Útirány: Nagymama. Ok: Vasárnapi ebéd.
Pepe arra készül, hogy ebéd után sziklát mászni megy egyik nagybátyjával.
Pepe: Mamika! A szép cipőm van rajtam. Elhoztad a túracipőmet?
Én [@&#>]: Ne haragudj, Pepe, elfelejtettem betenni.
Pepe [nyávog]: De megkértelek rá! Megígérted!
Én: Igen. Ne haragudj!
Pepe [nyávog]: De a szép cipőmben nem tudok elmenni sziklát mászni!
Én: Igen, tudom, de Bakka majd kölcsönadja a rózsaszín csizmáját. Abban elmehetsz. Jó rád?
Pepe: Igen.
Bakka: Nem adom!
Pepe: Bakka, kérlek, szépen add oda.
Bakka: NEM ADOM!
Pepe: KÉRLEK.
Én: Ne kiabáljatok!
Pepe: Bakka én is mindig bármit kölcsönadok neked. [Pillanatnyi gondolkodási szünet.] Kivéve a legféltebb holmijaimat. [Hogy kell ezt a szót írni??? Köszönöm!!!]
Bakka: Én is mindent kölcsönadok neked. Kivéve a legszebb dolgaimat.
Én: Bakka, kérlek, engedd meg Pepének, hogy a hercegnős csizmádban menjen sziklát mászni. Az új szép tornacipőd itt van nálam, majd te addig azt viseled. Az is rózsaszín és még csillog is.
Bakka: Jó, de a Barbis pólómat nem adom oda.
Én: Rendben. Arra nincs is szüksége Pepének.
Pepe: Köszönöm, Bakka, köszönöm. Köszönöm.
Bakka: …
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
3 megjegyzés:
Azta, micsoda történet!
Először is, hogy Bakka cipője jó Pepére. Hm. A kis hölgy már gyakorolja, hogyan kell nagy lábon élni...? Aztán. Hogy Pepe felveszi a rózsaszín csizmát??? Ejha! Számomra ez elképzelhetetlen. Hasonló esetben órákig ny/sz/aggatták volna viharedzett idegrendszeremet, mégse született volna megoldás. Na de hogy Bakka oda is adja? Noch dazu, gumicsizmában tud Pepe szilát mászni? Úgy értem, képes rá? Minden elismerésem. :-)))
Extra jó gyerekek, minden rosszindulatú híresztelés ellenére! :-)))
(különben holmijaimat ;-) )
Köszönöm! Rögtön megtaláltad a lényeget: A még-nem-négyéves lányomnak és a hatéves fiamnak ugyanakkor a lába... Pepe egyik kedvenc színe a rózsaszín...
kijavítom!
:D A végén azért mégis megoldódott!! Azért a rózsaszín hercegnős csizma a sziklamászáshoz..., bevállalós a fiad!!
Megjegyzés küldése