2011. június 8., szerda

Néhány tanulság

Visszajött Elhoztam a korrektortól a habilitációs dolgozatom. A következő helyesírással kapcsolatos tanulságokat vontam le.

1. Ha minden szó közé tettem volna vesszőt, és a korrektor a feleslegeseket kihúzza, akkor is kevesebb vessző hibám lett volna, mint úgy, hogy legjobb tudásom szerint raktam a vesszőket.

2. A fentiekből kiindulva az előző mondat nyilván tele van vesszőt érintő hibákkal.

3. Át kell gondolnom a gondolatjel használatát. Azt hiszem, nem volt olyan eset a 170 oldalon, hogy jól használtam volna.

4. Egybeírás, különírás. Általános szabály lehet, hogy amit egybe írok, azt külön kellene, amit viszont külön írok, azt egybe kell. Alszabály: ha gondolatjellel írtam, akkor egy szóban kellett volna írnom.

5. Kettőspont után kisbetűvel folytatjuk. Védekezésként mondanám, hogy ezt tök hülyeségnek találom.

6. Magyarban tizedes vessző van, nem tizedes pont. És magyarban nincs ilyen szám, hogy ,05, hanem 0,05 van.

7. Amit meg sem próbáltam megérteni: A rövid és hosszú gondolatjel közti különbséget.

13 megjegyzés:

Banyuc írta...

Szerintem ugyanezek a hibáim lennének nekem is, így biztosan nem állsz egyedül a világban ezzel a problémával:)- mondjuk nekem már gyerekkoromban is gondom volt ezzel, (72-es vagyok) lehet, hogy annak idején ezt mi nem is tanultuk meg úgy "istenigazából"?

manner írta...

:D ismerős! szerintem addig örülj, amíg a drága lektor nem kínált fel alternatívákat. Nekem egyetlenegyszer volt dolgom lektorral, egy 200 oldalas könyv kapcsán, és elátkoztam a napot, mikor megkaptam a lektori véleményt. Túlbuzgóságában csomó helyen olyanokat írt, hogy "nem inkább: .... vagy: ..., esetleg....??" (és nem, nem, inkább szerintem az én verzióm volt a jó...) és néha két javaslata után odaírta, hogy tulajdonképp az eredeti is jó lehet... hát, csoda, hogy nem kaptam agyvérzést... kitartást kívánok, ez már a finis, szuper, hogy megvan a dolgozat, az a lényeg, hajrá!!

martine írta...

Legyél büszke arra, hogy a korrektor érdemesnek tartotta a javításra a dolgozatodat :)

Épp írnom kéne... a helyesírással még rendben vagyok, de az elvárt tartalmi és terjedelmi követelmények külön-külön is nehézségek elé állítanak... és nekem egy anyagon belül kellene prezentálnom a kettőt :(

Tatu írta...

Érdemes venni egy helyesírási szótárt. A szabályok többé-kevésbé egzaktak, csak türelem kell, míg kibogarássza az ember. (Manner lektora egy kutyaütő lehetett :-)

lamadre írta...

végülis legalább végigolvasta, nem?:D

Benenn írta...

Nekem van házi korrektorom:

- kettőspont után van olyan eset, amikor nagybetűvel következik a mondat, akkor, ha hosszút, több részből álló a szöveg (pl. egy recept)
- gondolatjel csak egy van, kötőjelből van kis és nagy.

:)

motymoty írta...

A vesszők mind nagyon galádok! És bizonyára vándorolnak is, alkalomadtán.

bv írta...
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
Névtelen írta...

Gratulálok :-) meglepődtem, hogy magyarul kellett, nagyon szenvednék, ha magyarul kellene összehoznom egy cikket, nem is tudom a szakszavakat, tán nincsenek is, szerintem ezért egy külön extra adag gratuláció is jár!

Az tutibiztos, hogy én soha nem tanultam kis és nagy kötőjelekről.

Azt a nyomorult tizedesvesszőt meg ki kéne baszarintanunk az ablakon, mert csak félreértések forrása állandóan. Főleg nem szövegben, hanem statisztikai eredményeket prezentáló táblázatban. Még ha magyarul is van történetesen. Röhejes.

Betti

rencsiii írta...

Nekm so sem volt gond-om, a: Hejes-Írás-sal :) :)

bv írta...

Nincs kis és nagy gondolatjel, a kötőjel lehet kicsi és nagy (utóbbi a gondolatjel). Míg a kötőjel mindig/általában ragad a szóhoz (azaz nincs előtte-utána szóköz), a gondolatjel nem ragad, azaz van előtte, utána szóköz.
Az angol gondolatjel viszont kétszer akkora, mint a magyar, és ragad.

(Igen, korrektor vagyok.)

Daniella írta...

köszönöm a felvilágosítást a kötőjelről.
Betti: már régen írok magyarul, nem olyan durva. egyébként a szakszavakkal elmentem egy pszichológushoz. de kiderült, hogy a self magyarul szelf...

bv írta...

Igazán szívesen. A helyesírásról meg csak annyit, hogy valószínűleg középiskolai magyar nyelv- és irodalomtanár lettem volna anélkül, hogy minderről beható ismereteket szerzek, ha nem találom ki még az egyetem alatt, hogy felcsapok korrektornak.