Mire jó az őszi szünet?

Gyakorlásra!

Annyit gyakorlok már Pepével az utóbbi időben, hogy akár homeschoolingolhatnám is.

Sok előnye van a gyakorlásnak. Mondjuk erről nem tudok most részletesen írni, mert traumatikus az élmény. Nemcsak azért, mert már azért is veszekednem kell, hogy üljünk le gyakorolni, hanem mert nem telik el két perc és már mindkettőnknek 200 a vérnyomása.

További hátrány, hogy mióta ennyi energiát fektettek Pepe iskolai előmenetelébe, sokkal gyakrabban ellenőrzöm a jegyeit.

Igen, angolból megint bevágtak neki egy egyest…

Mondom.

Napokat gyakoroltuk a számok írását. Különböző memória mankókkal meg is tanítottam Pepének az anyagot. Büszkén mentük hétfőn iskolába, tudtam, nem lehet baj.

Mondjuk nem is volt nagy baj, de nem a számokból írtak szódolgozatot, hanem a ruhadarabokból (including clothes shop), állatnevekből és várossal kapcsolatos szavakból. Pepe 26-ból 6-ot tudott, ami egyest ért. Mondjunk koncentrálhatnék erre a hatra…

Pepe megnyugtatott ne izguljak, szerdán lesz a számokból is dolgozat.

Mert ha a gyereknek három angolórája van egy héten, akkor kétszer kell szódolgozatot írniuk.

A szerdai menet ötös lett.

Hozta haza a gyerek a dolgozatfüzetét, mert alá kell írnom.

Hát nem írtam alá. Helyette egy hosszú tirádát írtam a tanító néninek a véleményemről. Mondtam Pepének lehet, hogy gond lesz. Azt mondta nem baj, úgyis csak januárig van ez az angoltanáruk.

Aztán jött a szünet.

És mire jó a szünet?

Anyuka lenyugodott, kitépte a tirádát az angolfüzetből és helyette simán beírta, hogy nem írja alá.

Hogy mi lett a vége?

Semmi. Mert betegszabadságra ment a tanító néni.

Én meg megfogadtam, hogy nem idegesítem magamat többet iskolai jegyek miatt.

Pepe ezt ki is használta és gyorsan megmutatta a nyelvtan röpdolgozatát. Ami egyes lett. Úgyhogy tegnap Vörösmarty Mihály és Weöres Sándor neveit gyakoroltuk.

Nézzük a jó oldalát: tök sokat tanulok!

Batthyány Lajos!

ÉS MEG VAN! ÉS JÓ!