Tudjuk, hogy a férjemnek viszonya van a mosogatógéppel. Csak azért tűröm a kapcsolatot, mert a mosogatógép mosogat helyettem.
És rendben van, A. nyomogathatja meg pakolgathatja, ha tiszta lesz az edény.
És általában úgy megy a dolog, hogy berakjuk a piszkos edényt, megnyomunk rajta egy gombot és még egy gombot. És mosogat a gép.
És tényleg, mindenki fogta a botját a végét és tette a dolgát: Mi pakoltuk ki és be. A gép mosott.
És nem, nem az a csattanó, hogy elromlott a mosogatógép. Mert technikai értelemben nem romlott el. Mert tisztára mossa az edényt.
CSAK AZ AJTAJÁT NEM LEHET KINYITNI.
A. vette észre a dolgot.
Az első javaslatom az volt, hogy hagyjuk benne a tiszta edényt. Úgyis van elég tányérunk. Műszaki egyetemet végzett férjem azonban nem fogadta el ezt a meghunyászkodóan sunyi bölcsész megoldást.
Jó! Rendben van! Akkor játszunk keményen.
Azaz, a második javaslatom az volt, hogy tépjük ki az ajtaját. Nyilván egy ilyen ostoba szerető nem fog túljárni az eszünkön. Nos, nyilvánvaló, hogy a mérnök férjem ezt az agresszív bölcsész megoldásomat sem fogadta el.
Nem húzom az időtöket, mert nincs ebben a történetben ennyi.
A férjem behozta a csavarhúzókészletét. Nyilván meg lehet a problémát oldani intelligens mérnökként is.
Én visszavonultam.
Ha problémája van a szeretőjével, beszéljék meg ketten. Nem kellek én oda.
A férjem azonban nem tud nélkülem élni, így kisvártatva hív, hogy nem jutott előbbre a csavarhúzóival, mert NEM TALÁLT EGYETLEN CSAVART SEM A GÉPEN, AMIT KI TUDOTT VOLNA CSAVAROZNI.
Így kénytelen volt agresszív felesége tanácsára kitépni az ajtaját a gépnek.
Mert vannak mosogatógép-szeretők, akikkel csak így lehet beszélni.
Csak egy apró műanyag alkatrészdarab esett ki az ajtóból. Nyilván az tört el. És nyilván azt gondoljátok, hogy A. alig várta, hogy megjavíthassa.
Hát nem. Azóta is erős karizmainkat használjuk, ha tiszta edényhez akarunk jutni. És próbálunk nem kiabálni azokkal az ártatlanokkal, akik napközben becsukják a mosogatógép ajtaját. MERT AZT EGY NAP CSAK EGYSZER SZABAD BECSUKNI. Este indítás előtt.
És jól megvagyunk így, bár azt hiszem, egy hosszú és szép kapcsolatnak lesz hamarosan vége…
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
3 megjegyzés:
háháháhá!!!!!hhahhhaaa!hihihihi!
Valahonnan ismerős a történet...
Közel egy éve csapkodjuk (na jó, csak a férjem) az autónk csomagtartóját, mert elromlott a zár. Neki 5 csapásból MINDIG sikerül bezárnia, nekem 10-ből SOHA. Így azóta nem tudok elindulni egyedül sehova, ha pl. babakocsit kéne vinni, mert nem tudom berakni.
Tegnap a komplett első lökhárítót kicserélte újra, de a zár, az maradt... Érti ezt valaki?!
Egyáltalán egy szerető csak örüljön annak, hogy megtűrik a házban nem tudom honnan veszi a bátorságot hogy még el is romoljon!!! Én A. helyében biztos új szerető után néznék ezt meg csak szimplán dobnám!:))
Megjegyzés küldése