Matekverseny

Pepe szeptemberben benevezte magát egy jó sok fordulós matematika versenyre.

A jó hír, hogy interneten keresztül bonyolódik a dolog, így nem kell sehová vinnem a gyereket.

A másik jó hír, hogy meg tudom oldani a példákat, nem úgy, mint a Bolyai-versenynek a példáit. Na jó, nem az összest, de, amit nem, azt A. meg tudja csinálni. Családban marad.

A harmadik jó hír, hogy öröm nézni, ahogy Pepe felelőssége teljes tudatában követi a versenyt. Letölti a feladatokat. Kinyomtatja. Megcsinálja. Feltölti. Nem dicsekvésből mondom, de öröm nézni, ahogy a példákkal foglalkozik. Ahogy egyre okosabban oldja meg a gondolkoztató feladványokat, annak ellenére, hogy az iskolában teljesen más felfogásban tanulják a matekot. Büszke vagyok rá, na.

Csak egy baj van. Az, hogy az előző bekezdés teljes egészében hazugság.

Mert a dolog a következőképpen folyik.

1. Év elején a versenyfelhívás alapján bejelöltem a naptáramban a feladatok kiírási és beadási napjait.
2. Amikor megjelenik az újabb feladatsor, fél napot szarakodom, hogy megtaláljam a fiam belépési kódját és jelszavát. Amit az üzenő füzetébe jegyzett fel, és amely füzet nem szokott hazajönni. Pedig biztos csendes és szófogadó. És nyilván nem is eszik sokat.
3. Megvan a jelszó, letöltöm a feladatokat és kinyomtatom.
4. Jó titkárnőként a fiam íróasztalára helyezem a papírlapot.
5. Elkezdem cseszegetni a gyereket, hogy csinálja meg a példákat.
6. A gyerek sír-rí, metaforikus értelemben, hogy nem tudja.
7. Beosztom neki a feladatokat úgy, hogy egy napra maximum két példa jusson.
8. A tíz példából kb. az első ötöt tudja Pepe segítség nélkül megcsinálni.
9. Ötből általában kettő megoldását találja meg helyesen.
10. A rosszakat megbeszéljük és kijavítjuk.
11. A második ötből kb. kettőt tudok Pepének elmagyarázni úgy, hogy megértse és meg tudja csinálni. De a procedúra alatt több könny folyik, mint szeretném.,
12. A maradék ötből 3-4-et megcsinál a gyerek az apjával.
13. A maradékot az apja csinálja meg.
14. A határidő előtt feltöltöm a feladatokat az internetre.
15. Izgatottan várom az eredményeket. (Első szám egyes személyben.)

Mint tudjuk, annak ellenére, hogy az ország jó adófizetője igyekszem lenni, morális kérdésekben nem vagyok teljesen megbízható. Mert, igen, semmi kifogást nem találok abban, hogy a gyerek helyett tulajdonképpen én veszek részt a matematika versenyen, bár jobban örültem volna, ha gyerek nem nevezi be magát. Legfeljebb majd nem adom oda a gyereknek a díjat, amit év végén nyertünk.

Illetve, nyernénk.

Mert az első fordulóban csúnyán elnéztem egy feladatot. A második fordulóban A. hibázott egyet. A harmadikban meg nem vettem észre, hogy a gyerek nem jól oldotta meg a sárkányos példát. A negyedik forduló hibátlanul sikerült. Igaz, hogy a megoldásokat ellenőriztettem az apósommal is. Több szem, többet lát alapon.

Az ötödik forduló?

Nos, azzal három napja küzdünk.

És vészesen közeleg a határidő…