2008. március 10., hétfő

Mit fognak gondolni rólunk?

Bekövetkezett, amitől rettegtem.

Mindent elkövettünk, hogy Pepe óvodájában ne barátkozzunk összes senkivel. Jó, a játszótéren beszélgetek az anyukákkal, már ha valaki van ott rajtunk kívül, de más semmi. A szülinapi zsúrokra is csak akkor viszem Pepét, ha kifejezetten kéri. Mondjuk, most már szólnak egymásnak a gyerekek, így már egy ideje nem tudom elsumákolni a zsúrokat. Nem akarok senkit megbántani, úgyhogy ezt most nem részletezem…

Sajnos Pepe azonban jó néhány óvodástársával összebarátkozott a két és fél év alatt. Hiába mondtam neki minden reggel, hogy ne beszélgessen senkivel. (Igen, csak viccelek!)

Szóval múlt hétfőn, legnagyobb örömünkre Botond és mamája csatlakozott hozzánk a játszótéren. Botond az egyik legjobb barátja Pepének és a kisfiú és a szülei is a normális kategóriába tartoznak, a nagyon bonyolult rendszerezésem szerint. Így csak kicsit ijedtem meg, amikor Botond és Pepe kitalálta, hogy menjenek fel játszani Botondékhoz. Botond mamája nem ájult el az ötlettől, de én udvariasan visszautasítottam a meghívást, azzal, hogy a nagymamához megyünk, nem tudok Pepéért eljönni 2 óra múlva. Pepe siránkozni kezdted. De kivételesen a teljes igazságot állítottam, így nem lehetett vitázni.

Persze nem vettem észre, hogy egy leejtő tetején állok, és hamarosan megindulok lefelé…

Ági, az anyuka: Nem baj Pepe, majd eljössz a héten valamikor máskor.
Én: Sajnos ez a hét nem jó nekünk.
Ági: Akkor jövő héten, Pepe. Hétfő jó nektek? Akkor ott is alhatsz majd.
Pepe: IGEN!
Én: Eeee-i-gen. Köszönjük a meghívást.

A lányoknak nem tetszett, hogy ők nem mehetnek. Pepének meg az, hogy csak egy este aludhat ott: Egy hétre szeretnék menni, mondta. Amikor ezt másnap reggel említettem Botond apukájának, aki már tudott az egész ügyletről, nevetett, de elég kényszeredetten.

Ugorjunk a tegnap estéhez. Csöng a telefonom:

Ági: A holnap miatt telefonálok, a fiúk nagyon be vannak sózva. Jön Pepe?
Én: Igen, nagyon szeretne.
Ági: Jó, akkor fél 4-kor elhozom őket az óviból.
Én: Köszönöm nagyon. Hat körül elhozza A. Pepét.
Ági: Nem alszik nálunk Pepe? Kedden elviszem az óviba őt is.
Én: Öööööööööööööööö. Megbeszélem Pepével. Még visszahívunk titeket.

Persze Pepe ott akart aludni. Vissza is hívta Botond mamáját: „Szia! Akkor holnap ott alszom nálatok.”

Nem tudom, hogy amikor a gyerekünk először alszik egy óvodástársánál miért kell aggódnia egy lelkiismeretes anyának, de én a következők miatt aggodalmaskodom:

1. Hogy fog a gyerekem viselkedni? Nyilván rosszul. És szégyent hoz a családjára. És mit fognak gondolni rólunk?
2. Nem néztem meg alaposan a ruháját és pizsamáját, amit csomagoltam. Biztos foltos valamelyik. Mit fognak gondolni rólunk?
3. Hiába kapnak a gyerekek havonta új fogkefét, első nap után szétrágják a szálakat és a fogkeféik, úgy néznek ki, mintha már évek óta használnánk. Az egész család. Egyet. Mit fognak gondolni rólunk?
4. Pepe bevallja, hogy otthon nem szokott vacsorát kapni. És reggelit sem. (Jó ez csak vicc.)
5. Elrabolják a gyerekemet és eladják embercsempészeknek. (Jó ez is csak vicc. Kíváncsi voltam, hogy olvassátok-e még.)
6. Pepe elmondja, hogy milyen titkos szavakat (értsd káromkodás) ismer. Mit fognak gondolni rólunk?
7. Pepének hiába tisztítottam ki tegnap este a körmét, azok újra piszkosak lettek az óvodában. Mit fognak gondolni rólunk?
8. Nem küldtem ajándékot Botondnak és testvérének. Mit fognak gondolni rólunk?
9. Pepe meggondolja magát, és mehetünk érte este. És holnap nekem kell óvodába vinni őt…

11 megjegyzés:

Angéla írta...

Én attól is tartanék, hogyha másnap a fiam elkezdene a barátja és a szülei szokásaival összemérni engem, a családomat.. vagy csak ő is úgy szeretne csinálni mindennapi dolgokat (pl. tv,nasi,vacsora,fürdés,fogmosás,villany oltás...) mint ahogy a barátjánál látta!Bátor döntés, hogy ott aludhat.

Daniella írta...

Köszi! Erre még nem gondoltam... Remélem nem kap vacsorát ott...

m&m írta...

Na és hogy sikerült az este? Tényleg képesek voltak vacsorát adni Pepének? :)

amilgade írta...

Áhhh ezekre én nem is gondoltam!!! Még jó hogy van kb 3-4 évem az ilyen zsúrok/esti alvások kezdetéig. Jól érezte magát??

amilgade írta...

Áhhh ezekre én nem is gondoltam!!! Még jó hogy van kb 3-4 évem az ilyen zsúrok/esti alvások kezdetéig. Jól érezte magát??

malyvacsiga írta...

A szomszéd kertje (ovistárs családja) mindig zöldebb (érdekesebb). Szerencsére az ovistárs is így látja, mikor nálunk alhat, így azért azt jó visszahallani a szüleitől, hoyg milyen jól érezte magát a gyerekük NÁLUNK. :-) Úgyhoyg ne csüggedj. Vizslasd majd jól Botond pizsamáját: biztos foltos!!!!! :-)

Daniella írta...

Köszönöm!
Jól érezte magát és én is, miután ma reggel felhívott B. mamája, hogy elmondja leadta a fiúkat az óvodába, és azt mondta, hogy nagyon jól viselkedett Pepe, kiemelte, hogy milyen udvarias volt...

zsé írta...

arra nem gondoltál, h a kedves mama az olvasóid között lehet?

Daniella írta...

Nem és nincs is...

Névtelen írta...

Istenem! De jó volt ezt most olvasni!
27 évvel ezelőtti félelmemim köszöntek vissza...
(...és jó látni, hogy a világ nem változik semmit:) )

Daniella írta...

Köszönöm. Igen, én sem hiszem, hogy változna...