„megfogyva nem, bár törve”

Bakka hisztis. Tőlem örökölte.

A sítúra alatt is többször kezdett nyavalyogni, sírni és hisztizni.

Az étteremben kezdte, ahol megálltunk vacsorázni. Először ok nélkül hányta el magát majdnem. Majd a csúszdán érte baleset: Úgy ment le, hogy végig kopogott a feje a fémcsúszdán.

Én: Miért nem tartottad a fejed, Bakka?
Bakka: Elfelejtettem.

???

A sípályán viszont igazi vagányként viselkedett. Már az első csúszás után láttuk, hogy amit a síoktatására költöttünk, nem volt kidobott pénz.

Persze az első esésnél elsírta magát.

De aztán ráérzett a dologra. És ment mint egy őrült.

Tudom az én hibám, hogy eltört a kulcscsontja: Jobban kellett volna vigyáznom rá. Mentségemre csak azt tudom felhozni, hogy óránként és szülőkként kb. tucatszor basztattuk Bakkát, menjen lassabban. Kanyarodjon többet. ÉS HOGY FÉKEZZEN.

Többször előfordult, hogy síró Bakka várt a pálya végén a liftnél. Ahol a liftkezelő mondta, hogy a kislány fékezés nélkül rohant neki a korlátnak.

Én: Miért nem fékeztél, Bakka?
Bakka: Elfelejtettem.

Második nap már egy egész nehéz pályán síeltünk.

Tipikus utolsó csúszásos baleset volt. Illetve utolsó utáni csúszás. Mert ügyetlenségemben a liftből kiejtettem a botom, és azért kellett visszamennünk. (Mondom, hogy az én hibám volt!)

Bakka akart elsőnek visszaérni a botért. Elesett. Továbbment. Majd megint elesett. Majd sírt, hogy fáj a válla.

Persze nem vettük komolyan.

Bakka még lesíelt a hegyről. Majd a parkolóban már annyira nyavalygott, hogy elküldtem egy kört sétálni egyedül, hogy nyugodjon le. (Utólag ezért is furdalt a lelkiismeret.) Aztán aludt egyet a hüttében.

Majd este újra nyavalygott egy sort. Elküldtük az ágyba. De aztán gondoltuk, ha már úgyis levetkőzött a gyerek, megnézzük a vállát. Nos, nem volt szimmetrikusnak mondható két oldal.

Még ekkor sem gyanakodtunk, hogy eltört. Bár nem értettük, mi állhat ki a gyerek vállából. Amit, ha piszkálni kezdünk, nagyon fáj Bakkának. (Később kiderült a csont volt…)

A. azért futott egy kört a recepción, ahol megtudakolta, hova is vigyük a gyereket, ha úgy adódik, mert az volt a konszenzusos döntésünk, hogy hagyjuk aludni Bakkát, ha felébred, és még fáj neki, csak akkor visszük orvoshoz. MERT NYILVÁN A FÁRADTSÁGTÓL HISZTIZIK. Nagyon segítőkész volt a szálló tulajdonosa, mert rögtön fel hívta a kórházat. A. mondta, olyan rendesek voltak, inkább elviszi Bakkát, még ha semmi baja sincsen, ne gondoljanak hálátlannak minket.

Ez volt Bakka szerencséje, mert így csak négy óráig kellett orvosi ellátást nélkülöznie…