2009. március 24., kedd

A kórházi élmény

Elég gyorsan kiderült, hogy egy vírus okozhatta a lázgörcsöt, és ZK-nak nincs semmi különösebb baja, de ennek ellenére múlt héten két napot kórházban kellett töltenem vele.

Nagyon gyorsan peregtek az események, így magam sem értem, hogyan de egy nagyon szép baba-mama szobába kerültünk egy TÜDŐOSZTÁLYON.

Az egyik nagymamával minden évben novembertől-márciusig, kis túlzással, közel harcot kell vívnom, hogy ne vigye a gyerekeket játszóházba, mert ott mindenféle kórokozók vannak. És bármilyen betegséget összeszedhetnek! Ezek után gondolhatjátok, hogy éreztem magam egy KÓRHÁZBAN. A TÜDŐOSZTÁLYON. Mennyi kórokozó lehet itt! Így ki is adtam ZK-nak az utasítást: Ezt a szobát nem hagyjuk el, míg Papika értünk nem jön.

Az első néhány óra éjszakára esett, így nem volt gond ZK-t lefoglalni. Hogy nappal mit csináltunk? Azt gondoltam, erről nem kell majd senkinek sem beszámolnom…

Kis ugrás a történetben:

Péntek délután hazaérkezünk. A gyerekek játszanak. Én próbálom összeszedni magamat. Gondoltam első lépésként gondoltam rendet rakok a házban. Elkezdtem pakolni, mosni, pakolni, kicsomagolni. Amikor kezembe került a lázmérő.

Ekkor ZK-nak már két napja nem volt láza, sőt még hőemelkedése sem. A kórházban sikeresen mutatta a tökéletesen egészséges gyerek képét. Hazaérkezésünk után néhány órával azonban újra 38,7-et mértem.

Mit mondjak? Kapkodni kezdtünk. Gyógyszer. Kúp. Hűtőfürdő. Ez utóbbiért nem lelkesedett lányom.

Én: ZK! Vagy beülsz a kádba, vagy megyünk vissza a kórházba!
ZK [gondolkodás]: Menjünk vissza a kórházba!

Basszus kulcs. Basszus kulcs.

És a nagyok is kezdtek gyanút fogni.

Pepe: ZK, mit csináltál a kórházban?
ZK: Tévét néztem. A Jetixet.
Pepe: Na, ne hülyéskedj!

Ugyanis itthon nincs TV-nézés. Igen, néznek TV-t, de nem a csatornákat, hanem maximum DVD-n filmet.

ZK: De, Pepe, egész nap TV-t néztünk.
Pepe: Nem hiszem el. Mamika, mit csináltatok a kórházban?
Én: Hát TV-t néztünk. És csokit ettünk.
Pepe: Na ne! De jó neked ZK! Hogy irigyellek!

Igen, igen: A nővéreknek, orvosoknak és a Jetix TV csatornának* köszönhetően a lányomnak paradicsomi élmény lett a két nap kórház.

Én csak abban reménykedem, hogy nem hoztunk haza semmi fertőzést. Mert két napig Jetix-et** nézni számomra BÜNTETÉS volt…

* Mert a lányomnak a bebe tv, a Minimax és a Cartoon Network már unalmas…
** És nem hiszem el a nagymamáknak, hogy náluk sosem nézik a gyerekek a Jetix-et, mert ZK minden egyes sorozat esetében képben volt. És azt is tudta, ki az a Hannah Montana. Amiről a szüleinek fogalma sem volt… „Tudod, Mamika, amiben az a fiú is van. Jackson.” De itt már tényleg elvesztettem a fonalat...

13 megjegyzés:

HJuice írta...

A Jetix-vírussal vigyázni, én is alig bírom féken tartani, miután a lányom valamelyik kis osztálytársnőjénél vendégeskedik másfél-két órát... Nálunk olyan dühkitörést okozott már néhányszor, hogy a baráti kapcsolatok erőszakos megszakításán gondolkoztam... Mert MINDENKI nézhet Jetix-et, és MINDENKINEK van saját tévéje, és a Minimax meg a Nickelodeon (ott is vannak hajmeresztő baromságok, szó se róla) csak babáknak való!!! (ÁÁÁ, még attól is feláll a szőr a hátamon, ha felidézem ezeket a szócsatákat...)
Együttérzek. Mi a mandulaműtétkor a Barbie-hercegnő vírust hoztuk haza a kórházból. :(((

Banyuc írta...

