pedig egy rendes szerdán semmi okom nem lenne izgulni. Kutatónapom van. Itthon kell dolgoznom. Ennyi.
De ma Pepe áthívta magához az egyik osztálytársnőjét. Tudjátok, akinek a képe a mobiltelefon háttérképe.
Én: Mit akartok csinálni?
Pepe: Beszélgetni.
Nem tudom, milyen arcot vághattam, de rögtön jött a szokásos gyerek-kérdés: MÁR AZT SEM SZABAD, MAMIKA?!
Hetekig ellenálltam, de aztán kénytelen voltam beadni a derekamat, hétfőn úgy délután fél 6 körül. Pepének nincsenek kommunikációs problémái: néhány perc múlva már telefonált is. Az osztálylistáról okosan kikereste a kislány mamájának a telefonszámát, és már hívta is, hogy a részleteket letárgyalja. Az anyuka aztán velem is akart beszélni. Én viszont tökre nem merek idegenekkel telefonálni, de szerencsére Papika itthon volt és helytállt.
Így ma délelőtt elég keveset dolgoztam. De rendet raktam az egész házban. Pepe szobájában is. Elraktam Pepe összes gyakorlófüzetét, nehogy azt gondolja a kislány, hülye a fiam. Lemosakodtam, hajat mostam, és rendes ruhát vettem. (A kutatónap sikerességének az előzőek nem feltételei.) Elpakoltam a konyhában mindent, beleértve a nassolnivalókat, mert a kislánynak súlyos ételallergiája van. Mit csináltam még? Kipucoltam az állatokat. Elraktam a szétdobált törülközőket és a tiszta ruhát is. A vasalnivalót kivittem a garázsba. (Tudom, tudom, de egy szakdolgozatot mindenképpen el kellett bírálnom.) Szellőztettem alaposan, pedig az ebédemet (paradicsomos káposzta) már meg sem mertem melegíteni...
Már csak hajat kell szárítanom, és meg tudni a kislány vezetéknevét. Hogy az iskolában le tudjam őket hívni. Még sem mondhatom, hogy Pepét és barátnőjét várják a portánál.
Remélem, jó benyomást fogunk tenni…
2011. november 30., szerda
2011. november 22., kedd
Néhány szám:
1 alkalommal mulasztottam el nyilvánosan születésnapot köszönteni, mióta blogot írok. BOCSÁNAT ZK!
Mert, 1 napja született ZK, 6 éve.
1 nyulat kapott ajándékba. Nem plüsst. Nem húst. (Pedig az utóbbira lett volna igény…)
3 kupica pálinkát ittam örömömben. De nem ez akadályozta a blogolást, hanem, hogy A. autójában maradt a laptopom.
Születésnapja előtti estéjén hatalmas hisztit csapott ZK. Pepe azt mondta, örül, mert ez az utolsó 5 éves hisztije. Nem az volt. 3 hisztijéről gondoltuk, hogy az lesz az utolsó 5 éves hisztije.
De a legfontosabb: Régen nem írtam, ZK reumájáról. Nem azért, mert titkolózni akartam volna, hanem mert nem volt igazán mit írni. Nyáron gyógyszert feleztünk, aztán szeptember 30-án elhagytuk a gyógyszert. Így a legfontosabb szám ma az 52-es. Ennyi napja nem kap gyógyszert ZK. SEMMIT. Tudom, hogy ez a betegség nem múlik el, hanem csak visszahúzódik, de több mint 2 év intenzív gyógykezelés után, annyira jó volt ez az 52 nap.
Még sok ilyen 52 napot kívánok, ZK!
Mert, 1 napja született ZK, 6 éve.
1 nyulat kapott ajándékba. Nem plüsst. Nem húst. (Pedig az utóbbira lett volna igény…)
3 kupica pálinkát ittam örömömben. De nem ez akadályozta a blogolást, hanem, hogy A. autójában maradt a laptopom.
