Szoronganak az óvodában, iskolában?
Sokat néznek TV-t?
Az én félelmeimet, szorongásaimat érzik meg?
Vagy?
***
Újra kezdem a történetet.
A férjemet nem sok dolog tudja kihozni a sodrából. Attól viszont elég ideges tud lenni, hogy a nászi ágyunk családi ággyá alakult. Vannak olyan esték, amikor a gyerekek kerek-perec megtagadják, hogy a saját ágyukban térjenek nyugovóra.
A férjem dühöng. Nekem tök mindegy. Mert este 8 után nekem a legtöbb dolog teljesen mindegy már. CSAK HADD ALUDJAK ÉN IS EGY KICSIT! Mondjuk hajnalban, amikor úgy ébredek, hogy minden porcikám fáj, mert egy-két gyerek fekszik rajtam, akkor már jobban egyet tudok érezni a férjemmel. HOGY NEM KELL CSALÁDI ÁGY.
Hogy mit csináltam? Szabályokat alkottam. A szokásos okos és megfontolt módon.
Minden gyerek a saját ágyában alszik el. Ez szabály.
A fenti szabály alszabálya, hogy amelyik gyerek mégis a mi ágyunkban alszik el, azt a gyereket a szülő visszaszállíthatja a gyerekszobába. Ahonnét addig nem jön át senki hozzánk, amíg nem látja, hogy már világosodik.
Kivétel a szabály alól: Ha valaki rosszat álmodik. Mert az a gyerek bármikor átjöhet hozzánk az éjszaka folyamán.
A rossz álom természetesen bemondásos alapon működik.
Úgyhogy a gyerekek bemondják. És nálunk alszanak továbbra is.
Ők igazán nem tehetnek róla, hogy rémálmaik vannak…
7 megjegyzés:
Ez azért nagyon jó, és lehetsz végtelenül hálás a kedves gyermekeidnek, mert megtudhatod mit érezhetett egy lázadás miatt kiakólbólításra ítélt 18. századi kalóz. Mindenki, de mindenki le akarja rugni a fedélzetről, és ő mégis az életéért küzd, és kapaszkodik a hajókorlátba - izé az ágykarfába. Nekem mindig ez a kedves életkép jut eszembe a fészekmeleg együttalszom a gyerekekkel akciókról. És reggelre mindig a padlón találom magam.
:)) Nálunk már a nagy nem jön szerencsére. A legkisebb meg amióta nincs kiságy ott ragadt( nem szereti a másik szobában a saját ágyát), a középső csak néha vándorol, olyankor az apja megy át a rózsaszín hercegkisasszonyos ágyába ...
Látjátok így van ez, falun és városon is :))
Apa azt szokta mondani, majd csak felnőnek egyszer - és úgy is lesz:))
balekok vagytok. mitagadás.
:-)
Még annyit, hogy annyira de annyira nagyon jó hozzábújni a köztünk alvó, meleg, puha kis szuszogóhoz :)) Néha persze az apjához is jó lenne, de arra más alkalmat kell kerítenünk, az éjszaka alvásra való :))
Basszus ma megint átjött Vió is, azt mondta, hgy rosszat álmodott én vissza tanácsoltam, nem ment maradt, még jó, hogy már a Barátok Közt alatt elaludtam, így aludtam is, nem csak zsibbadtam és takargattam:)
:-)
zsé: tök igazad van. csak a mosolygós fejecske nélkül...
nálunk is ez megy, egy darab csemetével. ő még nem indokol (nem tud, nem is akar), csak jön, lát, ordít és győz. ha nem a mi ágyunkban alszik, akkor 5-6szor ébred minden éjjel, pattanhatok vígasztalni. sokkal rosszabb.
balekság vagy sem, pihentebb vagyok, mióta engedek neki. na nem nagyon, de legalább egy kicsit.
az apja meg egyébként is a nappaliban alszik, mert ha nem a gyerek foglalja el a helyét, akkor nem tud aludni a rengetegszer felébredő és síró gyerektől. ez van. :S
aztán meg ki tudja, mi lesz. valami biztos.
Megjegyzés küldése