Pepe újra a pénzügyi korszakát éli. Volt már egy ilyen szakasza az életének. Ötéves lehetett, amikor hetekig azzal zaklatott, hogy van-e elég pénzünk ennivalóra. Nem értem, hogy miért pont emiatt volt kibukva, hiszen mindenki tudja, utál enni Pepe. Vagyis nem utál, hanem unja az evést. Aminek eredményeképpen nagyon kevés pénzből lehet kihozni a kosztját. De elkanyarodtam…
Szóval Pepe nagyszüleinek mutogatja a régi pénzérméit. A legrégebbi darabok 1948-ból valók, a többi meg, amit az én régi pénztárcámból szedegetett össze. Régi ötvenfilléresek és ilyenek. A nagyszülei gondolom az elvártak megfelelően viselkedtek, mert Pepe feltette A KÉRDÉST.
Pepe: Van nektek aranypénzetek?
Anyósom: Igen, Pepe van.
Pepe: És nekem adjátok?
Anyósom: Igen, majd minden unoka kap egyet 18 éves korában. Az érettségire.
Pepe [kis gondolkodás után]: Én most 9 éves vagyok. Az pont fele a 18-nak. Nem kaphatnám meg azt az aranypénzt most?
Anyósom: Nem. Csak az érettségidkor kaphatod meg a pénzt.
Pepe [további kis gondolkodás után]: És mi van, ha nem tart ki addig az életetek ?
Anyósom: Majd írunk végrendeletet, és abba beleírjuk, hogy az aranypénz az unokáké. DE AKKOR IS CSAK ÉRETTSÉGIKOR FOGOD MEGKAPNI…
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
6 megjegyzés:
Én most ide írom, hogy nagyon kezdtem kétségbeesni, mikor bezártál, de most megnyugodtam...
... még akkor is, ha a fonalférgek jobban bírják már a stresszt...
Szorítok, hogy sikerüljön a habilitációd, nem egy szerű egy ilyet megszerezni, azt gondolom.
Ohh, milyen kis előrelátó Pepe! :)
Lehet ám (sokkal) korábban is érettségizni, mint 18 évesen! (bár ha az "és" relációt alkalmazzák a nagyszülők, mármint hogy érettségi ÉS 18 év, akkor ez esetben lehet, hogy csak a diplomaosztóra kapja meg)
mondjuk az én hibám, mert én vittem el a kassai aranykincs kiállításra, gondolom az csigázta fel...
Pedig megkaphatná az első zongorakoncertjére is. Mármint ahol ő ad elő.
Mi öcsémmel gyerekkorunkban apukám Révai kötetein osztozkodtunk... :)
Megjegyzés küldése