Tegnap volt az első ovis síedzése Bakkának. Kíváncsiak voltunk, hogy fog szerepelni, mert a téli szünetben titokban órákat vett egy nagyon helyes síedzőtől, aki legnagyobb megdöbbenésünkre Bakkát Pepével tette egy csoportba. Nem tudjuk, hogy Bakka tanult többet az ovival, mint gondoltunk, vagy Pepe síel szarabbul, mint hittük. Mindenesetre az ovis edző észrevette Bakka fejlődését és nagyon megdicsérte. Legalábbis ezt mesélte a lányunk, mert a szülők szigorúan nem látogathatják az edzést. Utána Bakka azt is hozzátette, hogy jutalmul kapott Balaton követ. A nagymamája meglepően gyorsan rájött, hogy Duna kavicsról van szó. Hiába a férjem vonala!
***
A két lány ma nem aludt itthon, így a változatosság kedvéért most Pepe szorított ki az ágyamból, és ZK ágyában húztam meg magamat a gyerekszobában. Hajnali háromkor vízcsobogásra ébredtem: Pepe pisilt a szoba közepén a padlóra. A folyosón rossz irányba vette a kanyart… Ébredéskor persze nem emlékezett az éjszakai incidensre. Nem szidtam le. És hihetetlen önuralomról tettem tanúbizonyságot, amikor reggel azért sem szidtam le, hogy a lépcsőre kakilt. Azzal védekezett, hogy azt hitte, csak fing fog jönni…
Szép napot!!!
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
19 megjegyzés:
Megnevettettél. Köszönöm! :))))
Tündi
beszarás! :D
Munkahelyen hangosan és megállíthatatlanul röhögni...
muhahaha :D
Ez volt a mai napom legvidámabb pillanata. Köszönöm!:)
URISTEN!!!
Megdícsérlek az önuralmadért:DDDD
Most látom csak, mekkora kockázatot vállaltam, amikor a múltkor Nálatok aludtam!
Ilyen egy fiúgyerek??? Úristen!
Az elsőt még értem de a másodikat???!:))
A világ legjobb blogja
:-)))))))))))))))))))))
a másodikat még értem, de az elsőt??!?
jujjj
kacago
hajjaj, erről eszbe jutott, mikor anyu kiskoromban éjszaka a konyha padlóján talált rám, ahol épp guggoló pózban végeztem hasonló tevékenységet, álmomban...
Valami volt a levegőben...
Front, vagy az atom...
Az első fele a sztorinak megvolt nálunk is éjszaka.
hiába, a férjed vonala :D
Bírom ezeket a csattanókat a sztorik végén... nagyon nagy!!
Muhaha...
Imádom az ilyen bejegyzéseket, meg a gyerekeidet így ismeretlenül, meg az önuralmad, de főként a humorodat!!!
Köszönöm én is!
Anno öcsém is hagyott reggelente meglepetést itt-ott elszórva a lakásban. Sose emlékezett semmire, és volt hogy jobban meg volt lepődve mint mi, és őt érdekelte legjobban hogy ki is volt a tettes:)
Egy hónapja rendszeres olvasója lettem a blognak, minden este lesem hogy van e újabb post. Jó olvasni a gyerkőcök mindennapjait:)
Megjegyzés küldése