2010. november 24., szerda

Az úszóedző a következő a listámon, aki pedagógus és meg akarom verni…

Nagyon érik a helyzet, hogy megvárjuk a sarkon az úszóedzőt és… elbeszélgessünk az úszóedzővel.

Október óta van úszás a tornaóra keretében a városi uszodában. Nem a saját tornatanár nénink (kb. egy tízessel fiatalabb nálam ez a néni) tartja, hanem úszóedzőt.

Akit Miki bácsinak, Zoli bácsinak vagy Kriszti néninek hívnak. A fiam még nem tudja pontosan…

A történet kaptafája ugyanaz, mint Pepével kapcsolatos történetek nagy része.

Van valami, amit a fiam imád, és szerintem tud is, csinálni.

Jelen esetben az úszás.

A dolog beépül az iskola programmájába.

Pepe őrült lelkes. Alig várja, hogy elkezdődjenek az úszóedzések. NAPONTA kell beszélgetni vele a leendő edzésekről.

Október közepén aztán elkezdődik az úszás.

Pepe őrült lelkes, mert a haladók csoportjába került. Ami nem kis szó a fiam esetében, aki az örök újrakezdő volt az ovis edzések alatt.

Első edzések után Pepe még mindig őrült lelkes. Nincs jobb az úszásnál.

A negyedik héten hazahozza az első jegyét úszásból.

MIÉRT IS KELL AZ ÚSZÁST OSZTÁLYOZNI?

Buta, Daniella, buta. Mindig elfelejted, hogy valamivel el kell venni a gyerekek kedvét attól, amit szívesen csinálnak.

Szóval megjött a jegy. Pepe bőg. Négyes alá-t kapott.

HOGY MIÉRT?

Mert nem veszi szabályosan a levegőt gyorsúszás közben.

Rendben. Pep talk. Ebben már jó vagyok. „Ne hagyd, hogy elvegyék a kedvedet egy olyan dologtól, amit szívesen csinálsz.” Illetve ennek variációja. Úgy fél órában.

Rendben.

Újabb edzések.

November közepe: Pepét kiküldik az óráról, mert a legjobb barátjával beszélget. Mikor?, kérdezem. Míg várunk a sorunkra. Minek várnak? Mire várnak? Miért nem úsznak? Fogalma sincs Pepének.

Nem gond. Úgyis fogadóóra lesz. Majd megbeszélem az edzővel.

Aki bár jegyet ad, de nincs ott a fogadóórán.

Az uszodában keressem, mondja a tanító néni.

De persze nem tudtam annyiban hagyni a dolgot. Így a tanító néninket kérdezem. Mert ők is ott vannak az edzésen.

Hogy mit csinál a haladó csoport?

Állnak a derékig érő kismedencében és várják a sorukat. Az edző egyenként kíséri át a gyerekeket a kismedence másik partjára, miközben a stílusukat csiszolgatja.

Miért kell ez? Az első költői kérdés, amire a költő nem vár feleletet. A második pedig, hogy a fiam szeret-e még úszni…

PS: A tanító nénik megnyugtattak a jeggyel kapcsolatosan. A négyes alá az nagyon jó. Két színjeles tanuló, akik úgy színjelesek, hogy életükben nem volt még négyesük évközben sem, kisjegyben sem, kapott kettest úszásra. Állítólag csöppet vigasztalni kellett őket…

16 megjegyzés:

martine írta...

Következőként a baseball edzést javaslom Pepének. Az ütőt meg némi apróért bérbe adjátok, akinek épp kell...

Daniella írta...

:-)))

samu írta...

ezt komolyan nem hiszem el. komolyan. komolyan.
pedagógus(ok)??????

Anita írta...

