2011. május 2., hétfő

The Royal Wedding

Ha a populáris kultúráról van szó, akkor én az Egyesült Államokat figyelem. Ott tanultam angolul, azt az országot ismerem valamennyire. És végül is a people.com az honlap, amit mindennap ellenőrzök.

Így sok mindent tudok az Egyesült Államokról.

Rengeteg hasznos dolgot.

És most nemcsak olyan felületes dolgokról beszélek, hogy Angelina Jolie gyerekeinek a neve, mert azt nyilván mindenki tudja. De én tudok Katie Couric pályafutásáról és a nála 20 évvel fiatalabb pasijáról. Tudom, hogy mit ettek Reese Witherspoon esküvői vacsoráján. Hogy mi van Charlie Sheen első és második feleségével. És a csajaival. Milyen csizmát hord Arnold Schwarzenegger.

Azt hiszem érthető a dolog.

Amivel folytatni akarom az az, hogy Nagy-Britanniáról* jóval kevesebbet tudok. Annak ellenére, hogy angol szakot végeztem. Mert a két félév töri, amit tanultunk az nem sok mindenre volt elég. És az az háromszor tíz perc amit Angliában töltöttem, az szintén szinte semmi…

Így nagy hiányosságaim vannak. Minden téren.**

Ennek ellenére komolyan rákattantam a királyi esküvőre.

Először az volt a tervem, hogy a lányokat itthon tartom, és együtt nézzük meg a királyi esküvőt. Aztán kiderült, hogy pénteken majálisoznak az oviban, így letettem a dologról. Inkább fussanak zsákban, mint itthon a kanapén fetrengjünk. Aztán az is kiderült, hogy az esküvő nem 10 és 11 között lesz délelőtt, amikor ráértem volna figyelemmel kísérni, hanem 11 után kezdődik. Semmi gond. Majd belenézek, ahogy jövök-megyek. Mert nálunk a péntek délután a legdurvább.

Délután aztán a barátnőm-kollégámmal, míg a zsúrozó gyerekekre vártunk, sikerült fel is dolgoznunk az élményt.

Hogy milyen szép volt a mennyasszony.

Hogy milyen kopasz volt a vőlegény.

Hogy Harry mennyire nem hasonlít az apjára. Illetve, lehet, hogy az apjára hasonlít csak Charles-ra nem.

Aztán persze magasabb szintre emelkedtünk.

És megbeszéltük, mennyire nem ismertük az esküvőn megjelent celebritásokat. David és Viktoria Beckham-et és Elton John-t bírtam felismerni. Más senkit. És hogy ez milyen ciki. Hogy se a miniszterelnököt, se a minisztereket, se London polgármesterét sem tudnám azonosítani. Se a királyi család tagjait. Jó a királynőt igen. De már azt sem tudtam, hogy négy gyereke van.

Durva nagyon, na. Így aztán le is vontam a tanulságot. Sokkal gyakrabban kell olvasnom a Hello! magazint

* Azon is hosszan töprengenem kellett, hogy Angliát, Egyesült Királyságot vagy Nagy-Britanniát akarok itt írni.

** Arról már nem is szólok, hogy a skót kollégám beszédét a mai napig képtelen vagyok megérteni. Ami nem túl nagy gond, leszámítva a tanszéki értekezletet. Szerencsére sok kollégám kedvesen és szívesen fordít nekem.

7 megjegyzés:

Pelikán írta...

De legalabb mikor Limerick-ben voltatok nem hittetek, hogy az Egyesult Kiralysag resze :-))))

Popianyu írta...

Az semmi, én még Beckham-et sem ismertem fel. Premier plánban :)) Csak amikor megláttam mellette a feleségét...
Én spec. szeretem a skót kiejtést, amit nem értettem soha az a liverpool-i. :)))

Anais írta...

Vajon van e olyan csoport az FB-n, hogy alig értem a szingapúriak angolját, mert én percileg ahhoz csatlakoznék.

arabeszk írta...

aggódjak amiatt, hogy én sok mindenkit felismertem? azok közül is akiket egyébként max a Hello-ból ismerhetek?
és már az esküvő reggelén tájékoztattam kollégáimat, hogy milyen lesz a torta, hol gyártják, mennyi ideig tartott az elkészítése, majd felszólítottam őket, hogy jöjjenek át a szobámba és közösen nézzük a csókot?

mínusz egy kukkot nem értettem egyetlen beszédből sem - de itt megnyugtattam magam, hogy az mind biztos vallási szakszöveg

country komfort írta...

Nagyon nagy királyság, ahogy írsz, Daniella. Keep it up. :) Judit

beszto írta...

Megnyugtatott, hogy három gyermek mellett is olvasod a people.com-ot; én is nagy rajongója vagyok a teljesen felesleges információknak :)

Ditke írta...

Velem történt:
beteg belép a rendelőmbe és megkérdezi, hogy beszélek-e angolul. Mondom igen. Erre ő: De akkor is, ha ő skót? :-)