2009. március 31., kedd

A szinte tökéletesen kivitelezett tervünk

Vendégségben vagyunk vasárnap este. Másnap dolgoznom kell, így a terv egyszerű és nagyszerű: Hazafelé ZK-t bedobjuk a Mamámhoz, hogy az éjszakát és a másnap délelőttöt ott töltsük. Mivel későre jár már, és Pepe fekvés idején jócskán túl vagyunk, épp csak meg fogunk állni és kilökjük a kicsit az autóból. Hogy ne ijedjen meg, előretelefonálunk Katinak, mikor jöjjön le a ház elé a kis unokáját összeszedni.

Ez egy jó terv, ahogy Pepe mondaná.

Nézzük a kivitelezés részleteit:

1. Bakka sírni kezd, hogy ő miért nem maradhat Katinál. Miért is? Mert óvoda van. De ő ott akar maradni. Rendben maradjon.

2. Felhívjuk az anyukámat, hogy csöppet módosult a terv egy gyerek helyett kettőt kap. Nem gond.

3. Megérkezünk. Bakka kiszáll a kocsiból.

4. ZK hiszti rohamot kap. Mert azt hitte, csak ő egyedül marad Katinál. Sír és üvölt. Nem hajlandó kiszállni az autóból. Anyukám nem tudja kirángatni. Papikánk kiszáll, hogy segítsen. ZK üvölt, miért marad ott a testvére Katinál, amikor Ő EGYEDÜL AKAR OTT ALUDNI. Nem lehet a lányommal szót érteni. Egyre durvábban fenyegetőzik: JÓ AKKOR ITT MARADOK, DE NEM VESZEM FEL A KABÁTOMAT. Ezen a ponton persze már senkit sem érdekel, hogy nem vesz kabátot az ömlő esőben, mert végre méltóztatott kiszállni az autóból.

5. Papika visszaszáll az autóba. Én viszont kiszállok, mert Bakka elkezdett sírni, hogy pusziljam meg, mert nagyon hiányzom neki. És tovább sír, „nagyon fogsz hiányozni, Mamika”. Na, persze.

6. Bakka sír, kísérjem fel Katihoz. Rendben. Felkísérem.

7. Erre ZK, aki közben megnyugodott, is rákezdi. Ha Bakkát én kísérem fel, akkor őt Papika VIGYE FEL.

8. NA JÓ EBBŐL ELÉG. MINDENKI FELMEGY EGYEDÜL ÉS ÖNÁLLÓAN, VAGY NEM MARAD ITT SENKI.

9. Bakka a kiabálásomtól és ZK sírásától, annyira felizgatta magát, hogy összehányja az előkertet. Én rutinosan félreállok, de az anyukám nem volt ilyen szerencsés.

10. A hányás hatására változik a terv: Természetesen minden úgy lesz, ahogy a gyerekek kérik.

11. Papika kiszáll az autóból. Felviszi ZK-t Katihoz.

12. Bakka inkább hazajön velünk.

13. Büdös szájú lányomat beültetem az autóba. Bekötöm a biztonsági övét. Bakka sírni kezd. Inkább itt maradna Katinál.

14. Semmi gond. Kiszedem az autóból. Papika közben visszaérkezik. Nem érti, mi van. Elmagyarázom. Szó nélkül visszaül az autóba.

15. Felkísérem Bakkát Katihoz. Kati nagyon örül, hogy mindkét lány marad nála. Bakka belép a lakásba. Sírni kezd. Inkább mégis hazajön.

16. Semmi gond. Lemegyünk az autóhoz. Papika elég rutinos, nem kérdez semmit. Beültetem Bakkát, bekötöm a biztonsági övét.

17. Én is beülök. Becsatolom magam. És szép nyugodtan hazagurulunk.

10 megjegyzés:

a mesélő írta...

Daniella ez annyira jó volt, nekem itt most, reggel:) Neked ott akkor este nem annyira, de a mai reggel után ez nagyon kellett, mert ilyenkor legalább képes vagyok elhinni, hogy valójában ez a normális és normálisak a gyerekeim is, csak engem bolondítanak meg.

Angela írta...

Daniella! Ha ez tényleg és szó szerint így, akkor maximális respektem. Mostantól sokkal megértőbb leszek a gyerekeimmel. Azt hiszem, fogalmam sincs a VALÓDI hiszti természetéről. :-)

Unknown írta...

Ilyenkor szembesülök vele mi vár rám, na meg persze jót nevetek:D, mert ahogy leírosd az fergeteges! Ami tuti, hogy nem semmi lányaid vannak:D

Cserny Timi Pookah írta...

össze kell kapnom magam... szégyellem, de nekem asszem a felénél elszállt volna az agyam. :( respekt Daniella.

noiannája írta...

épp szülni akartam. de most elbizonytalanodtam...

Pelikán írta...

Mar a cimrol tudtam, hogy ez egy laza kis tortenet lesz. Egy kerdesem van, Pepe ekozben mit csinalt?

Daniella írta...

Pepe az autóban szunyokált.
tőlem tanulják a lányok a hisztit, ezért nem kispályások...

misumma írta...

Huh, ez nagyon ismerős, pedig nekem két fiam van. És igen, én is beismerem=a hisztit tőlem tanulják, mert hisztizni a fiúk is tudnak/s sztem joguk is van hozzá - hiába nyomja beléjük a környeztük/drága családjuk, hogy nekik nem szabad....
De fantasztikus a forgatókönyved, bírom az őszinteségedet és éljenek a kötélidegzetű anyák!

Névtelen írta...

Jajj, de jó... Ilyenkor úgy megkönnyebbülök :) (Levena)

Daniella írta...

A szöveg közepén a nagybetűs rész az ordibálásomat jelzi. Sok mindennel lehet vádolni, de azzal nem, hogy kötélből vannak az idegeim... Csak a hányás miatt kaptam össze magamat...