2010. január 27., szerda

A folytatás, amelyben odaadóan ápolom a lányomat

Szóval a fiúk a szombatot síeléssel töltötték, a női szakasz pedig a szállodai szobában várta a nap végét. Elhatároztam, zokszó nélkül fogom ápolni a sérültet: az én figyelmetlenségem miatt törte csontját, ez a legkevesebb.

Igaz?

Igaz lenne, ha Bakka nem az én lányom lenne. Akinek igényei vannak.

10-től 3-ig voltunk összezárva. Nem izgultam, mert nálam volt könyv, Bakka meg elég hamar tudatta velem, hogy DVD-t akar nézni „Papika leptópán”.

Déry befejezetlen mondatával végződő regény második kötetét nyomtam. Kb. 50 oldalasak a fejezetek, úgy gondoltam, minden fejezet végén ápolom egy kicsit a lányomat.

Hát nem így volt.

Az elhelyezkedés bonyolult volt, de erre számítottam. Szerencsére Bakka tetszését megnyerte a paplanokból épített kuckó.

Azt persze nem tudta eldönteni, hogy fázik vagy meleg van. Biztos, ami biztos felöltözött. Illetve hagyta, hogy felöltöztessem. Aztán elkezdte nézni a filmjét. Én meg elkezdtem olvasni.

3. oldal: Bakka mégsem fázik, hanem melege van. Vetkőztessem le.

Rendben.

7. oldal: Bakka mégis fázik, de nem akar ruhát, inkább takarjam be egy újabb paplannal.

Rendben.

11. oldal: Bakka szomjas. Vigyek neki vizet.

Rendben.

Odarakjam a poharat, nem ide.

Rendben.

12. oldal: Bakka még egy kortyot inna.

Rendben.

Nem tudja megfogni a poharat. A balkezével sem. Nyújtsam a szájához.

Rendben.

Még mindig a 12. oldal: Leállt „Papika leptópája”. Adjam be a jelszót.

Rendben.

13. oldal: Bakka szomjas megint. „Csak egy kortyot akarok inni, Mamika.”

Rendben.

14. oldal: Bakka nem tudja élvezni a filmet, mert túl büdös a lába. Lesegítem az ágyról, besegítem a fürdőszobába, székre ültetem, lábát belógatom a zuhanyba, magam bemászom és fahéjas tusfürdővel megmosom a lábát. Visszasegítem az ágyába.

Rendben.

17. oldal: Bakka éhes. Szerencsére a birtokomban lévő müzli-szelet megteszi. Odaadom neki.

Rendben.

Még mindig a 17. oldal: Bakka nem tudja kinyitni a müzli-szeletet. Feltépem neki a papírt.

Rendben. Bár már kezdek ideges lenni.

21. oldal: Bakka szomjas. Adjak neki egy korty vizet, mert nem tudja a karját kinyújtani, hogy elérje a poharat.

RENDBEN.

22. oldal: Bakka narancsot kér. ÉS VAN! Megpucolom neki. Gerezdekre szedem. Odaadom.

REEENDBEN!

23. oldal: Leállt „Papika leptópája”. MEGINT. Adjam be a jelszót.

REEENDBEN!

24. oldal: Bakka narancsot kér. Megint. De miért hozzak neki narancsot, amikor a tányérján van még egy gerezd. Azt nem kéri.

Internet, szerinted miért nem ette meg az első narancs utolsó gerezdjét a lányom? Amikor akar még narancsot enni, mert kéri, pucoljam a következőt?

Nem fogod, Internet, kitalálni, ezért elmondom: Azért, mert annak a gerezdnek a hártyáját beszakítottam pucolás közben. ÉS ÍGY NEM ESZI MEG A LÁNYOM.

Itt aztán elpattant egy húrocska a fejemben. És újradefiniáltuk a problémát: Ha mindkét karját ki tudja nyújtani és le tud egyedül mászni az emeletes-ágyról, akkor nem fog korty vizekért ugráltatni. És a laptop egerét is meg tudja néha mozgatni, hogy ne kelljen felugrálnom és a kódot újra és újra ÉS ÚJRA bepötyögni.

A lányom ezekbe belement. De a narancsgerezdet nem eszi meg.

Rendben.

31. oldal: Bakka: „Megint büdös a lábam.”

Úgy tettem, mintha nem hallanám… Majd amikor erősködött, akkor megígértem, itthon majd megmossuk.

Nem is csoda, hogy Bakka tegnap átvonult a nagymamájához lábadozni. Két hétig maradna, de holnap haza kell jönnie.

Már nagyon várom, hogy újra lássam.

AZ ÉN LÁNYOM!!!

PS: Ez a Lőrinc mekkora egy balfék...

15 megjegyzés:

Kata írta...

Ez nagyon tetszett!! Annyira jól érzékeltetted a feszültséget ( megint ), hogy láttam magam előtt az egész jelenetet. Hallod, nagyon hősiesen bírtad a strapát!!! :o))

Zsuzsi írta...

:O)A kis huncut remekül "adja" a beteget!

Cserfescsillag írta...

Hihetetlen "figura" vagy! :D Állítólag a krumplitól is büdös lehet a gyerek lába (az öregek bölcselete legalábbi azt mondja).

Daniella írta...

cserfes: a közvetlen rokonaim szerint inkább elviselhetetlen...

NoNo írta...

akkor most olvass ezerrel, amíg haza nem ér :) Bakka tényleg hasonéít rád, ha jobban belegonodolok

Pelikán írta...

A budos a labig birtam hangos rohoges nelkul, meg felkeltem a gyerekeket...

Tinca írta...

Szegény Bakka! Nem olvastalak néhány napja Daniella, és ilyen eseményekre kell visszajönnöm? Szegény Te...
A sztori amúgy hatalmas, én is elképzeltem a szitut - nem volt nehéz, mert nagyon jól leírtad. Mekkora egyéniség már most ez a gyermek! :)
Gyors gyógyulást, Neked pedig kitartást kívánok!

mamazon mama írta...

De ki az a Lőrinc???

malyvacsiga írta...

Ha csak a felét nyávogta volna, az is elég lett volna. Le akalappal előtted. Nagyi előtt is. Bár a nagyik már olyanok.

Banyuc írta...
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
Banyuc írta...

Csatlakozom Mályvacsigához le a kalappal előtted. De ha te ezt tényleg végigcsináltad, megérdemled!!! :)

AnyabanyaÉvi írta...

Csak halkan jegyzem meg, én is ekkora balek vagyok, hagyom ugráltassanak.Amikor furdall a lelkiismeret valamiért ellenük.Még szerencse, hogy átment a Nagyihoz!!Addig olvass sokat!!!

Pusz, Évi

Gabianyu írta...

Minden elismerésem a tiétek! Azért meg különösen érezd magad vállveregetve, hogy ezt ország-világ előtt vállalod.
Kábé hasonló hozzáállás miatt vagyok folyamatos piszkálódás áldozata az óvónők által.
G

martine írta...

Hős vagy :) amiért képes vagy egy helyiségben tartózkodni a gyorsan büdösödő lábú :D :D :D Bakkával, meg egy beszakított hártyájú (brrrrr! nálunk sem esznek ilyen selejtet ám!) naranccsal, és nem menekülsz az olvasás nyújtotta illuzórikus világba mindezek elől :)))

Névtelen írta...

öhmmm csak a laptophoz: kepernyövedö bekapcsolasa mondjuk 999 perc mulva? erre at lehet allitani es akkor nem kell mozgatni at egeret...