2009. március 12., csütörtök

ZK (3): "Nem a cigányok lopták el a Papika táskáját, hanem a betörők, igaz? És besurrantak, kisurrantak és elmentek egy autón."

Szóval csütörtök este van. Fél 6-ig tanítok, és hulla fáradtan autózom a gyerekekért. Aztán hulla fáradtan terelem őket az autóhoz. És hulla fáradtan megkezdjük a hazafelé autózást.

Pepe kivételesen csöndben van.
Bakka szunyókál.
ZK beszél: Hazaérünk, én nem fogok zuhanyozni. Nem fogok aludni. Én táncolni fogok. Bugyiban fogok táncolni. Hazaérünk, én nem fogok zuhanyozni. Nem fogok aludni. Én táncolni fogok. Bugyiban fogok táncolni…

És akkor Pepe egyszer csak rákezd egy elég komoly cigányellenes szövegbe.

Ami egyszerre meglep és megrémít. Honnan veszi ezeket a gondolatokat a gyerekem?

És most itt nem arról beszélek, hogy papagájként elismételi, hogy „kurva életbe”. Esetleg még jó szövegkörnyezetbe is helyezi a kifejezést.

Hanem nagyon komoly cigányellenes nézeteknek ad hangot.

Hirtelen nem is tudom, hol vegyem fel a beszélgetés fonalát. Túl fáradt vagyok, hogy egy rövid kisebbség szociológiai képzést tartsak a fiamnak, így a definíciós kérdést ragadom meg.

Én: Pepe, először azt szeretném, ha megmondanád, hogy kik is a cigányok.

A fiam hallgat.

Ami elég ritka nála.

Én: Nem tudod?

A fiam továbbra is hallgat. Életében nem vallotta be, hogy valamit nem tud, nyilván most sem fogja ezt tenni.

Én: Mondjuk én cigány vagyok?

A fiam továbbra is hallgat.

Több előny is van a több gyereknek. Az egyik az, hogy ha az egyik nem tudja a választ, talán a másik kisegíti. Nem vettem észre, hogy Bakka is figyelni kezdett.

Bakka: Mamika, te nem vagy cigány.
Én: Honnan tudod?
Bakka: Onnan, hogy nem vagy szegény és nem élsz tanyán.

ÉS EZT MOST HONNAN SZEDTE A LÁNYOM?

Ezen a ponton a fiam aztán témát változtatott. És ugrott egy mentális sémányit.

Pepe: Tanya. Bárcsak lenne egy tanyánk. És tanyán élnénk. És lennének állataim. És gondozhatnám őket. És Csabiék is odaköltözhetnének. Bárcsak lenne egy tanyánk. És állataink.

És én csak fogom a kormányt és koncentrálok, hogy biztonságban hazaérjünk. És azon töprengek, hogy mennyivel egyszerűbb volt, amíg a csak a pelenkájukból kellett a szart kiszednem…

10 megjegyzés:

noiannája írta...

huh. mindig tudtam, hogy a legnehezebb szakma a gyereknevelés...

Pelikán írta...

Hú, ez nagyon nehéz, azt hiszem jó gondolatindító kérdés volt, a "kik azok a cigányok"... Nagyon jó Írországban, hogy itt nincs cigányozás és zsidózás..., persze itt is vannak kevésbé egyenlőek.

szuperapu írta...

És én ilyenkor úgy örülök, hogy a lányaimnak ugyanannyi cigány barátja van mint magyar, és eszükben sincs különbséget tenni közöttük.
(A múltkor megkérdeztem, hogy tudják-e hogy mi az hogy cigány? Fogalmuk sem volt...)

Doris írta...

Az enyémek tudják. Hallják egymástól, és látják, hogy akik nemrég megrugdosták a fiamékat, ők cigányok voltak. Nem én mondom ezt nekik, de látják. Ákos fiam rendszeresen aggódik a szolárium miatt. Szerinte ugyanis a tanyai élet, a kosz, a verekedés, és a tanulatlanság épp úgy rám fog ragadni, mint a barnaság.
Oh, az elmúlt hetekben két olyan postom volt, ami arról szólt, hogy ne menjünk már egymásnak, ne legyen már rasszizmus, meg ilyenek, erre épp ma reggel írt be egyik barátnőm, hogy a fiát tegnap úgy összeverték, hogy a Heim Pálba került a 15 éves gyerek. Az ok: Mp4- es lejátszó, és gyanítom, a bőre is túl fehér volt. Szerinted ő hogyan fog vélekedni ezután a cigányokról? Sajnos nem kell úgy nevelni a gyereket, hogy tudjon erről, ha lát. Azon kell tipródni inkább, hogy minden történés ellenére próbáljon meg ne általánosítani, és eleve elítélni.

Daniella írta...

noiannája: igen, ideje, hogy kicsit kézbe vedd te is őket...
szuperapu: pepe iskolájába is jár néhány cigány kisgyerek, az osztályába azt hiszem nem, kevesen vannak, és pepének fel sem tűnik.
Doris: nehéz erre mit mondani, és talán az is baj, hogy nekem is az volt az egyik első reakcióm, hogy "hűha erről ne beszéljünk". a másik, hogy pepe is hozta a "nem is kell zsidó az antiszemitizmushoz" jelenséget...

Banyuc írta...

Mi azt valljuk,hogy nem az a "cigány" aki annak születik, hanem aki ÚGY él. Tapasztalatom a múltamból van bőven ilyen is, olyan is. A gyerekeimnek nincs és a hajléktalanokról sincs és totál kiakadtak amikor a városban egy alvó embert láttak egy padon, vagy amikor itt valaki betörte a telefonfülke üvegét. Nem értették, hogy történhet ez meg? A faluban burokban élünk. Nem is tudom, akarnám e láttatni velük azt a másik VILÁGOT, ha így maradnak ártatlanul kemény lesz majd egyszer nekik a középiskola mert az itt sajnos nincs.
Azt hiszem nekem is írnom kell agy "cigányos" postot, mert itt túl kicsi a hely...

Doris írta...

Banyuc: Ha nem akarod láttatni velük, majd úgy járnak, mint én. Ha később találkoznak a jelenséggel, nem tudnak mit kezdeni vele. Én bepánikolok, ha találkozom hajléktalanokkal, kéregetőkkel.

Banyuc írta...

Na ezért mondtam, hogy majd írok egy "ilyet" én is ...

Névtelen írta...

Én lennék Doris bizonyos barátnője...

A fiam kórházban van, ő érte aggódom, de azért a másikért is szomorú vagyok, aki egy cellában ül és végérvényesen elveszni látszik.

Nekünk, akik gondolkodunk, nagy a felelősségünk.

Én negyven éve élek velük. Ismerem a cigányokat és tudom, amit most tesznek, azt eddig soha sem tették. A vezetőik eladják őket és ők lesznek ennek a történetnek a legnagyobb vesztesei.

szuperapu: ha nagyobbak lesznek fogják tudni(hogy kik a cigányok), az pedig sok mindenen múlik, hogy azután mi fog történni. Nekünk nem volt olyan szerencsénk, hogy minden rendben legyen, tavaly nyáron egy cigány nő verte meg két másik fiamat és igen nehéz a tiédhez hasonló optimizmussal nézni a kérdést. (Pedig jó lenne!)

Amit meg kell tenni, hogy megtanítani nekik, hogy mindenkiben az embert kell látni és megadni az esélyt.

Daniella írta...

Dorisz barátnője: azt hiszem, értem, miről írsz. és éppen ezért nagyon nagy a felelősség, hogy is terelgessem a gyerekeket...