Kedves Daniella,

eddig még nem írtam ide, de ez a sztori most előhozza gyermekkori emlékeimet.
Én a nagyon jó jegyeket kapó gyerekek közé tartoztam, aki nem tudott se úszni, se biciklizni. Biciklizni szégyen ide vagy oda, 17 éves koromban tanultam meg önszántamból. Addig mindig szurkoltam, hogy ne legyen kerékpáros osztálykirándulás. :)

Na de vissza az úszásra. Általános iskola első és második osztályában sikerült kizárólag elégtelen osztályzatokat begyűjtenem, mert csak harmadikos koromra tanultam meg úszni. Hatalmas élmény volt a medence szélén ácsorognom egész órán, mert nem voltam hajlandó siklani, meg játékokat gyűjteni a víz alól, meg karikákon átúszni. Arra már nem emlékszem, hogy mennyire próbálkoztak tanítani, csak arra, hogy ott fagyoskodtam, és nagyjából leszartak.
Anyukámék beírattak úszásoktatásra. Arra emlékszem, hogy a medence széléről dirigált az oktató, hogy hogyan kéne úsznom, felfeküdnöm a vízre és siklanom. Na persze, hahahaha!
Aztán kifogtunk egy profi oktatót, aki bejött a vízbe, és szép lassan haladtunk lépésről lépésre. Fejberakás a vízbe, falhoz siklás, kezéhez siklás. A végén kezéhez siklás, miközben araszolt hátra, és csak akkor kapott ki, amikor már süllyedni kezdtem. Felállított és megmutatta, hogy a medence feléig sikerült elsiklanom. Aztán egy idő után már mertem a vízbe is siklani, és nagyon megszerettem az úszást.

Huh, ez kicsit hosszú lett.
Szóval sok múlik a balfék és a profi oktatókon.

Névtelen írta...

Első úszásórámon az edző néni csk úgy belelökött a vízbe... 6 voltam... azóta se szeretek úszni... pedig ez 25 éve volt...
Zsófi

BarbaraRéka írta...

D betű a homlokomon! (döbbenet)

Mekkora baromság testnevelésből jegyet adni? Megfelelt, nem felelt meg, pont. Mit ragozzuk?
"Kispad" egy olyan foglalkozáson, ami a mozgásról szól?

Egy irinyó pirinyót értem az oktatót, mivel valószínű fél, hogy valamelyik gyerekkel valami történik, amíg ő másikra figyel, mert végignézi hogy úszik... de könyörgöm, a tanár aki elviszi őket, másik felnőtt aki felügyel? Ennyi gyereket egy ember nem tud szemmel tartani, bár jegyzem bokányi vízbe is bele lehet fulladni, nem kell hozzá 2m-es.
Írom mindezt azért, mert nyári melóként foglalkoztam gyerekek úszás oktatásával, de ilyen eszünkbe nem jutott. Igen volt hogy csobbantunk, elfáradt, vizet nyelt és megijedt az amúgy jól úszó kölkince. Benne van a pakliban, ezért kell több felvigyázó!

Jah hogy lusták a kísérők átöltözni?
Párdon...
(bár ilyet nem említettél!)

Thea írta...

Biztos tudják miért csinálják, de hülyeségnek tartom a sport osztályzását! Tényleg! Meg tudja ezt valaki magyarázni?

Minket, 6 évesen, csak bevágtak a vízbe és ki-ki úgy jutott ki (és levegőhöz) ahogy tudott. A tanárunk folyton üvöltözött is, meg "marhák"-nak nevezett minket...
Azt hiszem, ott csak a túlélést sajátítottam el.

Végül 9 évesen, a tengerben tanultam meg úszni és bízni a vízben (mert a fent írtak miatt, korábban féltem tőle).

Piszke írta...

Adnak testnevelés jegyet. Gyerekemnél például az öt éve atletizáló osztálytárs négyest kapott - az osztályzatok a 100 méter / x másodperc beosztáshoz igazodnak.
Az nem érdekes, hogy nincs bemelegítés, hogy izomtömegnövelő gyakorlatokat ír elő a tanár serdülőkor előtt stb. stb.

Minket meg nem érdekel a testnevelés jegy.Legfeljebb nem kap a gyerek mindig-kitűnő-volt-mindenből-arany-emlékplakettet érettségi után.

Még jó, én az egyetemen egyet biztos megtanultam: úszni.

Zsuzska írta...

Pironkodva írom, hogy annak idején, kezdö tanítónéni koromban az urgálókötelezést osztályoztam. Nagyon ciki, ugye? Azért azt is ideírom, hogy mindenki ötöst kapott és akinek nem ment, annak a a szorgalmára adtam ötöst. Ìgy jobb???

Tatin írta...

