Direkt vártam egy napot…

Tegnap írtam volna arról, hogyan változtam vicces kicsi bloggerből csendesen dühöngő őrültté. Nagypénteken délután, igazán megfelelő pillanatban, jött az iskolából az értesítés, hogy Bakkát helyhiány miatt nem tudják felvenni.

Pénteken még tartottam magamat, de szombatra teljesen úrrá lett rajtam a pánik.

A férjem? Hát szerinte ez a levél csak egy apró adminisztrációs probléma. Amivel nem kell törődni, mert Bakkát már felvették. Arra a kérdésemre, hogy akkor miért utasították el, nem tudott válaszolni.

Na mindegy. Biztos, ami biztos, rögtön produkáltam egy jó kis pszicho-szomatikus gyomorvírust. A WC-t ölelgettem, nem a férjemet. Aztán néhány óra múlva kiderült, hogy lehet, hogy rendes vírus, mert szépen belehúzott. Annyira szarul voltam, hogy amikor vasárnap reggel hajnalban felköltöttek a gyerekek, őszintén mondhattam nekik, fogalmam sincs, jött-e a nyúl. Kicsit megráztuk a békésen hortyogó uramat, aki félálomban motyogta, hogy jött a nyúl.

És akkor a nyúllal el is érkeztük a mai bejegyzés témájához.

Nálunk Bakka a felvilágosult gyerek. Tudja, hogy nincs Mikulás, illetve, hogy az ovis Mikulás Béla bácsi a kertész. És nyúl sincs. A felnőttek teszik oda az ajándékot a gyerekeknek. Ezzel a szöveggel mindkét testvérét ki tudja borítani. ZK az elmúlt hónapokban többször elsírta magát a feltevésre. Így Bakka előszeretettel hozza fel a témát heti rendszerességgel.

Hogy én mit mondok ilyenkor?

Hát tőlem aztán senki nem fogja hallani, hogy nincs Mikulás vagy nyúl. Én mindig azt mondom a gyerekeknek, nem saját szöveg, én is hallottam, hogy csodák azokkal történnek, akik hisznek benne.

Én hiszek a nyusziban. Kaptam is tőle teát meg csokit.

Szóval ezek után erősen meglepődtem, amikor a két lány ma reggel szokásos anális vonalon nem azt tárgyalták, hogy ki olyan bátor, hogy a WC-ben úszkáló kakát megérintse, hanem azt, hogy hogyan hozza a nyuszi a csokikat. Biztos nem cipeli, mert ahhoz nem elég erős. Ha nem cipeli, akkor tojja őket. Igen, a nyuszi csokikat tojik. Aztán persze a dolog továbbgondolódott, hogy, ha a csokit tojja, akkor mi van a pizsamával, amit szintén a nyuszi hozott.

Bakka meglátása szerint a pizsamát is a nyúl tojta.

Hogyan bizonyította ezt a lányom?

Hát logikusan: Látta, hogy az új pizsamáján nyúlkaki van.

Úgyhogy, ha kérdeznétek, mit kaptak a gyerekek Húsvétra, egyszerű a válaszom: Szaros pizsamákat.