Ez lesz az utolsó, ígérem. Nehezen tudom az élményt feldolgozni…
Bé: „Megkérdeztem Pepét, hogy miért akar iskolába járni.”
Én [őszinte kíváncsisággal]: „És mit mondott?”
Bé: „Azt, hogy azért, hogy találkozhasson Borikával a szünetekben.”
Én: „Ez nagyon aranyos. Borika a barátnőm kislánya. Most elsős abban az iskolában, ahová Pepét is szeretnénk íratni. Én mondtam neki, hogy oda fog járni, ahova Borika.”
Bé: „De talán a találkozást meg lehetne oldani anélkül is, hogy a szegény gyereket megnyomorítsa az iskola.”
Én: ????
Bé: „Pepe szikrázóan okos és nagyon szórakoztató személyiség, de az ész nem minden.”
Erre mit kellett volna mondanom? Én is tudom, hogy az ész nem minden, de, hogy milyen részkészségeket mértek még, az nem derült ki. Különben is az ész, olyan, mint a pénz, még senkit sem hallottam panaszkodni, hogy túl sok van neki…
Később Évával, a nagynénémmel:
Én: Képzeld, azt mondták, hogy sok problémám lesz Pepével az iskolában.
Éva: Nekem mondod? Szerinted mit csináltam, amikor első osztályban azzal fogadott a tanító néni, hogy István [unokatestvérem] kiment a táblához, kivette a krétát kezéből és magyarázni kezdett az osztálynak…
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
11 megjegyzés:
Alapvetően nagyon károsnak tartom, hogy manapság az iskola a gyerekeket megnyomorító hellyé vált a felnőttek világában. Ha ezt hallják nap mint nap, miért ne is éreznék így, miért is ne hivatkoznának erre, amint kicsit is látni kezdenek a pályán a srácok?
Azt hiszem, vagyok már elég idős ahhoz, hogy elmondhassam, nem a mai, legkorszerűbb módszerekkel tanítottak, frontális oktatást kaptam meg efféle rémségeket, és mégis, soha nem éreztem nyomorultnak magamat amiatt, hogy iskolába járok. Sőt, nagyon szerettem és büszke voltam rá, hogy mehetek isibe (ahogy akkor hívtuk).
az előbbit én írtam, kíváncsi, de valamiért nem akarja elfogadni a jelszavamt a rencer. ;-) most nyomozok.
Pepe is teljesen odavan, hogy iskolába mehet... Azért is írtam bele a megnyomorító jelzőt, mert mi is teljesen kibuktunk tőle... Egyébként Magyarországon még mindig a frontális oktatás a jellemző, hiába nyomja a tanárképzés a pár és kiscsoportos munka fontosságát... Szerintem a szülőn, mint mindig, nagyon sok múlik...
A rémséget időzejelben gondoltam :-)
Nem tudom, de nekem meg a csoportmunkától állt föl mindig a hátam. Azóta persze kiokosítottak, hogy _az_ a csoportmunka, amit a mi időnkben csináltak, köszönő viszonyban sincs a maival. Hát, remélem. :-)
A hátamon a szőr, természetesen :-)))
Ha marad az osztálylétszám (27-35 fő) csak a frontális tanítás maradhat. Másként nincs elég idő leadni az anyagot. Most kellene "kihasználni" a gyermeklétszám csökkenést. kevesebben az osztályban, és egyból lehetne csoportmunka, vagy páros munka.
Jó csoportmunkát tervezni művészet, szerintem...
Másrészt tanárként sosem abba a hibába estem, hogy túl keveset akartam megtanítani, hanem, hogy túl sokat...
A frontális tanítás nemcsak a létszámtól függ, hanem, hogy a tanárnak mennyit tanítania... Frontális órára szerintem könnyebb készülni...
Tulajdonképpen miért kellett Pepét nevtanba vinni?
Hát ez egy jó kérdés. Az óvónők és a vezetőóvónők nem tudták megmondani, hogy szerintük menjen-e iskolába vagy sem. Szerintem emiatt továbbították az anyagát a nevelési tanácsadóba. Ahonnan aztán engem hívtak már időpontegyeztetésért. (De ez a rész nem világos számomra, mert nem tájékoztattak...) Bármelyik körben lepattanhattunk volna, de azt gondoltam, hogy hasznos lehet. A lányokkal már okosabb leszek és ha nincs konkrét probléma, akkor nem fogom vinni őket. (Pepénél nincs egyébként semmi konkrét probléma...)
Aha. Azért szívóznak, mert Pepe még csak hat éves, és bár jog szerint tanköteles, manapság már elvárás, hogy minden iskolás hétévesen kezdjen. :-S
Mi is ezért jártunk kétszer is, a nagyobbiknak semmi gondja nincs a suliban, a kisebbiket visszatartottuk a beszédhibája miatt, de állítom, nem lett volna baj az se, ha elkezdi tavaly. Ráadásul idénre annyira gáz tannénik kerültek az elsőbe, hogy úgy néz ki, meg is futamodunk.
Igen, az én környeztembe is szinte mindenki visszatartotja a gyerekét. Én inkább az iskola felé hajlok. Annak örülök, hogy a lányok évvesztesek, így csak egyszer kell ezt a problémát végigjárni...
Megjegyzés küldése