2009. február 10., kedd

Rémálom

Aggodalomra adhat okot, hogy a gyerekeim rendszeresen panaszkodnak, hogy rosszakat álmodnak. Rémálmaik vannak. Vajon mi játszódhat a kis lelkükben, fejükben, hogy szinte nincs nap éjszaka, hogy valamelyik ne álmodjon rosszat.

Szoronganak az óvodában, iskolában?
Sokat néznek TV-t?
Az én félelmeimet, szorongásaimat érzik meg?

Vagy?

***

Újra kezdem a történetet.

A férjemet nem sok dolog tudja kihozni a sodrából. Attól viszont elég ideges tud lenni, hogy a nászi ágyunk családi ággyá alakult. Vannak olyan esték, amikor a gyerekek kerek-perec megtagadják, hogy a saját ágyukban térjenek nyugovóra.

A férjem dühöng. Nekem tök mindegy. Mert este 8 után nekem a legtöbb dolog teljesen mindegy már. CSAK HADD ALUDJAK ÉN IS EGY KICSIT! Mondjuk hajnalban, amikor úgy ébredek, hogy minden porcikám fáj, mert egy-két gyerek fekszik rajtam, akkor már jobban egyet tudok érezni a férjemmel. HOGY NEM KELL CSALÁDI ÁGY.

Hogy mit csináltam? Szabályokat alkottam. A szokásos okos és megfontolt módon.

Minden gyerek a saját ágyában alszik el. Ez szabály.

A fenti szabály alszabálya, hogy amelyik gyerek mégis a mi ágyunkban alszik el, azt a gyereket a szülő visszaszállíthatja a gyerekszobába. Ahonnét addig nem jön át senki hozzánk, amíg nem látja, hogy már világosodik.

Kivétel a szabály alól: Ha valaki rosszat álmodik. Mert az a gyerek bármikor átjöhet hozzánk az éjszaka folyamán.

A rossz álom természetesen bemondásos alapon működik.

Úgyhogy a gyerekek bemondják. És nálunk alszanak továbbra is.

Ők igazán nem tehetnek róla, hogy rémálmaik vannak…

7 megjegyzés:

bokor írta...

Ez azért nagyon jó, és lehetsz végtelenül hálás a kedves gyermekeidnek, mert megtudhatod mit érezhetett egy lázadás miatt kiakólbólításra ítélt 18. századi kalóz. Mindenki, de mindenki le akarja rugni a fedélzetről, és ő mégis az életéért küzd, és kapaszkodik a hajókorlátba - izé az ágykarfába. Nekem mindig ez a kedves életkép jut eszembe a fészekmeleg együttalszom a gyerekekkel akciókról. És reggelre mindig a padlón találom magam.

Banyuc írta...

:)) Nálunk már a nagy nem jön szerencsére. A legkisebb meg amióta nincs kiságy ott ragadt( nem szereti a másik szobában a saját ágyát), a középső csak néha vándorol, olyankor az apja megy át a rózsaszín hercegkisasszonyos ágyába ...
Látjátok így van ez, falun és városon is :))
Apa azt szokta mondani, majd csak felnőnek egyszer - és úgy is lesz:))

zsé írta...

balekok vagytok. mitagadás.
:-)

Banyuc írta...

Még annyit, hogy annyira de annyira nagyon jó hozzábújni a köztünk alvó, meleg, puha kis szuszogóhoz :)) Néha persze az apjához is jó lenne, de arra más alkalmat kell kerítenünk, az éjszaka alvásra való :))

Banyuc írta...

Basszus ma megint átjött Vió is, azt mondta, hgy rosszat álmodott én vissza tanácsoltam, nem ment maradt, még jó, hogy már a Barátok Közt alatt elaludtam, így aludtam is, nem csak zsibbadtam és takargattam:)

Daniella írta...

:-)
zsé: tök igazad van. csak a mosolygós fejecske nélkül...

pookah írta...

nálunk is ez megy, egy darab csemetével. ő még nem indokol (nem tud, nem is akar), csak jön, lát, ordít és győz. ha nem a mi ágyunkban alszik, akkor 5-6szor ébred minden éjjel, pattanhatok vígasztalni. sokkal rosszabb.
balekság vagy sem, pihentebb vagyok, mióta engedek neki. na nem nagyon, de legalább egy kicsit.
az apja meg egyébként is a nappaliban alszik, mert ha nem a gyerek foglalja el a helyét, akkor nem tud aludni a rengetegszer felébredő és síró gyerektől. ez van. :S

aztán meg ki tudja, mi lesz. valami biztos.