A férjem optimista típus. Sosem tud rosszat feltételezni semmilyen szituációban. Szóváltásba keveredünk, akkor a fejemhez vágja kérdést: „Miért kell mindig a legrosszabbra gondolni.” Mire én általában megvádolom, hogy balek módon a mulyaságig optimista.
Nos, úgy gondolom, hogy a vonatkozó DNS szakaszból, a fiam az apjáét építette be.
Miért is?
Íme:
Pepe: Képzeld Mama, ma azt mondta, Noémi, hogy Balázs jobb barátja, mint én.
Én: Huha, ez rossz hír.
Pepe: Nem, Mamika, ez jó hír.
Én: ???
Pepe: Gondolkozz egy kicsit.
Én: ???
Pepe: Gondolkozz!
Én: ???
Pepe [lassan, tagoltan]: Noémi azt mondta, hogy Balázs a jobb barátja. Nem azt, hogy Balázs A jó barátja. Tehát én is jó barátja vagyok, csak nem olyan jó, mint Balázs. Jó nem?
Én: Ja, tényleg. Tényleg tök jó.
Hát ezt a világlátást biztos nem tőlem örökölte...
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
8 megjegyzés:
:)))
Szerintem ez fantasztikus adottság! Pepe szerencsés gyerek!
biztos érik majd csalódások, de még azok mellett is tök jó, hogy tud hinni és pozitívan látja a világot :))
Jaj, nagyon tetszik, édes ez a történet...
Tanulj tőlük. Én Pepe- féle vagyok, és határtalanul idegesít, mikor valakik csak a dolgok árnyoldalát látják.
Szia!
Én is Pepe féle vagyok...a férjem agybajt is tud kapni tőlem :))
és különben is, ha a Balázs barát kategoriába került, akkor már nem lehet a szerelme, arra még pályázhat Pepe :))
Mar maskor is ereztem, hogy van mit pepetol tanulnom...
Na, én nem vagyok Pepe-féle. =D Kicsit irigylem. Én az ő korában ezen biztosan sokat sírtam volna...
igen, erre születni kell... irigylek mindenkit, aki így látja a világot...
Nem bírom ki, hogy ne szóljak hozzá, mert nagyon tetszik Pepe okfejtése. :) Maradjon ilyen!
Megjegyzés küldése