És, nem, nem arra gondolok, hogy megkaptuk a függönyárajánlatot a néhány aprócska lőrésünkre. 800 ezer forint. Ennyiért már én is varrok. És azt hiszem, nem tudjátok, mit beszélek most.
Hanem arra gondolok, hogy elindulok három gyerekkel.
Vissza kell lépnünk egy kicsit és áttekinteni, hogyan működött a dolog a régi házban.
Íme:
1. Kitereltem a gyerekeket a házból.
2. Bezártam a házat, nehogy valaki besurranjon, míg a garázsban vagyunk.
3. Nyitottam a kaput, a garázsajtót és az autót.
4. Beültünk az autóba.
5. Kiálltam a garázsból az utcáról.
6. Bezárom a garázst.
7. Kinyitottam a házat, bekapcsoltam a riasztót, ami beriasztotta a házat és a garázst.
8. Bezártam a házat.
9. Bezártam a kaput.
10. Beültünk az autóba, leszúrtam a gyerekeket, hogy érezzék törődöm velük, és elhajtottunk a dolgunkra.
A férjem megígérte, hogy az új házban egyszerűbb lesz a procedúra. Mert lesz átjáró a házból a garázsba. És lesz lesznek távirányítóval működő kapuk. És így is van:
1. Bezárom a ház és a garázs közti ajtót a ház felöl, mert kulcsunk nincs még hozzá. És a garázsból nem lehet zárni ezt az ajtót.
2. Kiterelem a gyerekeket a házból.
3. Beriasztom a házat. A garázs riasztómentes.
4. Beülünk az autóba.
5. Távirányítom a kapukat. Leszúrom a gyerekeket, hogy most már tényleg kössék be magukat és elhajtunk.
Egyszerűbb lett? Igen. De lehetne még egyszerűbb is. Így hétfőn este kihívjuk a riasztós, programozza át a rendszerünket. Új kódot is adnánk magunknak, ha már kulcsot nem cseréltünk még. És aktiválnánk a lézercsapdánkat. Vagy infrasorompókat. Vagy mit. A riasztós és a férjem késő este fejezték be a munkát. Gondoltak rám, mert egygombos lett a rendszer.
A férjem: Ha elmész ezt a gombot kell megnyomni.
Én: Szuper.
A férjem: Amikor hazaérsz és behajtasz a kapun, megszakítod az infrasorompót, és ez azt jelenti, hogy 50 másodperced van bejönni a házba és kikapcsolni a riasztót.
Én: Rendben. Menni fog. [Ez azért egy kicsit nagyképű a részemről, mert az első héten egyszer sem tudtam úgy hazajönni, hogy sikerült volna kikapcsolnom a rendszert.]
A riasztós: És kifelé is, ahogy bekapcsolod [mert három óra után összetegeződtünk] a riasztót, 50 másodperced van elhagyni a házat és a kertet.
Én: 50 másodperc? Három gyerekkel? Többet nem kaphatok?
Kiderült, hogy persze, hogy kaphatok. 250 másodperc volt a maximum, amit kérhettem, de nem akartam telhetetlennek tűnni, így csak 180-at kértem.
Az eredmény:
1. Beültetem a gyerekeket az autóba. Leszúrom őket.
2. Kinyitom a garázskaput és kertkaput.
3. Bezárom a házból a garázsajtót.
4. Hangosan dobogó szívvel beriasztom a házat.
5. Bezárom a házat.
6. Gyors léptekkel megközelítem az autót. Beugrok. Újra leszúrom a gyerekeket.
7. Kapkodva kihajtok a kertből.
8. Távirányítással zárom, amit kell.
9. Fellélegzek, hogy részidőn belül maradtam.
10. Elhajtunk a dolgunkra.
Szerencsére a zsebemben van az ígéret, hogy lesz ez még egyszerűbb. Csak kell még 1-2távirányító.
Ha mindezek után, azt gondoljátok, hogy nem is értitek, miért sírok, elkényeztetett kurva vagyok, akkor teljesen igazatok van. Ha egy kicsit kreatívabbak vagytok és arra gondoltok, hogy Daniella, milyen vagyontárgyaitok vannak, amit így kell védeni, akkor megint csak azt mondom: igazatok van. Semmink nincs. És itt kanyarodtunk vissza a címhez.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
12 megjegyzés:
Ó ez mind semmi! Egyik ismerősöm éjszakára(!) beriasztja a ház azon felét amiről úgy gondolja, hogy éjszaka nem használja senki. Ezért pl. nem lehet éjjel kimenni a konyhába. Valamint nem lehet ablakot nyitni éjszakára a beriasztott helységekben. Viszont az elmúlt héten mindennap beriasztott éjszaka valami. De neki ez megéri. Természetesen ők sem tartanak otthon aranyrudakat.
Ez vicces!
Én a garázsajtón át közlekedek, amit be lehet csapni és olyan jól záródik, hogy ha hazaérek, bedugom az ujjam a résbe és simán kulcs nélkül nyitom. Persze csak ha nem megyek messzire.
A hátsó bejáratunkat egy jugoszláv fakasölő védi, ami senkit nem zavart egészen addig amíg ki nem tettem a táblát a kapura, hogy Vigyázz, a kutya harap. Visszatartó ereje van a táblának, amit nem is gondoltam volna!
Ja, olcsón vállalok függönyvarrást!!! :o))
motymoty: rám célzol? én is magamra riasztom a házat...
Azt hiszem ez talán olcsóbb lenne:
A betörő belép egy üresnek hitt házba, már a második szobánál tart
amikor ezt hallja:
- Jézus figyel téged.
Nagyon megijed, de mivel nem hallja többször, folytatja a rámolást.
Kis idő elteltével ismét hallja:
- Jézus figyel téged.
Észreveszi, hogy a sarokban van egy papagáj.
Odamegy hozzá és megkérdezi:
- Te mondtad, hogy Jézus figyel engem?
- Igen, én.
- És téged hogy hívnak?
- Clarence.
- Micsoda hülye név egy papagájnak. Ki volt az az idióta, aki így nevezett el téged?
- Ugyanaz, aki a rottweilert, Jézusnak.
Én meg annyi aranyrudat szeretnék, hogy már ne is kelljen miattuk riasztózni, vigyék, vigyék, lépni sem tudunk már tőlük :))))
ezt találtam ma:
http://index.hu/gazdasag/blog/2010/06/24/most_erdemes_aranyba_fektetni/
úgyhogy hajráááááááá :))))))
:) Nem rád céloztam, bár most már rémlik valami, hogy írtad te is. De az alsó szintet riasztod be nem? Ők meg egy szintesben laknak, nem lehet végigmenni a folyosón éjszaka. :)
én meg azt mondom, hogy nagyon jó a dramaturgiája a post-nak, írjál krimit.
Daniella, 180 mp 3 gyerekkel valo kijutashoz garantalt vilagrekord!!!!
Hihi:-))) Ez zseniális lett!!!
És a vicc a Jézusról, kész:-))))
aranyrúd helyett lesznek függönyök:)
Nekünk van egy egyunciás aranyunk, amit poharas szekrényben tartunk, aztán nagyobb válságok idején becsapjuk a zaciba... Most is ott van, szegény.
Szerintem egyébként javíthatnál a részidőn, ha a lakásban leszúrod a gyerekeket kétszer, aztán már csak az objektum elhagyása után még egyszer.
:))
Megjegyzés küldése