Az „ipari regényt” (nem is tudom hirtelen, hogy mondjam magyarul…) nem tanultunk az angol regény szemináriumon, vagy csak én nem figyeltem oda, ami minimálist tudok a témáról azt David Lodge Nice Work című regényéből tudom, amelyben a főhősnő irodalmár és pont az „ipari regény” a kutatási területe.
Most is csak „véletlenül” (igen, tudom, én sem hiszek a véletlenekben) került kezembe ez a könyv, mert az utóbbi években az anyukámat elárasztották (utálom a mw helyesírás-ellenőrző programját. Ezt a szót most miért húzta alá???) angol írónők regényeivel az unokatestvéreim. (Köszönjük, nagyon!)
Az előző könyves bejegyzésemben panaszkodtam, hogy mit variál az író össze-vissza az idősíkokkal, szereplőkkel: Miért olyan bonyolult a történetmondás fonala? Most viszont megkaptam, amit kértem. Gaskell kezd a történet elején, majd haladunk a vég felé…
A regény Margaret Hale (ő a dél), a szegény (kiugrott) lelkész lánya és John Thornton (észak; először szegény-majd-önerőből-gazdag-lett) gyáros (szerelmi) történetét meséli el. (Azt hiszem ezzel túl is léptem a heti zárójel-kvótámat, bocsánat, ha valakinek nem maradt...)
A történet Miltonban (!) játszódik, a képzeletbeli észak-angliai iparvárosban, ahol az írónő kellő érzékenységgel ábrázolja a szegény munkások és gazdag gyárosok ellentétét. Annyira „ipari regénnyel” állunk szemben, hogy a kulcsjelenet egy sztrájkkal kapcsolatos, ahol Margaret hihetetlen bátorságról tesz tanúbizonyságot.
A vége kicsit deus ex machina, de kedvemre volt… (Mit szóltok, milyen kifejezéseket használok? Egy matek vizsgán írta rá a tanár ezt a dolgozatomra. Mostanáig nem tudtam, hogy mire célzott, de ahogy néztem a wikipediát, látom már, hogy azt mondta udvariasan, hogy a levezetéssel nem jutottam sehova, és valószínű, hogy a megoldást csak lemásoltam a mellettem ülőről... Igaza volt…)
PS: Sokan hasonlítják a regényt a Büszkeség és balítélet-hez, de szerintem John Thornton nem ér fel Fitzwilliam Darcy-val. Bár, ahogy most elnézegetem Richard Armitage képeit az Internet-en egy kicsit elbizonytalanodtam… Bár az orra kicsit hosszú, a szája meg keskeny. Hát nem is tudom...
De mit csinálok még itt? Szaladnom kell dolgozni!
2008. március 6., csütörtök
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése