Papika kitett magáért. Úgy gondolta, jó apaként nem engedheti reggeli nélkül oviba a lányokat. ZK-val nem volt gond: minden reggel ugyanazt az ételt nem eszi meg.
Bakka viszont nyitott volt az evés témára. Hallottam, hogy megbeszélik, mit szeretne enni.
Papika: Mit kérsz reggelire?
Bakka: Szendvicset.
Papika: Kalácsot vagy kenyeret?
Bakka: Kalácsot.
Papika: Simán vagy pirítva?
Bakka: Pirítva.
Papika: Vajjal vagy vaj nélkül?
Bakka: Vajjal.
Papika: Szalámival, sajttal vagy májkrémmel?
Bakka: Szalámival.
Azt hiszem, nem mondhatjuk, hogy nem beszélték át a témát.
Kisvártatva azt hallom, hogy Papika kiabált Bakkával.
Látom, hogy ott az asztalon a májkrémes pirítós kalács. Először azt hittem, hogy rosszul hallottam a szalámit.
De nem.
Mire elkészült a szendvics, Bakka meggondolta magát. Inkább mégis májkrémet enne, nem szalámit.
Papika leszedve a szendvicsről a szalámit és rárakta a májkrémet.
Aztán Bakka közölte, hogy a májkrém az rendben van, de nem pirítva és nem kalácsot kér a májkrém alá.
Na, ekkor kezdte Papikánk az asztalt csapkodni. És megtagadott mindenféle további együttműködést.
Bakka pedig az óvodában reggelizett.
Legalábbis ezt feltételezem, mert a szendvicsét én ettem meg…
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
4 megjegyzés:
Csak jelzés szintjén: ismerős a szitu. ;-)
Na, akkor a Ti Papikátok már tudja, hogy hol lakik a Jóisten. Sok apuka azt sem tudja, mivel tölti a napjait a felesége, amig a csemetével otthon "unatkozik". Puszikkal: Zs
Mi kevésbé bizarr módon éheztetjük a gyerekeket, mint a májkrémes pirított kalács :D
no de mégse mindegy, mit NEM eszik a gyermek!
Megjegyzés küldése