2011. június 29., szerda

A nyári szünet második napja…

… és annak is az estéje.

Este 10 óra. Most jött A.-tól Münchenből az sms, hogy hosszú biciklizés után visszaért a szállodába. És minden rendben.

Én a hálószobánkba hurcolt kanapén ülök. Lábamnál a matracunkon a három gyerek alszik. Illetve csak kettő. A harmadik a külön ide cipelt saját matracán alszik.

Olyan édesek, azt kívánom, soha ne nőjenek fel. Hogy mindig maradjunk így öten egy család. Hogy bárcsak megállíthatnám az időt. És azt számolgatom, hány jó évem van még hátra a gyerekkorukból.

És tudjátok mit? Örülök ezeknek a gondolatoknak. Kell a változatosság, mert amikor ébren vannak az agyamra mennek. És azt számolgatom, maximum még hány nap, amíg a legkisebb is elköltözik itthonról. Mert a végsőkig szemtelenek, rendetlenek és szófogadatlanok.

Nyilván, ahogy nőni fognak és én öregszem, mindig lesz valami kifogás. De most a rendetlenségük a legbosszantóbb. Míg egy sarkot elpakolok, addig három másikat dúlnak fel. Nem értik, miről beszélek. Ők annyira segítenek. ZK-t kérem, rakjon el három pár cipőt. Nem, nem rakja el, helyette négy másikat előszed. És örömmel tapasztalja, hogy a nővére papucsa is jó már. Tudom az én hibám, miért a cipő-mániásra bízom a cipők elpakolását…

Mert igen, hiába nőnek, az esték még mindig kaotikusak. Pedig milyen ártatlannak tűnnek, mikor alszanak.

The days are long, but the years are short…

Jó nyarat!

9 megjegyzés:

kovtama írta...

Szia, hát igen én is így érzek párszor, pedig nekem csak egy van. De időnként az is sok, mikor reggel 7-től este 8-ig szinte folyamatosan beszél, kérdez, érdeklődik. Ami tök jó csak néha sok. Amikor este lefekszik és csend lesz, akkor meg alig várom, hogy reggel legyen és kezdődjön megint elölről az egész.:) Nem nagyon akarom, hogy felnőjön.

ildi írta...

de szép gondolatok! örülök, hogy leírtad. nekem "csak" kettő van és agyamra mennek reggeltől estig, de amikor alszanak, azt akár egész éjjel tudnám könnyes szemmel nézni...

ez az angol mondat idézet valakitől vagy saját? nagyon igaz ez is...

szép nyarat Neked is!

Lepkevár írta...

Daniella, minden egyes szavaddal mélységesen egyetértek... Ez nekem is minden este megfordul így a fejemben. Alapból is imádom mind a hármat az összes hülyeségükkel és trehányságukkal együtt, de amikor alszanak, akkor valahogy különösen szerethetőek. :)

martine írta...

én épp a múlt héten gondoltam és írtam is le nagyon hasonlókat, és boldoggá tesz, hogy olvasom, mások is vannak így - similis simili gaudet :)))

Minyu írta...

Óóóóó, mennyire a szívemből szóltál. :)))

Daniella írta...

az angol mondás egy angol mondás. legalábbis én úgy gondolom... nem én találtam ki.

Strugamano írta...

Igen! Nagyon kellenek az ilyen gondolatok, érzések! Legyen sok ilyenben részed!

zz írta...

Nálunk a kicsi (saccperkábé ZK korosztályú) szokott rámlegyinteni, amikor azt mondogatom, hogy majd mi lesz, amikor ők elköltöznek, és biztosít arról, hogy ő aztán soha és mindig velem marad. Olyankor elmerengek azon, hogy akkor most örülnöm kellene vagy megijedni...

dodomami írta...

Mire elköltöznek otthonról, már nem is fogsz emlékeznni ezekre a "nagy" problémákra :) Nálunk a három legidősebb már 22-19-17, és most már tudom, hogy milyen könnyű volt velük. Persze ehhez kellett, egy késői kistestvér is, aki most 6 éves :D