Nincs Jetix csak Minimax, de azt is utálom, de akkor ezek szerint jó, hogy csak az van és ne is utáljam?

HJuice írta...

Banyuc, érzésem szerint az a fő baj ezzel a csatornával, hogy tényleg annyira agyament sorozatok mennek, hogy azokat képtelenség EGYÜTT nézni. És ezen a ponton válik gyerekpásztorrá a tévé - szerintem.

Daniella írta...

én még nem épültem fel a sokkból, hogy az én értelmes, okos gyerekeimet hogy érdekelhetik ilyen hülyeségek...

HJuice írta...

Legújabb fejlemény: ma az ISKOLÁBAN High School Musical-t néztek, és persze most ezt kéne megszerezni!!! (Msn-en ide most síííírós-hajtépős smiley jönne...)

Daniella írta...

a high school musical még nem az én gyerekeimnek a korosztályát érinti, de azt hiszem azt sem fogjuk tudni elkerülni...

Banyuc írta...

Engem a High Scool-os iskolatáskák, tolltartók stb. sokkoltak még szeptemberben, jó hogy csak a fiam volt még iskolás, mert amúgy úgy néztek ki, hogy rájuk startolt szerintem minden kis és nagylány. Hál' istennek, itt nem annyira kell divatosnak lenni, így remélem Vió iskolába menetele is kibírható lesz, ő még egyenlőre beéri a rózsaszín dolgokkal is.
Hjuice - Én Thomast sem tudok együtt nézni és mást sem a Minimaxon, hiába nem olyan bűn rossz mesék, sőt az Artúr még jó is!, ami kikészít az az összes mese és reklám zenéje és a "magyarhagok", nem bírom már elviselni 9 éve hallgatom, ha nenm is egyfolytában, de sűrűn.

HJuice írta...

Daniella, az én lányom is első osztályos!!! Ezért is háborít fel, hogy ezt nézik ISKOLAI PROGRAMKÉNT.

Daniella írta...

Ja, nálunk is van rendszeres filmnézés a suliban választható programként... Mondjuk Pepe olyankor általában a sportkört választja...

szuperapu írta...

Nem értem a hiszti okát hölgyeim! :P
Nálunk a csajok azt néznek és kb. annyit amennyit akarnak, és mégsem ülnek a TV előtt naphosszat, és érdekes módon kiválogatják azokat az animációs filmeket amik tényleg jók. Van egy kupac DVD meg az összes gyerekekre szakosodott csatorna és nagyon ritka hogy rájuk kell szólnom, hogy ezt azért mégsem...
A sok tiltással csak csábítóbbá teszitek (ahogy a melléklet ábra is mutatja) az általatok károsnak ítélt dolgokat.
Szerintem.
Persze a nevelés dolgában nincsen tuti recept, de én a példamutatás mindenhatóságában hiszek. Én imádom a rajzfilmeket, együtt nézem velük, és bizony a jóízlés ragadós és tanulható ;)))

Daniella írta...

szuperapu: számomra hatalmas csalódás volt, amikor kiderült, hogy szavakkal nem lehet nevelni, hanem jó példát kell mutatni. akkortól tudom, hogy a gyerekeim el lesznek cseszve.
azt viszont én is örömmel tapasztaltam a tv-vel kapcsolatban, hogy nemcsak bekapcsolni, hanem kikapcsolni is tudják. a mai világban nem akarnám a képernyőtől eltiltani a gyerekeket, de a legkisebb hajlamos túlzásokba esni...

HJuice írta...

Szuperapu, részben igazat kell adnom Neked! A hiszti oka nálam abban rejlik, hogy (mint már máshol leírtam) én magam igenis tévéfüggő vagyok. Sajnálom, hogy nem vagyok egy Vágó István-kaliber, mert akkor lenne alibim, hogy telerakjam a házat tévékkel, de én csak egyszerű fogyasztó vagyok, brühühüüüü...! Szóval én egy olyan tévéfüggő vagyok, aki azt szeretné, hogy a gyerekei ne legyenek azok... Igen, elismerem, a példamutatással van a gond, na meg a kortársak igen kemény ízlésformáló hatásával. (Ja, és nagy különbség: hozzám lehet beszélni akkor is, ha tévét nézek, míg ez a családom többi tagjáról nem mondható el.)

Daniella írta...

HJuice: Én is TV függő voltam, de a gyerekek születése után DIREKT leszoktattam magamat, hogy jó példát tudjak mutatni... Nem igazán jött be a tervem...