2009. március 5., csütörtök

Noémi

A férjem optimista típus. Sosem tud rosszat feltételezni semmilyen szituációban. Szóváltásba keveredünk, akkor a fejemhez vágja kérdést: „Miért kell mindig a legrosszabbra gondolni.” Mire én általában megvádolom, hogy balek módon a mulyaságig optimista.

Nos, úgy gondolom, hogy a vonatkozó DNS szakaszból, a fiam az apjáét építette be.

Miért is?

Íme:

Pepe: Képzeld Mama, ma azt mondta, Noémi, hogy Balázs jobb barátja, mint én.
Én: Huha, ez rossz hír.
Pepe: Nem, Mamika, ez jó hír.
Én: ???
Pepe: Gondolkozz egy kicsit.
Én: ???
Pepe: Gondolkozz!
Én: ???
Pepe [lassan, tagoltan]: Noémi azt mondta, hogy Balázs a jobb barátja. Nem azt, hogy Balázs A jó barátja. Tehát én is jó barátja vagyok, csak nem olyan jó, mint Balázs. Jó nem?
Én: Ja, tényleg. Tényleg tök jó.

Hát ezt a világlátást biztos nem tőlem örökölte...

8 megjegyzés:

a mesélő írta...

:)))
Szerintem ez fantasztikus adottság! Pepe szerencsés gyerek!
biztos érik majd csalódások, de még azok mellett is tök jó, hogy tud hinni és pozitívan látja a világot :))

Bozzay Cecilia írta...

Jaj, nagyon tetszik, édes ez a történet...

Angela írta...

Tanulj tőlük. Én Pepe- féle vagyok, és határtalanul idegesít, mikor valakik csak a dolgok árnyoldalát látják.

lopede írta...

Szia!
Én is Pepe féle vagyok...a férjem agybajt is tud kapni tőlem :))
és különben is, ha a Balázs barát kategoriába került, akkor már nem lehet a szerelme, arra még pályázhat Pepe :))

Pelikán írta...

Mar maskor is ereztem, hogy van mit pepetol tanulnom...

Névtelen írta...

Na, én nem vagyok Pepe-féle. =D Kicsit irigylem. Én az ő korában ezen biztosan sokat sírtam volna...

Daniella írta...

igen, erre születni kell... irigylek mindenkit, aki így látja a világot...

davir írta...

Nem bírom ki, hogy ne szóljak hozzá, mert nagyon tetszik Pepe okfejtése. :) Maradjon ilyen!