Tegnap várom Pepét az iskola előtt. És jön a gyerekem. És nem hiszek a szememnek.
Én: Reggel nem ez volt rajtad!
Pepe: Igen, tudom.
Én: Hol van a rendes ruhád?
Pepe: Ne izgulj, Mamika, mindent hazahoztam.
Közelben álló anyuka: Még jó, hogy pont jó rá!
Én: Egész nap ez volt rajtad?
Pepe: Igen, ahogy beértem átöltöztem.
Én: Ezt nem hiszem el!
Pepe: Szerencsére csak egy gyerek csúfolt. Azt mondta, hogy mi ez valami japán mez?!
Pedig nem japán mezben töltötte a gyerek a napját az iskolában, hanem az apja kosárlabdamezében.
És valóban pont jó volt rá. Legalább is amennyire egy 120 centis gyerekre jó lehet a 185 centis apja XXXL-s pólója…
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
7 megjegyzés:
De miért?
Hát ezt kérdezem én is!
Pepe még mindig a meglepetések gyermeke:)vannak kérdések amire kis eséllyel várhatunk válazst, pl ez is egy ilyen:). Kitartást hozzá...
Ez nagyon tetszik... Az én apukám 206cm volt anno, és mi... ühhmmm... én is eljátszottam ezt 6-7évesen...
Anyukám a kapuban majdnem szívinfarktust kapott, amikor meglátott. (Mert nem egy szuper mez volt apukámtól, hanem a kerti ingje. Pedig reggel 8kor még a halvány rózsaszín habos rucimban voltam...) Látom magam előtt anyukám szemeit, tekintetét, ahogy olvasom a ti történeteket...
Fotot!!!!
daniella, pepe apukája mióta 185 cm? ;)
mióta szeretem és rendes vagyok. igazából csak 182, van is valahol erről egy bejegyzés, de szereti, ha 185-öt mondok... én meg szeretem, ha annyi mindent megcsinál helyettem, így kompromisszumot kötöttem...
Megjegyzés küldése