Születésnapja előtti estéjén hatalmas hisztit csapott ZK. Pepe azt mondta, örül, mert ez az utolsó 5 éves hisztije. Nem az volt. 3 hisztijéről gondoltuk, hogy az lesz az utolsó 5 éves hisztije.
De a legfontosabb: Régen nem írtam, ZK reumájáról. Nem azért, mert titkolózni akartam volna, hanem mert nem volt igazán mit írni. Nyáron gyógyszert feleztünk, aztán szeptember 30-án elhagytuk a gyógyszert. Így a legfontosabb szám ma az 52-es. Ennyi napja nem kap gyógyszert ZK. SEMMIT. Tudom, hogy ez a betegség nem múlik el, hanem csak visszahúzódik, de több mint 2 év intenzív gyógykezelés után, annyira jó volt ez az 52 nap.
Még sok ilyen 52 napot kívánok, ZK!
2011. november 14., hétfő
A szürke kardigán esete
Rögtön azzal kezdem, hogy megszakítjuk adásunkat Bakkáról. Aki percekkel ezelőtt kapott hisztériás rohamot. Még jó, hogy csak hisztériás rohamot kapott, és nem halt meg, mert egy fémkulcsot dugott be a konnektorba.
A 7 éves okos nagylányom.
Éppen az apjával beszéltem, amikor a két másik gyerek, bőgve, jelentette, hogy megrázta Bakkát az áram. Gyorsan letettem a telefont: Bocs, mennem kell, megrázta Bakkát az áram.
Jó, hogy a férjem nem kapott rögtön szívrohamot.
Miután megnyugtattam Bakkát és elmagyaráztam neki, hogy semmit sem szabad a konnektorba dugni, azt kérdezte a lányom: Úgy érted, Mamika, semmi fémet?
NA EKKOR MÁR KIABÁLTAM. ÚGY ÉRTEM A SEMMIT, BAKKA, HOGY SEMMIT.
De vissza az eredeti történethez.
Szóval szombaton vendégségbe öltöztek a lányok. Bakka elhatározta, hogy a szürke kardigánját veszi. ZK csatlakozott hozzá, és felvette a saját, Bakkától örökölt, szürke kardigánját.
Nem hallottam, Bakka mit mondott ZK-nak, de a kicsi keserves sírással jött oda hozzám. Bakka követte. ZK könnyek között magyarázza, mit mondott Bakka neki: Azt mondta, Mamika, hogy rajta sokkal jobban állt ez a kardigán.
Keserves sírás ZK részéről.
De rögtön Bakka is rákezdi. Keservesen zokog. Hogy mindig csak ZK-t hallgatjuk meg. Hogy ZK mindig árulkodik. Hogy ZK-nak mindig mindent elhiszünk, mindegy, hogy mi és hogyan történt. Hogy őt (Bakkát) sosem hallgatjuk meg. Hogy ő mindig a háttérbe szorul. És keserves zokogás.
Nos, amire Bakka panaszkodik, abban van valami. Nehéz a helyzete, mert ő a legkevésbé erőszakos a testvérek közül. Így hagytam a hiúságában sértett ZK-t bőgni, és bezárkóztam Bakkával a gyerekszobába.
Ölelgettem. Puszilgattam. Bocsánatot kértem tőle, ha úgy érzi nem hallgatom meg, jobban fogok igyekezni. Megígértem, hogy nem fogok többet felülni húga csalárd árulkodásainak.
Pár perc alatt sikerült Bakkát megnyugtatnom.
Miután megnyugodott, megkértem ugyan mondja már el, mitől borult így ki ZK, mit mondod neki?
Nos, Internet, akarsz fogadni?
Idézem, Bakkát: „Csak azt mondtam neki, Mamika, hogy rajtam jobban állt az a kardigán.”
Nem volt több kérdésem.
Egy szürke kardigánról volt szó. Teljesen egyszerű szabással. Van egyáltalán valaki akinek nem áll jól?
A 7 éves okos nagylányom.
