2010. február 23., kedd

Egy egyszerű nap: a fogorvosnál

Tegnap Cserfescsillag azt kérdezte, nálunk van-e olyan egyáltalán, hogy egyszerű nap. És akkor azt válaszoltam neki magamban, hogy VAN PERSZE.

Például, tegnap teljesen problémamentesen oldottam meg a fogászatot. Egyszerű volt.

Íme a bizonyíték:

Őrült divatos fogorvoshoz járunk. Nem mintha ez szempont lenne, de ezt szűröm le abból a tényből, hogy nagyon nehéz időpontot kapni nála. Múlt héten hosszú huzavona után beleegyeztem egy március végi alkalomba, amikor váratlanul visszahívtak, hogy „jövő héten van egy üresedésünk”. Hogy kell-e. Átgondoltam, A.-val megbeszéltem. Végül úgy döntöttünk, kell.

Hétfő 3 óra.

Én fél kettőig tanítok, nem gond, A. behozza a gyerekek a városba.

Bakka megbetegszik. Anyukám ápolja. Nem gond, anyukám szállítja őt a megbeszélt helyre. Mert egy kis betegség miatt nem fogunk egy időpontot lemondani.

Három gyerekekkel nem öröm fogorvoshoz menni, pláne, ha az én fogaimat is meg akarom mutatni a dokinak. Azonban A. és az anyukám is mindenféle homályos kifogással lemondtak arról az örömről, hogy elkísérjenek. Nem gond, megoldom egyedül.

Kettőkor kaptam meg a gyerekeket. Nem gond, simán odaérünk. Eredetileg metróval akartam menni, hogy benzint spóroljak, de aztán gyorsan rádumáltam magamat a pazarlásra.

A három gyerekből kettő aznap még nem mosott fogat. Nem gond van a felszerelésem, megmossuk az egyetemi mosdóban.

A gyerekek kerek perec megtagadták a fogmosást. Éhen halnak. Tagadták az ebédet, tízórait és reggelit is. Nem gond. Büfében tömök beléjük pogácsát. Majd fogmosás.

Átautózunk a fogorvoshoz. Míg a parkolást fizetem, három gyerekből kettő kutyaszarba lép. Nem gond, mert tagadják.

A fogorvosnál valami csoda folytán nem kellett várakoznunk. A gyerekek ettől kiborulnak, mert még nem vitatkoztak eleget arról, milyen sorrendben üljenek a székbe. Hatalmi szóval eldöntöm életkor szerint megyünk, ZK az első.

Ettől kezdve mindenki hisztizik. Jó, hazudok, mert a fogorvos és az asszisztense nem. ZK azért, mert az ő fogával nem csinált semmit a doktor bácsi, csak belevilágított. Még el is bőgi magát. ZK, nem az orvos. Bakka azért mert Pepe azzal riogatja, hogy barázdazárás után nem ehet többé. Bakka nem akar barázdazárást. Pepe azért nyüszít, hogy mindig ő az utolsó. Én meg azért, hogy miért kell mindig mindenkinek hisztiznie.

Míg az én fogaimat tisztítja az orvos, addig a gyerekek a ivóvíz-adagolót abuzálják. Jó sok vizet megisznak, így a távozásunk a rendelőből kissé elhúzódik. Mindenki pisil. Kétszer. A végén úgy gondolom én is beugrom egy körre. Mire végzek, kb. 18 másodperc múlva, a gyerekek már bérház gangján vannak. És a második emeletről köpködnek le az udvarra. VERSENYT. ZK-t kapom el, de a leszidás alatt a másik kettő is jelentkezik és bevallja bűnösségét. Szégyelltem magam, de nagyon. (Este A. mondja, ne aggódjak ők is köpködtek a gangról. Megsértődik, amikor rátámadok, hogy AKKOR EZT IS TŐLED ÖRÖKÖLTÉK. A. azzal védekezik, hogy soha nem mutatta meg, hogyan kell a másodikról lefelé köpni. Én azzal vádolom, hogy szerintem nem is kell MEGMUTATNI, mert erre vannak a GÉNEK. Annyira felhúztam magam ezen egyébként, hogy elhatároztam a férjemet és a sógornőmet is felnyomom az anyósomnál. Legalább utólag büntesse meg őket.)

A hazaút eseménytelenül telt el, amit úgy kell érteni, hogy 45 percig veszekedtek a gyerekek azon, hogy ki mennyire éhes.

Itthon A. fogadott a nagy hírrel: A kazánunk még mindig rossz, viszont a szerelő lelépett…

Visszatérve Cserefescsillag kérdésére adott válaszomra, igen, még így utólag is azt gondolom, hogy ez egy egyszerű nap volt. Ami viszont nyilvánvalóan azt jelenti, hogy az elmúlt nyolc évben sikerült az egyszerű melléknevet újradefiniálnom…

8 megjegyzés:

gneke írta...

Nekem elég volt ez a néhány utóbbi hónap (mióta olvasom e blogot) újradefiniálni az egyszerű szót. Köszönöm!

Pelikán írta...

A bátorság és a vakmerőség között sok különbség van, 3 gyerekkel egyszerre fogorvoshoz menni... :-)

Cserfescsillag írta...

Bennem is felmerült, hogy nálatok mást jelent az "egyszerű" szó. Bele sem merek gondolni egy "bonyolult" napotokba. Bár visszamenőleg is elolvastam mindent. Talán sejtem... :)

Daniella írta...

azért sok szempontból tényleg egyszerű egy ilyen nap!

Mackómama írta...

Daniella,

a gyerekkori csínytevések öröklődnek??? A férjem tüzet gyújtott az olajoshordón...

madolin írta...

Az enyém meg ( a férjem ) szénakazlat gyújtott fel, aztán a házból nézte, hogyan oltja az összes szomszéd... szép kilátások..

anyahajó írta...

Annyira csúnya dolog mások baján tele szájjal röhögni, de én most ezt a csúnya dolgot tettem. :D

mynona írta...

Háháhá....

De hogyan lehet ez? Nekem az egyet elvinni már egy komplikált nap lenne.... :) A komplikációk már előző nap kezdődnének.. (orvosfóbia tüneteivel)