta a WC-ből a fertőtlenítő egy részét, így a műanyag tartályocskának mennie kellett. Nekem meg szembe kellett nézni a ténnyel, hogy, ha a gyerek a WC-ben fog játszani, akkor azt rendszeresen takarítanom kell. Azt gondoltam, hogy kéthetente elég lesz.

Így érkezünk el az ötödik, és természetesen a legboldogabb szakaszhoz, amikor már nemcsak Pepe játszik a WC-nél, hanem Bakka és ZK is. Bakkát rajtakaptam, hogy Duduval, Palikával és Fakánggal (a képzeletbeli barátai) teázgatnak: az ülőkén terítettek meg a baba-teáskészlettel, a játékteát pedig a WC-kagylóból merítették. De legalább nem itták meg, szemben ZK-val, aki egyszerűen szomjas volt, és nem szolgáltam ki elég gyorsan, így szegény gyerek kénytelen volt a WC-csészéből inni, azaz, és most érkeztünk el a mondandóm lényegéhez az utóbbi két évben MINDEN ÁLDOTT NAP KISIKÁLOM mindkét WC-nket. Elismerem a művelet nem tart tovább 90 másodpercnél, de már alig várom életem hatodik szakaszát, amikor minden legközelebbi rokonom megtanulja a WC és a WC-kefe rendeltetésszerű használatát. Igen a férjem is…

ZK kicsi vagy, hadd segítsek: A WC-kefe nem arra való, hogy nyalogasd!

hhhhhhhhhhrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrggggggggggggggggggg

13 megjegyzés:

Doris írta...

Hát így megy ez....fejlődünk.
Én lassabb voltam. Nekem kb 3- szor kellett lenyúlnom a wc torkába, mire felfogtam ésszel, hogy ha nem veszem ki azt a bizonyos tartályt, akkor elkövetkező éveimben nemhogy naponta takaríthatom, de bele is kell, hogy másszak vállig, hogy a dugulásokat elhárítsam.

Daniella írta...

Doris: hangosan röhögök!!!
Köszi nagyon!

amilgade írta...

Ismerős helyzet! Most úgy teszek mint a reklámban, de tényleg így van/volt: Amióta a D...tost használom, azóta megoldódtak a Wc problémáim, és azóta én sem mászok bele.

merci írta...

Jó lesz ez :)
Amikor Floresz szobatiszta lett, úgy gondolta, kitakarítani maga után a wc-t nem lehet nagy ördöngősség, hiszen a többiek is képesek rá. Büszkén jött be és lelkendezve mesélte, hogy sikerült. Én is büszke voltam rá, amíg be nem mentem és meg nem láttam, hogy az apja fogkeféjével takarította le (a "kefe" szóra mindenesetre jól emlékezett) :)
Blanka ellenben még nem szobatiszta, de azért ha arra jár mindig bedob valamit oda... az apja meg csak néz, hogy mi mindennel nem tud a biológiai szennyvíztisztító elbánni :)

Daniella írta...

:-)))))
Még kérek még WC történeteket!!!

kíváncsi írta...

Na, megint megnyugodtam, hogy nemcsak az én fiaim dobálják az illatosítót a tartályba! ;-) Én sokáig nem tudtam, hová lettek a kis mütyürök sorban, mígnem rá kellett jönnöm, hogy nem véletlenül nem találom őket. ;-)
Az egyik csemetém meg a vécékefe tartójából ivott, na akkor mondtam, hogy ha ezt túléli, már nincs miért aggódnom élete során. :-D

Kíváncsi (nem tudom, mit ártottam én ennek a kommentezőnek, nem akarja elfogadni a jelszavamat semmmi esetre sem)

noi írta...

Úgy látszik a teázgatás adja magát. Szerencsére nálunk még St. Louisban arra figyelt föl jóanyám, hogy az őrzendő gyerekek (Kate, Andrew és még talán egy harmadik) élnek ily módon tásadalmi életet a WC-n.

Az enyémek meg külöbem is a zuhanyba szeretnek csak pisilni, úgyhogy így a WC-n nincs akkora forgalom :).

A belógó bigyó egyébként szerintem is tök fölösleges és csak a környzetet terheli tovább, úgyis, mint öblítő és SZÁRÍTÓGÉP.

Katanyaka írta...

Kifejezetten örülök, hogy én nem szolgálhatok ilyen wc -s sztorival. Egyébként nagyon jókat mulattam :o)

Daniella írta...

Köszönöm mindenkinek!
noi: tudod milyen drága egy szárítóállvány??? de egyébként az a nyári vállalásom, hogy kertben fogok szárítani...
katanyaka: láttam a kisebbik lányod képét a WC-n, úgyhogy szerintem lesz majd élmény...

noi írta...

A keresztfiadtól kapsz egyet, ennek annyira örül!

malyvacsiga írta...

Szerintem ÉN élem itt a legboldogabb WC-s életet: NEM én takarítom a WC_t, mondván nem én csinálok benne disznóólat! Nem én pisilem le a karimát meg a padlót, a falat sem én fröcskölöm össze. Úgyhogy réges rég a párom takarította a WC-t, mostanra viszont a fiúk is elég nagyok hozzá. Merthogy anno előhozakodtam a ténynel, hogy anyóséknál após is ülve pisil. Erre a párom inkább átválallta a WC takarítását. :-)))))

Daniella írta...

malyvacsiga: ez már valami! Nagy taps!!!

Névtelen írta...

itt meg 28+3 van 2002-ig
...végképp elvesztem