Éppen az apjával beszéltem, amikor a két másik gyerek, bőgve, jelentette, hogy megrázta Bakkát az áram. Gyorsan letettem a telefont: Bocs, mennem kell, megrázta Bakkát az áram.
Jó, hogy a férjem nem kapott rögtön szívrohamot.
Miután megnyugtattam Bakkát és elmagyaráztam neki, hogy semmit sem szabad a konnektorba dugni, azt kérdezte a lányom: Úgy érted, Mamika, semmi fémet?
NA EKKOR MÁR KIABÁLTAM. ÚGY ÉRTEM A SEMMIT, BAKKA, HOGY SEMMIT.
De vissza az eredeti történethez.
Szóval szombaton vendégségbe öltöztek a lányok. Bakka elhatározta, hogy a szürke kardigánját veszi. ZK csatlakozott hozzá, és felvette a saját, Bakkától örökölt, szürke kardigánját.
Nem hallottam, Bakka mit mondott ZK-nak, de a kicsi keserves sírással jött oda hozzám. Bakka követte. ZK könnyek között magyarázza, mit mondott Bakka neki: Azt mondta, Mamika, hogy rajta sokkal jobban állt ez a kardigán.
Keserves sírás ZK részéről.
De rögtön Bakka is rákezdi. Keservesen zokog. Hogy mindig csak ZK-t hallgatjuk meg. Hogy ZK mindig árulkodik. Hogy ZK-nak mindig mindent elhiszünk, mindegy, hogy mi és hogyan történt. Hogy őt (Bakkát) sosem hallgatjuk meg. Hogy ő mindig a háttérbe szorul. És keserves zokogás.
Nos, amire Bakka panaszkodik, abban van valami. Nehéz a helyzete, mert ő a legkevésbé erőszakos a testvérek közül. Így hagytam a hiúságában sértett ZK-t bőgni, és bezárkóztam Bakkával a gyerekszobába.
Ölelgettem. Puszilgattam. Bocsánatot kértem tőle, ha úgy érzi nem hallgatom meg, jobban fogok igyekezni. Megígértem, hogy nem fogok többet felülni húga csalárd árulkodásainak.
Pár perc alatt sikerült Bakkát megnyugtatnom.
Miután megnyugodott, megkértem ugyan mondja már el, mitől borult így ki ZK, mit mondod neki?
Nos, Internet, akarsz fogadni?
Idézem, Bakkát: „Csak azt mondtam neki, Mamika, hogy rajtam jobban állt az a kardigán.”
Nem volt több kérdésem.
Egy szürke kardigánról volt szó. Teljesen egyszerű szabással. Van egyáltalán valaki akinek nem áll jól?
2011. november 11., péntek
Két apróság a hétvégére
Első apróság:
Részletek a 4. osztályos környezetismeret tankönyvből:
„Az otthon biztonságos, kényelmes, tiszta. Hangulatát a benne élők egymás iránti szeretete adja. A háztartási munkákban minden családtag tudása szerint vesz részt. Az otthoni hulladékot különválogatva kell gyűjteni.”
Van még egy hosszabb rész a takarításról is, ahogy Pepe elolvasta, mondta is, „Mamika, te ezt nem így szoktad csinálni”.
Hát nem. Mentségemre legyen szólva, hogy naponta kellene a kádat, mosdót, mosogatót kitakarítani, és HETENTE kellene sütőt és hűtőt tisztítani.
Előbbre lapoztam, az „ilyen vagyok én” részhez. Mit ír a gyerek magáról?
HOGY SZABÁLYOS A FÜLE.
Ez is valami…
Ezt most itt nem tudom abbahagyni.
Mert azt is írja magáról, hogy 133 centi, és hogy ez pontosan 128 centivel több, mint tavaly ilyenkor.
MINDIG MONDTAM, HOGY ALACSONY!!!
Második apróság:
Nem szoktam blogokat ajánlani, de ez tökéletesen jó.
Részletek a 4. osztályos környezetismeret tankönyvből:
„Az otthon biztonságos, kényelmes, tiszta. Hangulatát a benne élők egymás iránti szeretete adja. A háztartási munkákban minden családtag tudása szerint vesz részt. Az otthoni hulladékot különválogatva kell gyűjteni.”
