Elég gyorsan feladtam, hogy rendezett állapotú legyen a fiam tolltartója, de azért vasárnap este meg szoktam nézni hány darab ceruza maradt a hétről. CSAK HOGY JÓ LEGYEN A HANGULAT.
Szerencsére a fiam is alább adta az igényeit ceruzák terén, és már nem ragaszkodik ahhoz, hogy a 10-15 ceruza a tolltartójában ugyanaz a márka ugyanaz a típusa legyen.
Így vasárnap estére csak a hegyezés marad, és az, hogy az itthoni ceruzakészletből feltöltsem a tolltartót.
Pepe közben leckét ír. Mert általában vasárnap este mindig bevillan, hogy valamit elfelejtett. Csak mert a péntek délután engem és az apját is biztosította, hogy semmi lecke nincs a hétvégére.
Itthon egy nagy vájdlingban tartjuk a ceruzákat. Ezeket használják a lányok rajzoláshoz is itthon.
És teszem a dolgom. Hegyezek. Pakolok.
Pepe: Mamika, azt a Hello Kitty-s ceruzát inkább ne tedd be.
Én: Ja, bocs, nem vettem észre.
Pepe: És a grafitból inkább az enyémből tegyél be.
Én: Jó rendben. [Hozom a lányok elől eldugott ceruzákat.] De nézd, Pepe, ezen a grafiton is rózsaszín minta van.
Pepe: Igen, tudom. Nem baj. Már vittem olyat suliba.
Én: És nem volt gond?
Pepe: Hát mondjuk elég meleg volt a helyzet miatta. De aztán becsuktam a fülemet és átvészeltem valahogy.
Ne izguljatok, megkönyörültem a gyereken, és adtam az én nem rózsaszín ceruzáimból neki. Mert igen, nekem is van ceruzából dugikészletem…
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
5 megjegyzés:
Mindenkinek van dugi ceruza készlete, ahogy dugi csokikészlete is ;) Ugye?
igen!!!
Köszönöm a gyors megerősítést!
"meleg volt a helyzet" :D
igen, bár nem tudta miről beszél...
Megjegyzés küldése