2008. március 26., szerda

Kedves Daniella!

Helyre kell tegyelek! Arról írsz, hogy vége a barátságunknak. Elég furcsa elképzeléseid lehetnek a barátságról, ugyanis én úgy gondolom, hogy a kapcsolatunk nem volt sosem barátság.

Barátság, hogy állandóan csapkodjátok az ajtómat?
Barátság, hogy összevissza dobáljátok belém az edényeket, és azt várjátok, hogy tiszta munkát végezzek?
Barátság, hogy fűnek-fának szidtok, hogy nem mostam el rendesen az edényeket, amikor lusták voltatok rendesen bepakolni azokat?
Barátság, hogy sajnáljátok a vízlágyítót tőlem? (Nem, az étkezési só, nem vízlágyító!)
Barátság, hogy a gyerekek állandóan ajtómon ugrálnak?
Barátság, hogy csak röhögtök, amikor ZK belém mászik, kidobálja az edénytartóimat, és a forgóalkatrészeimmel játszik?

Türelmes természet vagyok, de jobb, ha tőlem tudod, hogy ez nem barátság. Használtál és kihasználtál! Semmi gond, ha ennek vége!

Üdvözlettel,

Mosogatógép

PS: Egyébként sosem éreztem magam jobban!
PPS: Ha már barátságról beszélünk, ne gondold, hogy véletlen, hogy a mobiltelefonod is elromlott a héten. Jobb, ha magadban keresed a hibát és nem másokban!

3 megjegyzés:

Doris írta...

Mélyen együtt érzek a mosogatógéppel. Igenis, kapjátok össze magatokat, és becsüljetek meg egy ilyen kitartó barátot!!! Nekem is van ilyen, és nélküle fél ember lennék. Bezony.

Daniella írta...

Hát, nem tudom... Nagyon durva dolgok derültek ki róla... (épp tőled jövök!)

kíváncsi írta...

Ne hagyd magad, Daniella! Mégis mit képzel ez a pökhendi masina??? Vízlágyító, még mit nem! Talán még azt is elvárná, hogy rendszeresen kitisztogassad??? Na és ez a mimóza szemlélet! Hát nem bírja el az ajtaja talán azt a csöpp gyereket? Igenis, még a kutyát is el kéne viselnie, egy igaz barát nem válogat!
Nahát!