Van még egy hosszabb rész a takarításról is, ahogy Pepe elolvasta, mondta is, „Mamika, te ezt nem így szoktad csinálni”.
Hát nem. Mentségemre legyen szólva, hogy naponta kellene a kádat, mosdót, mosogatót kitakarítani, és HETENTE kellene sütőt és hűtőt tisztítani.
Előbbre lapoztam, az „ilyen vagyok én” részhez. Mit ír a gyerek magáról?
HOGY SZABÁLYOS A FÜLE.
Ez is valami…
Ezt most itt nem tudom abbahagyni.
Mert azt is írja magáról, hogy 133 centi, és hogy ez pontosan 128 centivel több, mint tavaly ilyenkor.
MINDIG MONDTAM, HOGY ALACSONY!!!
Második apróság:
Nem szoktam blogokat ajánlani, de ez tökéletesen jó.
2011. november 9., szerda
Erről már írtam?
Az egyik kolléganőmmel beszélgettünk tegnap, és jólesően állapítottuk meg, milyen szívás mostanában az oktatás nevű sikerágazatban nyomulni.
És akkor eszembe jutott, hogy voltak nekem más ötleteim is.
Évek óta boldogítom a férjemet különböző növénytermesztési és állattenyésztési ötleteimmel.
Azt hiszem, hogy a paprikamalommal kezdődött, még Érden. Az volt a tervem, hogy megveszem a közeli rétet, ott paprikát termelek és a paprikamalmommal szépen megőrlöm. És akkor milyen jó lesz nekünk. Persze a kisstílű férjem, nem vett nekem földet.
Aztán már nagyobbat álmodtam, és a helyi piacon a gyerekekkel együtt megalkudtam egy irtó édes kis mangalicadisznóra. Persze a férjem nem engedte, hogy hazavigyük. Szép látvány volt, ahogy a behergelt gyerekeket rángatta el a disznótól.
A disznóról viszont eszembe jutott a szarvasgomba. A kertben lehetne szarvasgombát növeszteni. A mindentudó barátnőm azt mondta, hogy mogyoróbokor kell hozzá. Eddig el is jutottunk. Három gyönyörű bokrunk lett nagyon gyorsan.
Aztán elköltöztünk.
Az eladó családjának volt két kutyája, és a kert meredek részét le is kerítette az állatoknak. Csak kicsit nagyobb ez a terület, mint a gyerekek számára fenntartott rész. De fontos, hogy az ember prioritásai a helyén legyenek. Mondjuk az én gyerekeim nagyon örültek, hogy van egy saját szánkópályájuk. Én viszont azon agyalok egy éve, hogy mit is csinálhatnánk a mini-domboldalunkkal.
És akkor eszembe jutott a kézenfekvő megoldás: szőlőt fogok telepíteni. Őszintén mondhatom, a férjem repesett az örömtől. Pláne, amikor megtudta, hogy az ő feladata lesz a keletre néző dombból déli lejtőt csinálni. Gondoltam áthordatom vele.
Egy szó mint száz, a szőlőről sem lehet szó.
Aztán pár hete beszélgetést kezdeményezett a férjem. Elmesélte, hogy beszélgetett a szobatársával a munkahelyén, és arra jutottak, hogy akkor beszállnak a dinnye-bizniszbe.
Mit mondjak? Szóhoz sem jutottam. Dinnye? Az a nagy zöld gyümölcs, ami nyaranta hegyekben hever az út szélén?
Igen az. És a férjem dinnyézni akar. Úgy négy hektárnyi földterületen.
Természetesen, jó feleségként teljes támogatásomról biztosítottam. Az alábbi feltételek mellett:
1. Nem kell semmilyen dinnyével kapcsolatos tevékenységben részt vennem.
2. Beleértve a dinnye evést is.
3. Kapok 20 tő szőlőt és egy déli lejtőt.
PONT DINNYÉT?!
