Kodolányi János: Julianus barát

Ott hagytam abba az olvasónaplómat, hogy pokolian szenvedek Kemény Zsigmond Zord idők c. regényével. Akkor nem írtam, hogy már előre rettegek a sorban következő történelmi regénytől, Julianus baráttól. De rettegtem. És amikor kinyitottam és az első oldalon ilyen mondatot találtam: „Tengörök vagynak s a tengörökön sárkányok és röttentő kélgyók sürögnek.”, akkor már nem csak megrettentem, hanem újra kellett magamat pelenkáznom. Hogy fogom ezt 400 oldalon bírni? Amikor nem történik semmi már csak megy a barátunk Keletre?

Hogy bírtam?

Nagyon jól. Mert ez a könyv érdekes és olvasmányos. De nagyon.

A gond csak az volt, hogy a könyv végére érve Julianus barát még el sem indult Keletre. És így kiderült, hogy az anyukám könyvtárában csak az első kötet van meg.

S bár nem néztem utána a történelmi háttérnek, ahogy az az öcsém megtette, mondjuk ő egy alapos mérnök, nem egy felületes bölcsész, de ÉN elmentem beiratkoztam a könyvtárba és kivettem a második részt is.

Remélem az is legalább olyan jó lesz mint az első és végre elindulunk Keletnek...