Ugyanaz kétszer…

Pepe: Te doktor vagy?
Én: Pepe ne kérdezz hülyeségeket. Hogy lennék orvos?
Pepe: De hát az van kiírva a munkahelyedre az ajtódra.
Én: JA, AZ! Igen, úgy doktor vagyok.*
Pepe: És ez mit jelent?
Én: Hát nem is tudom, pontosan, hogy mondjam el.
Pepe: Olyan ez mint a hadseregben a szamárlétre? Hogy tizedes és így tovább?
Én: Szamárlétra? Igen, valami olyasmi. Tizedes? Igen, talán az.

***

Én: Blablabla.
Szomszédnő: Blablabla. Képzeld, doktori iskolába fogok járni.
Én: Hű, az nagyon jó.
Szomszédnő: Kicsit félek, nagy dolog az.
Én: Á, nem olyan durva. Átlagos intelligenciával és egy kis kitartással menni fog. Csak szólj, ha statisztikában segítség kell.
Szomszédnő: Kérdezném, hogy nem akarsz te is jönni?
Én: Ööö. Én már elvégeztem egy doktori iskolát.
Szomszédnő: TÉNYLEG? Doktor vagy?
Én: Igen, csak nem írom ki a postaládára…

És akkor neki is elmagyaráztam, hogy hívnak.

* Itt kihagytam egy részt, amikor arról grilleztem a gyereket, hogyan volt pontosan kiírva a nevem az ajtómra. Nem tudta… Mondjuk, mentségére szolgál, hogy nem is úgy hívnak, ahogy ki van írva…