Hahahaha.
Konkrétabban, olyan ember, akitől csak akkor lehet kérni valamit, ha jókedvében van. És ezért érdemes napokig, hetekig várni, és figyelni, milyen is a hangulata.
Sejtettem, hogy gond lehet, mert a fiam szájából már sokszor elhangzott az „akkor inkább most nem is kérek semmit” mondat. Amire én általában visszaugattam, hogy ezt jó ötletnek tartom.
Ma reggel éppen a WC-n ültem, amikor ZK rám tört.
ZK: Ehetünk fagyit reggelire?
Én [gondolkodás nélkül, mert nem gondolkodni szoktam a WC-n]: Ehettek fagyit reggelire.
ZK: Tessék? Nem?
Én: ZK, ehettek fagyit reggelire.
ZK el. 15 másodperc múlva, Bakka érkezik.
Bakka: ZK azt állítja, hogy azt mondtad, hogy ehetünk fagyit reggelire. Ez igaz, vagy ZK hazudik?
Én: Igaz, ehettek fagyit reggelire.
Bakka: Tessék?
Én: Ehettek fagyit reggelire.
Közben ZK is visszaérkezett. És elkezdenek egyes szám harmadik személyben beszélni rólam. AMIT IMÁDOK.
ZK: Na, mit mondott?
Bakka [még mindig hitetlenkedve]: Azt, hogy ehetünk fagyit reggelire.
És a két lány már távolodik, de a hangjukat még hallom.
ZK: Akkor nagyon jókedvében lehet ma reggel.
Bakka: Igen, biztos jókedvű.
Lányok?!
Ha jókedvemben lettem volna, akkor biztos joghurtot kaptok cukrozatlan zabpehellyel és
5 megjegyzés:
Rá fognak szokni arra, hogy akkor kérjenek dolgokta mikor WC-n vagy. S vigyázz, nehogy egyszer toronyórát kérjenek lánccal. ;)
Annyira ugyanilyen napom van. Épp ma adtam a másfélévesnek túrórudit ebédre, mert a krumplipürés tál felett a hűtőre mutogatott és mondta, hogy TU-TU. Mindig bepróbálkozik, de láttam rajta, hogy meglepődött, hogy most kapott is. Ma nem volt erőm küzdeni.
Szeretem a blogod. Örülök, hogy van.
Csak hogy beálljak a sorba: én egész délután hohohorgászt nézek a kétévessel. Mert nem volt erőm ma küzdeni.
Szerintem jó ötlet a fagyi reggelire! És mindegy, neked milyen kedved van/volt, mert a gyerekeidé tuti jó lesz, és dicsekedni fognak, hogy nekik milyen nagyon jó anyukájuk van :)
(a fiam tegnap reggel zöldborsófőzeléket reggelizett, és gyakran kér ilyen típusú reggelit, amin én már nem lepődök meg annyira, mint eleinte, és csak egyszer kérdezem meg, hogy biztosan azt kér-e - a legutóbbi válasz: mami, miért csodálkozol azon, hogy reggel is szeretem még, amit napközben szeretek? nem csodálkozom, igaza van :) )
Hát igen. Ilyenkor van nálunk keksz vagy nápolyi reggelire! :-D Ha jókedvem van, akkor pedig képes vagyok kétféle lekvárból csíkos kenyeret csinálni. ( fel kellett olvasnom, mert kérdezték a manók min nevetek! )
Megjegyzés küldése