Bakka bánatos volt, mert két zsúrba sem hívták meg a közelmúltban. Jól sült el a vigasztalásom.
Én [mert felettébb empatikus vagyok]: Bakka nem kell ezzel foglalkozni. Örülj annak, hogy XYZ meghívott a bulijára. Úgyis ő Az egyik legjobb barátnőd az oviban.
Bakka: Igen, XYZ a legjobb barátnőm, de a mamájának nem vagyok szimpatikus, így úgy kellett a mamájánál kikönyörögnie, hogy meghívjanak.
Én: Nem mondod.
Bakka: De! Mesélte XYZ, hogy több napot könyörgött a mamájának. És azt is mondta a mamája neki, hogy ezt ne mondja el nekem.
Most sem tudom, mit gondoljak. Egyrészt nem tudom elképzelni, hogy szülő ilyet mondjon a gyerekének. Másrészt, mentálisan nem tudom feldolgozni, hogy az én gyerekem nem szimpatikus valakinek…
De persze az is lehet, arról van szó, hogy a nemrég tanult „szimpatikus” szót akarta Bakka szövegkörnyezetben használni…
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
11 megjegyzés:
Húúúúú, de gonosz :(((((
Jajj, ne is mondd! UUUUtálom az ilyen szituációkat! Az én gyerekemet, aki ugye a legcukibb gyerek a viágon (Varró Danitól idézve), több "kedves" barátnö nem hivta meg úgy, hogy ök többször is voltak nálunk, mire anyuka ugy interpretálta, hogy sajnos nem volt módjukban több gyereket hívni, mert nincs náluk hely.... grrr. Emlékszem, utolsó évben csak azért hívtuk meg a kisbékát, mert ö lett volna az egytlen lány osztálytárs, aki kimarad, persze megsajnáltam. Ök kenutúrát szerveztek a lányuknak, ahova az enyémet nem hivták... anyukát azóta hüvös biccentéssel köszöntöm. A másik partiját a parkon át ide lehetett hallani, hangosra állítottam a zenét, csak a kicsi ne hallja. De a gyerekemet nekem kellett poraiból újra összeraknom. Sajnálom Daniella!!!
Úristen, ez már ebben a korban elkezdődik??
egyszerűen nem fér a fejembe, hogy lehet Bakka valakinek unszimpatikus. itt valami nem stimmel.
Ez nálunk is megy: ki kit hívott meg. A normális szülők /pl én :-)/ a gyerekét kérdezi... Igaz amikor 12 ovis rongyolja az idegeit egy buli keretében akkor gondol a létszámstopra, de amikor még egy hét múlva is az élményekről beszélnek akkor megszépülnek az emlékek. Egyébként simán elképzelhető, hogy Bakka gyakorolja az új szót, de az is, hogy a k. anyuka így nyilatkozott... Ne Bakkát, hanem XYZ-t sajnáljuk...
Igen elkezdődik ebben a korban. Sőt. A középsős gyerekem tépelődik, hogy X és Y miért nem hívta őt meg. Egyébként a "nemhívtakmeg" - problémakörnél már csak az rosszabb, ha olyan hív meg, aki folyamatosan méricskéli a gyerekeket a játszótéren és ilyesmiket szól: "úgy látom A. (saját gyereke) - pár centivel magasabb B-nél (én gyerekem), pedig B idősebb 4 hónappal." vagy: "Te én B-t (én gyerekem) még mindig nem értem, hogy mit mond. Gondolkodtam rajta, hogy elviszem "A"-t logopédushoz, de ő már teljesen érthetően beszél." Ezek után én nem is örülök annyira, hogy A meghívott minket a szülinapi bulijára...
Nekem máig megvan az emlék, amikor az egyik lánynak jöttek a (gazdag) szülei egy hatalmas Barbie-tortával, majd a kiválasztottak és az ünnepelt távozott az óvodából "bulizni", a többiek pedig maradtak...
Szerintem - és ahogy a kommenteket olvasom mások szerint is - az oviskori szülinapi zsúrozás nem a gyereknek szól, hanem annak szüleinek. Nincsenek még ebben a korban akkora barátságok. Másik kedvencem, mikor a sulis gyerekek meghívnak 15-25 osztálytársat. Lehet nem én csinálom jól, de húztam egy limitet, hogy mennyi gyereket hívhatnak meg. Most jó lenne tudni hol olvastam talán valamelyik fórumon) hogy egy gyermek annyi vendéget hívjon meg ahány éves, mert épp annyival tud egyszerre foglalkozni.
És mindezek mellett is átérzem, hogy mennyire rosszul esik, ha az én gyermekem nem hívják meg, miközben látom, hogy a többiek a szeme előtt kapják meg a meghívót...Vagy 10-15-en az osztályból.
Nálunk is hasonló a helyzet, de az óvónők még súlyosbítják azzal, hogy leültetik az összes gyereket, és a szülinapos egyesével osztja ki a meghívókat. Mit érezhetnek azok, akik nem kapnak?
Hát, én még emlékszem, hogy engem sem hívtak meg, soha. (nem emlékszem már, hgoy ez rossz érzés volt-e) De azt tudom, hogy megtanultam úgy viselkedni, hogy ma frankón népszerű vagyok. Vagy csak állati beképzelt, aki észre sem veszi, hogy nem*. De bárhogy is, ha a nem meghívásnak volt az eredménye, hogy SOHA nem zavar, ha kivülálló vagyok (előfordul, lévén hogy egy idegen országban élek), akkor hálás vagyok Nikinek, meg Móninak, meg a többi népszerű lánynak.
Meg persze anyunak, aki ezek szerint valamit jól csinált.
*Igen, tudatában vagyok, hogy a második tűnik valószínűbbnek.
Nalunk pont forditva van: itt az egesz osztalyt kollektiven szokas meghivni a zsurba. Eleinte meg mentunk, de 2 gyerek x 20 osztalytars az egyreszt gyakorlatilag kb. azt jelenti, hogy minden hetvegere esik egy buli es sosem tudnank semmit sem szervezni, vagy egyszeruen csak nyugodtan otthon semmittenni egy hetvegen, masreszt kesz anyagi csod. Szoval en azt mondtam a gyerekeimnek, hogy elmehetnek annak a 2-3 gyereknek a bulijara akik valoban a barataik, de amelyik nevrol meg kell kerdeznem, hogy "je, ez a kislany is az osztalyotokba jar?" mert sosem hallom oket rola beszelni, netan epp arrol a fiurol van szo aki mondjuk rendszeresen szekalja a lanyomat, na szoval oda nem megyunk es kesz. Meglepoen jol fogadtak. Mi meg nem csinalunk zsurt ameddig csak lehet, igaz, ezert kicsit furcsan neznek rank a szulok, de ha csak par gyereket hivok meg az tuti sertodes, az osszeset meg nem vagyok hajlando. Megvarom mig nonek annyit hogy mar nem a szulok szervezik a bulit es szelektivebbek lesznek a meghivottak koret illetoen. :) Szoros szivo anyuka vagyok, tudom.
Amugy az az anyukat minositi aki igy beszel a gyereke elott a masik gyerekrol... Igaz, nekem is van nem szimpatikus gyerek az osztalyban (leginkabba az anyuka nevelesi -illetve nem nevelesi elvei unszimpatikusak) de legfeljebb annyit mondok rola a gyerek elott hogy o nagyon sokat szokott rosszalkodni, igaz?
Zsuzska, a "szoros szivo" az szőrös szívű, vagy szó szerint értendő? :)
Megjegyzés küldése