Az én fiam hatodikban azért kapott egyest úszásból, mert nem feszülős úszónaci volt rajta, hanem bő, comközépig érő gatyó. Megjegyzem, nem kimondottan divatozásból,hanem a combja tövénél kiskora óta piros foltok voltak. Tehát egy hagyományos úszóból simán kilátszott volna, hogy neki csupa piros, és kamaszkorban nehezen viselte volna el, hogy megnézik,csúfolják, egyebek. A következő úszás órán nem engedték levetkőzni, miután megint ez a naci volt vele, és újra egyest kapott. A harmadik egyest nem vártuk meg, sulit váltottunk október 2. hetében.

NoNo írta...

Daniella, felnyitottad a szemem, köszönöm. A lányom eddig nem említette, hogy az úszást osztályozzák. Most kiderült, ő is négyest kapott hátúszásból. Tudod, mekkora rajongója vagyok a testnevelőknek, _minden_ megoldást támogatok.

Mackómama írta...

és aki megbukik úszásból az bele is fullad?

Névtelen írta...

Kedves Daniella!

Azt írta magáról,"túl sok szabadidőm van". Ha ez így van, miért nem egy el egyszer és néz meg úszás órát?! Lehet, hogy akkor Ön számára is kiderülne, hogy valójában hogy hívják az úszóedzőt. (mellesleg hárman foglalkoznak a gyerekekkel, két nő és egy férfi...)Az is kiderülne, hogy valószínűleg az úszóedző nagyobb szeretettel van az Ön gyereke iránt, következtetem ezt abból, ahogy maga UNO-t játszik a gyerekével, s az a perverziója, hogy hogy tudja minél jobban lealázni a fiát...
Hozzáteszem én is pedagógus vagyok,testnevelő tanár. Igenis szükséges érdemjegyeket adni,hiszen ebből derül ki az Ön számára, hogy mit is tud a gyereke. Mellesleg, ha matematikából valamit nem tud a gyerek,kihagy egy példát,netán rosszul oldja meg, nem fog 5-öst kapni. Tehát, ha nem úgy úszik, nyilván nem fog 5-öst kapni. Ha nyáron elmennek nyaralni, s a gyereket ki kell menteni a vízből,mert nem tud vízbiztosan úszni, nem tudom,hogy kit fog hibáztatni..(nyilván nem saját magát, mert nem figyel a gyerekére..) valószínű az oktatót, aki szimpátiából 5-öst ad a nulla tudásra...jó lenne, igaz?Ugyanez vonatkozik az órára is. Az én gyerekem inkább várjon 1percet az edzőre, minthogy kapjak egy telefont, hogy a gyerekem belefulladt úszásórán a medencébe, mert nem figyeltek rá..az, hogy kiküldik a medencéből, biztos nem azért van, mert egyszer kinyitotta a száját..de nyilván ezeket mind nem fogja megtudni, ha csak itt írogat mindenfélét a blogban, ahelyett, hogy az illetékessel beszélne. Tudom, biztos mégis nagyon elfoglalt.
Ha elmenne egyszer, kiderülne az Ön számára, hogy itt nem kintről okoskodnak az edzők.Bent vannak a gyerekekkel a vízben, segítenek nekik,be is mutatják a feladatokat.(Anitának)
Tehát, én véleményt arról mondok,amivel találkoztam, láttam, tapasztaltam...hogy nyilvánítsak olyasvalamiről véleményt, amiről csak halvány, netán téves információim vannak?!
Elgondolkodtató..

Névtelen írta...

A másik oldal...

Mit várunk a gyerekektől, ha a szülő egy 4, után meg akarja verni az úszóedzőt???

egy ledöbbent pedagógus

Daniella írta...

Kedves Névtelenek,
csak egy dolgot pontosítanék: Számomra nem az érdemjegyekből derül ki, mit tud a gyerek... De nyilván ezzel csak én vagyok így... Az érdemjegyek számomra SEMMIT nem mondanak el a gyerekemről. Viszont annál többet a pedagógusoktól.

Zoli bácsi írta...

Tisztelt Szülő!
Igazán érdekesnek tartom az irományát, úgy érzem erről hosszasan el tudnánk beszélgetni, ezért kérem, keressen fel a munkahelyem, a városi uszodában, ahol költői és kevésbé költői kérdéseit személyes teheti fel.
Szeretettel várom januárban.
Zoli bácsi