2010. március 5., péntek

Bourdieu és az iskolaszociológia

Most, hogy egész héten iskolai problémákon rágódtam, úgy érzem sikerült megfogalmaznom a legfontosabb problémámat az iskolával kapcsolatban. Illetve a fiammal kapcsolatban.

Nincs most kedvem utánanézni a pontos elméletnek, így csak a halvány emlékeimre támaszkodom (Vali majd kijavít legfeljebb), amikor azt írom, hogy Bourdieu, híres francia szociológus, elmélete volt az, hogy az iskolarendszer egyik (legfontosabb) funkciója, hogy a társadalmi egyenlőtlenségeket újratermelje. Azaz, nagyon leegyszerűsítve, aki fent van, annak a gyerekét segíteni fogja az iskola, hogy fel(jebb) kerüljön, aki meg lent van, annak a gyerekeit az iskolai rendszer NEM fogja segíteni, hogy egyre feljebb kerüljön.

Nyilvánvaló (bár fogalmam sincs miért, de azért itt hagyom a szófordulatot) Bourdieu ezt baloldali kritikaként fogalmazta meg. Az én interpretációm azonban ezzel az elmélettel kapcsolatban meglehetősen elitista. Tudom, tudom. Szánom bánom bűneimet.

Megmagyarázom. Magamat és a férjemet is az értelmiségi-középosztályba sorolom. Jó lehet, hogy pont ilyen kategória nincs manapság, de én akkor is oda sorolom magunkat. És őszintén szólva, úgy gondoltam, hogy nekem nem kell majd iskolai dolgokkal foglalkoznom, elég lesz, ha a családi nevelést biztosítom a gyerekeknek, mert a bourdieu-i elmélet szerint a gyerek majd az iskolarendszer segítségével újratermeli az én társadalmi helyzetemet.

ÉS ISMÉTLEM: Nekem nem kell semmi mást csinálnom, csak hátradőlnöm és élvezni, ahogy a fiam újratermel.

Mert akárhogy is erőltetem az agyamat, arra nem emlékszem, hogy Bourdieu valahol azt írta volna, hogy az iskolarendszer azért termeli újra a társadalmi rétegeket, mert bizonyos társadalmi rétegbe tartozó szülők minden este lefekvés előtt átveszik az aznapi tananyagot a gyerekkel. És gyakorolnak. És kikérdezik a gyereket. És ha a gyerek nem emlékszik, mi volt a lecke, akkor felhívják az osztálytárs szüleit és megkérdezik. És ha az iskolában csúnyán írta meg a leckét a gyerek, akkor kiradírozzák és újraíratják a szülők.

MERT ERRŐL NEM VOLT SZÓ!

De azt hiszem, itt az ideje, hogy szembenézzek a tényekkel. Amik mint tudjuk, makacs dolgok…

4 megjegyzés:

Piszke írta...

Hasonlóak a tapasztalataink... Bár az alsós iskolaotthon nálunk bevált, ott nem kellett semmit itthon erőlködni. Most viszont felfrissítjük a klasszikus műveltségünket, - bár latinból elveszítettem már a fonalat - , matematikai ismereteinket, és hamarosan megint mennek majd a kémiapéldák is...

mamazon mama írta...

Oh Bourdieu, amíg nem volt gyerekem, még én is hittem benne :)

martine írta...

Nem az Bourdieu egyik tétele, hogy épp azért termeli újra az iskola bizonyos rétegek gyermekeiből az adott réteget, mert azon rétegek tagjai eleve (ha nem is kritika nélkül), de egyértelműen pozitívan viszonyulnak mind az iskolához, mint intézményhez, mind a pedagógushoz, elismerik az iskola által oktatandó tananyag fontosságát, a módszerek helyénvalóságát és a cél szentségét, vagy mit, vagyis: szívesen töltögetnek le az internetről és nyomtatnak ki ludat, lovat, egeret, molekulát, számegyenest, esőerdőt, kulturális tőkéjüket bővítendő/fitogtatandó szívesen kommunikálnak a tanárokkal, illetve engedelmesen követik azok tanácsait házi feladattal, szorgalmikkal kapcsolatosan???? És vesznek mindig új meg új ceruzakészletet??? És visszafordulnak, ha a gyerek az iskolatáskát otthon hagyja???? És fehér kenyeres rántott húst adnak nekik uzsonnára??? (de persze rég foglalkoztam Bourdieu-vel, úgyhogy lehet, hogy marhaság az egész)

marguerite írta...

martine-hoz hasonlót akartam mondani, a Te és az Iskola sikeres együttműködésének eredményeként fogjátok Pepét a kívánt helyre beilleszteni.
Az iskola a jó minőségű hozott anyagot nem rontja el, (legfeljebb nem ad hozzá eleget) de amikor több hozzáadott értékre volna szükség a boldoguláshoz, na, ott vall jelenleg kudarcot. sajnos.