A történet nem az enyém, de muszáj leírnom, hogy nehogy elfelejtsem, hova kellene tartanom.
A nagymamám 91 lesz idén.
Vonattal utazott Balatonra, mert nem akart senkit sem a családból sofőrködéssel terhelni. Nincs TV-nk, így nem tudom pontosan, de valami leomlott löszfal miatt a vonatról buszra kellett szállnia. A buszról meg újra vissza vonatra. Amikor leszállt a buszról, elesett és kificamította a bokáját. („Elterültem, mint egy béka”, mondta.) A dagadt bokával azért felbotorkált még a vonatra, majd leszállt, ahol le kellett szállnia, ahol már az autó várta, hogy röntgenre vigye a kórházba.
A nagymamám beült a hátsó ülésre.
Majd mit csinált?
Panaszkodni kezdett a fájdalomra? Nem.
Szidta a kommunistákat? Nem.
Elájult? Nem.
Az autót egy férfi vezette, így a nagymamám elővette a rúzst és arcpirosítót és felfrissítette a sminkjét.
És nyilván a dagadt bokáját diszkréten eldugta, de ezt már nem látta az unokatestvérem a visszapillantó tükörből…
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
15 megjegyzés:
bájos. hát az én nagyim "csak" 85, de hasonló kaliber. néha csak rácsodálkozom mennyire laza, és olyan szavat használ, mint "beájultam", "sirály", stb. a legújabb a "zsiráf", ami elmondása alapján "ugyanaz, mint a sirály, csak még királyabb. érted, ugye?"
így még a parkinsonja és a süketsége is feledésbe merül...
Egy hölgy, az minden helyzetben hölgy marad:)
Daniella, köszönöm ezt a történetet. Sok-sok bejegyzést írtál már, ami örök kedvenc, és bármikor felvidít, ha elolvasom, de ez egy igazi gyöngyszem!
Remélem nagyon gyorsan és biztosan felépül a nagymamád, és sok hasonló bejegyzéssel gazdagítod még a blogodat.
Éljen sokáig a nagymamád! :)))
az enyém már meghalt :( sosem rúzsozta magát, de 80 felett volt már, mikor stoppoltak a Balatonon anyukámmal (ő akkor szintén 60 körül járt már) és felvették őket mindig :)
Az én nagymamám is pont ilyen volt. :(
Jajj de nagyon Jófej!!!
Évi
és ezt miért nem örökölte egyikünk sem???
De ez nem Daniella nagymamája! Persze attól még lehet aranyos az övé is.
az én olvasatomban Daniella nagyija, de az unokatesója (a sofőr) mesélte el mert ő látta, tehát a sztori az unokatesóé. attól még a nagyi közös :)
igen, a békás részt a nagymamám mesélte, a rúzsosat az unokatesóm.
lombi: mert a húgaid lenyúlták ezt a gént...
Ez nagyon igaz! Éváról kedvenc emlékem, amikor 85 évesen, augusztus 20-án tökéletes sminkkel, frizurával, felékszerezve, magas sarkúban és egy fürdőruhában szédít egy pasit az erkélyén, miközben nézik a tűzijátékot.
Mint egy igazi úrihölgy.
Hát akkor bocs, én leragadtam ott, hogy a történet nem az övé, így azt hittem, hogy semmi köze hozzá, mondjuk munkatársa, vagy barátnője mesélte.
Az én nagymamám úgy halt meg - 81 évesen - hogy feküdt a kórházi folyosón a betegkocsin, nagyon súlyos állapotban, ultrahang után, és az anyutól kért egy fésűt, mert tönkrement a frizurája a vizsgálat közben. Aztán két perc múlva már nem élt szegénykém, de utoljára még szépen megfésülködött...
Az én nagymamám úgy halt meg - 81 évesen - hogy feküdt a kórházi folyosón a betegkocsin, nagyon súlyos állapotban, ultrahang után, és az anyutól kért egy fésűt, mert tönkrement a frizurája a vizsgálat közben. Aztán két perc múlva már nem élt szegénykém, de utoljára még szépen megfésülködött...
Megjegyzés küldése