NEM IS SZERETEM A DINNYÉT…
És akkor eszembe jutott, hogy voltak nekem más ötleteim is.
Évek óta boldogítom a férjemet különböző növénytermesztési és állattenyésztési ötleteimmel.
Azt hiszem, hogy a paprikamalommal kezdődött, még Érden. Az volt a tervem, hogy megveszem a közeli rétet, ott paprikát termelek és a paprikamalmommal szépen megőrlöm. És akkor milyen jó lesz nekünk. Persze a kisstílű férjem, nem vett nekem földet.
Aztán már nagyobbat álmodtam, és a helyi piacon a gyerekekkel együtt megalkudtam egy irtó édes kis mangalicadisznóra. Persze a férjem nem engedte, hogy hazavigyük. Szép látvány volt, ahogy a behergelt gyerekeket rángatta el a disznótól.
A disznóról viszont eszembe jutott a szarvasgomba. A kertben lehetne szarvasgombát növeszteni. A mindentudó barátnőm azt mondta, hogy mogyoróbokor kell hozzá. Eddig el is jutottunk. Három gyönyörű bokrunk lett nagyon gyorsan.
Aztán elköltöztünk.
Az eladó családjának volt két kutyája, és a kert meredek részét le is kerítette az állatoknak. Csak kicsit nagyobb ez a terület, mint a gyerekek számára fenntartott rész. De fontos, hogy az ember prioritásai a helyén legyenek. Mondjuk az én gyerekeim nagyon örültek, hogy van egy saját szánkópályájuk. Én viszont azon agyalok egy éve, hogy mit is csinálhatnánk a mini-domboldalunkkal.
És akkor eszembe jutott a kézenfekvő megoldás: szőlőt fogok telepíteni. Őszintén mondhatom, a férjem repesett az örömtől. Pláne, amikor megtudta, hogy az ő feladata lesz a keletre néző dombból déli lejtőt csinálni. Gondoltam áthordatom vele.
Egy szó mint száz, a szőlőről sem lehet szó.
Aztán pár hete beszélgetést kezdeményezett a férjem. Elmesélte, hogy beszélgetett a szobatársával a munkahelyén, és arra jutottak, hogy akkor beszállnak a dinnye-bizniszbe.
Mit mondjak? Szóhoz sem jutottam. Dinnye? Az a nagy zöld gyümölcs, ami nyaranta hegyekben hever az út szélén?
Igen az. És a férjem dinnyézni akar. Úgy négy hektárnyi földterületen.
Természetesen, jó feleségként teljes támogatásomról biztosítottam. Az alábbi feltételek mellett:
1. Nem kell semmilyen dinnyével kapcsolatos tevékenységben részt vennem.
2. Beleértve a dinnye evést is.
3. Kapok 20 tő szőlőt és egy déli lejtőt.
PONT DINNYÉT?!
NEM IS SZERETEM A DINNYÉT…
2011. november 8., kedd
Mire jó az őszi szünet?
Gyakorlásra!
Annyit gyakorlok már Pepével az utóbbi időben, hogy akár homeschoolingolhatnám is.
Sok előnye van a gyakorlásnak. Mondjuk erről nem tudok most részletesen írni, mert traumatikus az élmény. Nemcsak azért, mert már azért is veszekednem kell, hogy üljünk le gyakorolni, hanem mert nem telik el két perc és már mindkettőnknek 200 a vérnyomása.
További hátrány, hogy mióta ennyi energiát fektettek Pepe iskolai előmenetelébe, sokkal gyakrabban ellenőrzöm a jegyeit.
Igen, angolból megint bevágtak neki egy egyest…
Mondom.
Napokat gyakoroltuk a számok írását. Különböző memória mankókkal meg is tanítottam Pepének az anyagot. Büszkén mentük hétfőn iskolába, tudtam, nem lehet baj.
