Habilitáció

Az egyik vállalásom idénre, hogy összerakom a habilitációs anyagomat.

Szorgalmas jó kislányként felmentem az internetre és utána olvastam a dolognak.

Csomó mindent be kell adni. És ezeken felül még egy habilitációs dolgozatot VAGY egy tanulmánykötetet VAGY egy monográfiát.

Most egy pillanatra tegyük félre azt a problémát, hogy mi különbség a tanulmánykötet és monográfia között, mert fogalmam sincs. Mondjuk abban biztos vagyok, hogy egyikkel sem rendelkezem, így kénytelen leszek írni egy habilitációs dolgozatot. Most tegyük félre ezt a problémát is egy pillanatra. Mert elég gyorsan rájöttem, hogy annak ellenére, hogy írni-olvasni tudó egyének tartom magamat, összekevertem az egyetemünk karjait. És nekem nem azon a karon kell habilitálnom, ahol tanítok, hanem egy másikon.

Semmi gond, elolvastam, hogy ők mit kérnek.

Ők is kérnek egy habilitációs dolgozatot VAGY egy tanulmánykötetet VAGY egy monográfiát.

Azzal a kikötéssel, hogy a habilitációs dolgozat nem lehet egyenlő a monográfiával.

Itt komolyan elakadtam.

Írtam a habilitációs referensnek. Aki mielőtt még tisztázta volna a problémát, felhívta a figyelmemet, hogy 100 000 forint az eljárás díja.

Ezen a ponton éreztem, hogy itt az ideje bevonni a férjemet is a dologba.

1. Nem tudtam elmagyarázni neki mi az a habilitáció.
2. Azt sem, hogy miért ott kell habilitálnom, ahol kell.
3. És tulajdonképpen azt sem, hogy miért akarok én habilitálni.

DE AZÉRT MEGÍGÉRTE, HOGY BEFIZET EGY KÖRRE…

Aminek őszintén örültem, mert tök jó, hogy a hobbijaimat így támogatja az uram.

És már fel is bújtattam, hogy melyik ajtót kell verni, ha nem kap semmit a pénzéért.

Hint: Nem a hálószoba ajtómat…