2010. augusztus 6., péntek

Íme a következő…

mert úgy buktok a kakilós-hányos történetekre.

Nagyon kevés olyan hely van, ami számomra mágikus. Mondjuk, kettő. És az egyik itt van a Dunakanyarban. Az apukám mutatta meg nekem ezt a helyet. Én aztán megmutattam a férjemnek.

Nem járok gyakran oda.

De az egyik hétfő reggelen, amikor a gyerekek dolga nem jött össze úgy, ahogy szerették volna, gondoltam egy nagyot. És hogy megvigasztaljam őket, megmutattam nekik is a helyemet.

Persze sírtak, nyávogtak és hisztiztek, hogy 1) sok a szúnyog; 2) miért nem megyünk autóval oda. (Mert autóval jöttünk. Csak tovább már TÉNYLEG nem lehet autóval jönni.)

És odaértünk. És minden olyan volt, mint ahogy emlékeztem, csak sokkal jobb. Mert már három gyerek is volt velem.

És akkor a gyerekek pucérra vetkőztek. (Ami nem volt teljesen helytelen viselkedés, mert nem Esztergom belvárosáról van szó…)

Aztán Bakka szólt, hogy kakilnia kell.

Így ezt a helyet is megjelöltük.

Majd hazajöttünk.

Vége.

5 megjegyzés:

Angela írta...

Hol van ez? Most írom a Jövő évi Dunakanyaros kirándulást. Dobogókő? Vagy prédikálószék? Vagy mi? Gyorsan, mert 10 perc múlva kész az anyag :-)

Cilla-Lukubnaj írta...

Nekem nagyon úgy tűnik, hogy az titok. De hátha nem :)

aarkus írta...

A nyilvános vécé használati rendszereteket még lécci, méghozzá azt a verziót, ami nagyobbacska gyerekre vonatkozik, akit már nem bírsz felemelni. Sok magyar anya életét könnyítenéd meg ezzel.

martine írta...

Örömmel látom, hogy meggyógyultatok :) na de hogy oldjátok meg hogy wc-re sem jártok 5 napja?????

a közwc szuperbiztonságos használata engem is érdekel, bár van saját technikánk is rá :)

Névtelen írta...

Esztergom közelében van ez a hely? Ha igen, netán a Vaskapu környéke?

egy esztergomi zugolvasód :)