Palika

A lányoknak vannak képzeletbeli barátaik. Közülük a legfontosabbak: Palika, Dudu és Fakáng. Fakáng, egy fa, olyan, mint Nagy Zoárd. Igen, az ötlet is onnan jött, nem saját kidolgozású.

Gyakran mondják a lányok, hogy most Palikával, Duduval és Fakánggal játszanak/alszanak/esznek/isznak. És persze mi sosem figyelmeztetjük őket, hogy „de hát nincs is senki rajtatok kívül a szobában”.

Mondjuk, azt nem szoktuk mondani, hogy menjetek jásztatok már egy kicsit Palikával, Duduval és Fakánggal…

Hogy mit mondunk helyette? Hát azt, hogy „TŰNÉS, DOLGUNK VAN”. De ez egy másik történet...

Na jó, akkor bele is kezdek a történetbe:

Bakka: Nekem két apukám van.
ZK: Nekem is.
Papika [aki kissé sokkos állapotba került a bejelentéstől]: Tényleg? Ne mondjátok? Hogy-hogy?
Bakka: Igen. Te vagy az egyik papikánk. És van a keresztpapikánk is.

Na, ettől kissé megnyugodott A., de rögtön neki is látott, hogy kikérdezze a lányokat, hogy tudják-e, kik a keresztszüleik.

És minden rendben ment egy ideig.

Papika: És ZK, neked ki a keresztmamád.
ZK [erősen, gondolkozik]: Ki is? Ki is? Nem tudom.
Papika: Nem tudod? Hát Valika.

Mire a két lány hatalmas szemeket mereszt A.-ra. És boldogan, hogy az apjuk végre tudomást vesz a képzeletbeli barátjukról, bukik ki belőlük a kérdés, hogy „Palika?”.

Papika [kicsit hangosabban, mert nyilvánvalóan süketek a lányok]: Nem, nem Palika, hanem Valika.
Bakka: Igen, Palika.
ZK: Hurrá! PALIKA!
Papika: Nem, Palika, hanem Valika.
Bakka: Igen, halljuk: Palika!
Papika [a nyaki erei már lüktetnek]: VALIKA.
ZK[kicsit bizonytalanabbul: Palika?
Papika: VALIKA.
Bakka: Értjük, Papa, Palika.

Itt komolyan elgondolkoztam, hogy süketülhet meg két gyerek egyszerre. Úgy, hogy életükben nem volt a fülükkel semmi gond. És lehet, hogy kedvesen rázogattam őket, hogy megértsék kiről is van szó… Vagy az apjuk még mindig üvöltözik, hogy VALIKA, VALIKA…