Mondjuk nem is volt nagy baj, de nem a számokból írtak szódolgozatot, hanem a ruhadarabokból (including clothes shop), állatnevekből és várossal kapcsolatos szavakból. Pepe 26-ból 6-ot tudott, ami egyest ért. Mondjunk koncentrálhatnék erre a hatra…
Pepe megnyugtatott ne izguljak, szerdán lesz a számokból is dolgozat.
Mert ha a gyereknek három angolórája van egy héten, akkor kétszer kell szódolgozatot írniuk.
A szerdai menet ötös lett.
Hozta haza a gyerek a dolgozatfüzetét, mert alá kell írnom.
Hát nem írtam alá. Helyette egy hosszú tirádát írtam a tanító néninek a véleményemről. Mondtam Pepének lehet, hogy gond lesz. Azt mondta nem baj, úgyis csak januárig van ez az angoltanáruk.
Aztán jött a szünet.
És mire jó a szünet?
Anyuka lenyugodott, kitépte a tirádát az angolfüzetből és helyette simán beírta, hogy nem írja alá.
Hogy mi lett a vége?
Semmi. Mert betegszabadságra ment a tanító néni.
Én meg megfogadtam, hogy nem idegesítem magamat többet iskolai jegyek miatt.
Pepe ezt ki is használta és gyorsan megmutatta a nyelvtan röpdolgozatát. Ami egyes lett. Úgyhogy tegnap Vörösmarty Mihály és Weöres Sándor neveit gyakoroltuk.
Nézzük a jó oldalát: tök sokat tanulok!
Batthyány Lajos!
ÉS MEG VAN! ÉS JÓ!
Annyit gyakorlok már Pepével az utóbbi időben, hogy akár homeschoolingolhatnám is.
Sok előnye van a gyakorlásnak. Mondjuk erről nem tudok most részletesen írni, mert traumatikus az élmény. Nemcsak azért, mert már azért is veszekednem kell, hogy üljünk le gyakorolni, hanem mert nem telik el két perc és már mindkettőnknek 200 a vérnyomása.
További hátrány, hogy mióta ennyi energiát fektettek Pepe iskolai előmenetelébe, sokkal gyakrabban ellenőrzöm a jegyeit.
Igen, angolból megint bevágtak neki egy egyest…
Mondom.
Napokat gyakoroltuk a számok írását. Különböző memória mankókkal meg is tanítottam Pepének az anyagot. Büszkén mentük hétfőn iskolába, tudtam, nem lehet baj.
Mondjuk nem is volt nagy baj, de nem a számokból írtak szódolgozatot, hanem a ruhadarabokból (including clothes shop), állatnevekből és várossal kapcsolatos szavakból. Pepe 26-ból 6-ot tudott, ami egyest ért. Mondjunk koncentrálhatnék erre a hatra…
Pepe megnyugtatott ne izguljak, szerdán lesz a számokból is dolgozat.
Mert ha a gyereknek három angolórája van egy héten, akkor kétszer kell szódolgozatot írniuk.
A szerdai menet ötös lett.
Hozta haza a gyerek a dolgozatfüzetét, mert alá kell írnom.
Hát nem írtam alá. Helyette egy hosszú tirádát írtam a tanító néninek a véleményemről. Mondtam Pepének lehet, hogy gond lesz. Azt mondta nem baj, úgyis csak januárig van ez az angoltanáruk.
Aztán jött a szünet.
És mire jó a szünet?
Anyuka lenyugodott, kitépte a tirádát az angolfüzetből és helyette simán beírta, hogy nem írja alá.
Hogy mi lett a vége?
Semmi. Mert betegszabadságra ment a tanító néni.
Én meg megfogadtam, hogy nem idegesítem magamat többet iskolai jegyek miatt.
Pepe ezt ki is használta és gyorsan megmutatta a nyelvtan röpdolgozatát. Ami egyes lett. Úgyhogy tegnap Vörösmarty Mihály és Weöres Sándor neveit gyakoroltuk.
Nézzük a jó oldalát: tök sokat tanulok!
Batthyány Lajos!
ÉS MEG VAN! ÉS JÓ!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)