2009. február 3., kedd

Amikor azt hittem, hogy minden rendben van és megdicsértem magamat, hogy milyen jól kezelem a helyzetet, akkor:

upsz és upsz

Egy nap akarok a lányokról írni, de Pepe csak ide tolakszik...

Szóval megyek ma Pepéért az iskolába. És jön ki Pepe bőgve. Na most nem tudom, ki hogy van vele, de én nem igazán szeretem, ha bőgve jön ki a gyerek az iskolából.

Én: Mi történt?
Pepe: Nem hagyott léghokizni, mindig belepiszkált a játékunkba és emiatt több gólról is lemaradtam. És akkor egy kicsit meglöktem és ő visszalökött. És nem hagyott játszani.

És bőg a fiam.

Hogy mit csinálok?

Kiveszem a pisztolyomat a táskámból. Először az iskola előterében lövök a levegőbe, aztán a füstölő pisztollyal (és a bőgő gyerekkel) berontok az iskolába, hogy beszéljek a napközis tanító nénivel.

Hogy mi történt ez után?

Fülemet-farkamat behúzva sűrű bocsánatkérések közepette távozom az iskolából, a még mindig síró gyerekkel, aki a történetéből kifelejtette, hogy az „egy kicsit meglöktem” kifejezést úgy kell értenem, hogy kicsit visszalökte a kislányt, aki azért lökte meg, mert a fiam könyökkel hasba vágta. (Hogy miért csapta le a fiam a kislányt: Lásd fent.) Az eseményekhez itt csatlakozott a napközis tanító néni. Akinek Pepe készségesen megmutatta, hogy ütötte meg a kislányt. Ezen ponton aztán jó ötletnek tűnt a fiam számára, hogy kiboruljon és bőgni kezdjen. Vajon miért???

Tanulság mára:

Talán még is jobb lett volna, ha a verbális fenyegetésnél maradunk…

4 megjegyzés:

a mesélő írta...

Jó reggelt!

Pepe iskolai konfliktusait te sosem fogod tudni megoldani, azért van ott a tanítónéni, ő tudja mi történt és milyenek azok a gyerekek akikkel ez megtörtént. Orvosolja ő a problémát ha van.
Nálunk a lányok szokása, hogy ha olyat tesznek amiről ők is tudják, hogy "rossz" pl. megütik a másikat akkor az elkövető hangosabban bömböl a felelősségre vonás miatt mint a sértett fél - "Mert Ő is azt csinálta , hogy .... !"brühhühhűűű
Ha később érsz oda, már elapadnak és felszáradnak Pepe könnyei:) Rosszkor mentél, ez van, ilyenek a gyerekek:)

Névtelen írta...

Nálunk Ákos ilyen. A történetek 80%- a róla szól (valami miatt), pedig a többiek is élik az életüket. én egyszer berontottam, hogy megvédjem a fiamat egy csúnya, verekedős gyerektől. meg is védtem keményen. Most, három év után múltkor elszólta magát, hogy annak idején többször direkt felbosszantotta a gyereket, és bele is csípett keményen... szóval a verések egy része jogos volt. Megnyúlt fejjel kérdeztem: De azért volt ugye, ami jogtalanul ért? Hááát, néhány volt olyan is.
Jobb nem beleszólni talán az ilyesmibe.

Bozzay Cecilia írta...

Kedves Daniella!
Kérlek, kukkants be a blogomra!

Daniella írta...

Köszi nagyon!