A mese és az ő tanulsága

Pepe csak nagy nehézségek árán tanult meg olvasni.

Ezen a ponton, akár örülhetnénk is, ha nem kellene még azon dolgoznunk, hogy a folyamat automatizálódjon. Ezért igyekszem a héten legalább 3-4-szer leülni vele egy negyed órára, hogy együtt olvassunk.

Persze utálja. Persze erőltetem. Illetve zsarolom. Azzal, hogy olvasok én neki, ha előbb olvas ő nekem. Mióta Kiddy javaslatára olvassuk a Fecskék és fruskák c. könyvet meglehetősen egyszerű a helyzet. Pepe annyira beleszeretett a regénybe, hogy este hozza a könyvet olvasásra egy MÁSIKKAL együtt, amit hajlandó felolvasni nekem.

Pepének, többek között, azért is volt nagyon nehéz megtanulnia olvasni, mert az érdeklődési köre, vagyis amit szívesen olvasna akár magának is, illetve az, amit fizikailag el is tud olvasni fényévekre van egymástól.

Szóval a múlt héten én olvastam neki a Fecskék és fruskákat. Ő pedig állatos népmeséket olvasott nekem.

MERT MINDKETTEN IMÁDJUK AZ ÁLLATOS TÖRTÉNETEKET!

És itt el is érkeztünk a mai bejegyzésem témájához.

Íme a mese, amiről szó lesz:

A kóró és a kismadár.

Hogy ne csak mi szenvedjünk, hanem ti is, kedves olvasóim, íme a mese teljes terjedelmében:

Egyszer egy kis madár nagyon unta magát, és rászállt a kóróra.
-Te kóró, ringass engem!- mondta neki.
-Nem ringatom biz én senki kis madarát!- felelte a kóró.
A kis madár megharagudott, és elrepült onnan. Találkozott a kecskével.
-Kecske, rágd el a kórót!
De kecske nem ment kórót rágni, s a kóró nem ringatta a kis madarat. Ekkor a kis madár találkozott a farkassal.
-Farkas, edd meg a kecskét!
De farkas nem ment kecskét enni, kecske nem ment kórót rágni, s a kóró nem ringatta a kis madarat.
Ment tovább a kis madár, találkozott a bikával.
-Bika, kergesd meg a farkast!
De bika nem ment farkast kergetni, farkas nem ment kecskét enni, kecske nem ment kórót rágni, s a kóró nem ringatta a kis madarat.
Megint ment, mendegélt a kis madár, talált egy furkós botot.
-Furkós bot, verd meg a bikát!
De furkós bot nem ment bikát verni, bika nem ment farkast kergetni, farkas nem ment kecskét enni, kecske nem ment kórót rágni, s a kóró nem ringatta a kis madarat.
Ekkor a kis madár talált egy férget.
-Féreg, fúrd ki a furkós botot!
De féreg nem ment furkós botot fúrni, furkós bot nem ment bikát verni, bika nem ment farkast kergetni, farkas nem ment kecskét enni, kecske nem ment kórót rágni, s a kóró nem ringatta a kis madarat.
Ment tovább a kis madár, találkozott egy kakassal.
-Kakas, kapd fel a férget.
Szalad a kakas, hogy felkapja a férget. Szalad a féreg, hogy kifúrja a furkós botot. Szalad a furkós bot, hogy megverje a bikát. Szalad a bika, hogy megkergesse a farkast. Szalad a farkad, hogy megegye a kecskét. Szalad a kecske, hogy elrágja a kórót. A kóró bezzeg ringatta most már a kis madarat!
Ha még akkor se ringatta volna, az én mesém is tovább tartott volna.

Eddig a mese.

És most jön a kérdésem: Hogy akkor mi is a mese tanulsága?


1. Ha unatkozunk, próbáljunk másokat heccelni és kínozni. HOGY GYORSABBAN TELJEN AZ IDŐ (vö.: „kis madár nagyon unta magát”).
2. Ha akarunk valakitől valamit, csak ripakodjunk rá! Semmiképpen se használjunk olyan szavakat, hogy „kérem szépen” vagy „legyél szíves”. MERT NEM TUDOM ELÉGSZER HANGSÚLYOZNI: AZ UDVARIASSÁG A GYENGESÉG JELE.
3. Sose felejtsük el, hogy a) mindenki zsarolható valamivel, és ehhez kapcsolódóan b) mindenki fél valakitől.
4. Sose legyünk lusták ahhoz, hogy megtaláljuk mások gyenge pontját. Ami segítségével kihasználhatjuk őket.
5. A gyengébbekkel mindig könnyebb elbánni, mint az erősebbekkel.

Kifelejtettem valamit?