Jó hír: Vali újra egy évvel idősebb lesz. Így a köztünk lévő korkülönbség ismét csökken egy évvel. Ő 28, én 24 26. Bocs, Vali, de ez az én blog-om, és azt írok, amit akarok!
Rossz hír: Ötfős családunkban, Vali egyetlen születésnapot sem hagy ki. És Karácsonyra is mindig nagyvonalú ajándékokkal lepi meg a gyerekeimet és minket is, így az nem jöhet szóba, hogy születésnapja után pár nappal (minden évben összekeverem a dátumát…) telefonon köszöntsük. Még akkor sem, ha a gyerekeimet megzsarolom, hogy rajzoljanak valamit a születésnapjára…
Jó hír: Pár hete Vali emailben jelezte, hogy a Lou Lou-ban szeretne enni. Így levette a gondolkodás terhét a vállamról…
Rossz hír: Lou Lou képeit nézegetve rá kellett jönnöm, nem rendelkezem olyan öltözékkel, amiben ott meg lehetne jelenni. Ezzel Vali is egyetértett.
Jó hír: A. beleegyezett, hogy elvisz minket ebbe az étterembe enni. Így meg tudjuk valósítani a „nagyvonalú” ajándékozók első számú jellemzőjét: úgy adunk, hogy tulajdonképpen magunknak adunk…
Rossz hír: 4 és félóra az út oda. És aztán még vissza is kell jönni. Hiába kérem, A. nem hajlandó repülőt bérelni. (Ez a kis stíl…)
Jó hír: Gyerekek nem jönnek, így a szubjektív utazóidő sokkal rövidebb lesz.
Jó hír: A. nemcsak elvisz minket, de meg is hív minket.
Rossz hír: Péntek reggel kevesebb, mint 5000 Ft volt A. számláján.
Jó hír: Megígérem neki, hogy adok kölcsön.
Még jobb hír: Délutánra megjön A. fizetése.
Innen kezdve nincsenek rossz híreim, és a vállalt feladatot tegnap sikerült is végrehajtanunk (igaz, Valinak csak jövő héten lesz a születésnapja, nem akarom egy nappal sem öregbíteni…), bár újabb kihívásoknak nézünk elébe:
Hogyan lehetne a zeller mousse-t és a cékla sorbet-et reprodukálni???
Rossz hír: Ötfős családunkban, Vali egyetlen születésnapot sem hagy ki. És Karácsonyra is mindig nagyvonalú ajándékokkal lepi meg a gyerekeimet és minket is, így az nem jöhet szóba, hogy születésnapja után pár nappal (minden évben összekeverem a dátumát…) telefonon köszöntsük. Még akkor sem, ha a gyerekeimet megzsarolom, hogy rajzoljanak valamit a születésnapjára…
Jó hír: Pár hete Vali emailben jelezte, hogy a Lou Lou-ban szeretne enni. Így levette a gondolkodás terhét a vállamról…
Rossz hír: Lou Lou képeit nézegetve rá kellett jönnöm, nem rendelkezem olyan öltözékkel, amiben ott meg lehetne jelenni. Ezzel Vali is egyetértett.
Jó hír: A. beleegyezett, hogy elvisz minket ebbe az étterembe enni. Így meg tudjuk valósítani a „nagyvonalú” ajándékozók első számú jellemzőjét: úgy adunk, hogy tulajdonképpen magunknak adunk…
Rossz hír: 4 és félóra az út oda. És aztán még vissza is kell jönni. Hiába kérem, A. nem hajlandó repülőt bérelni. (Ez a kis stíl…)
Jó hír: Gyerekek nem jönnek, így a szubjektív utazóidő sokkal rövidebb lesz.
Jó hír: A. nemcsak elvisz minket, de meg is hív minket.
Rossz hír: Péntek reggel kevesebb, mint 5000 Ft volt A. számláján.
Jó hír: Megígérem neki, hogy adok kölcsön.
Még jobb hír: Délutánra megjön A. fizetése.
Innen kezdve nincsenek rossz híreim, és a vállalt feladatot tegnap sikerült is végrehajtanunk (igaz, Valinak csak jövő héten lesz a születésnapja, nem akarom egy nappal sem öregbíteni…), bár újabb kihívásoknak nézünk elébe:
Hogyan lehetne a zeller mousse-t és a cékla sorbet-et reprodukálni???
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése