… napjában csak néhányszor játszanám le magamban azt a jelenetet, amikor ZK a magas láztól elveszti az eszméletét, és nem néhány tucatszor.
… ha nem gondolkozom azon, mi lett volna, ha nem jön a mentő.
… ha nem úgy játszanám le a fejemben a jelenetet, hogy egyedül vagyok a három gyerekkel.
… ha nem hallanám állandóan Bakka sírását, aki azt kérdezgeti, hogy „fogjuk még ZK-t élve látni?”.
… ha nem azon agyalnék, hogyan lehet a hűtő-fürdőt vonzóvá tenni egy kisgyerekek számára.
… ha nem mérném ZK lázát, úgy percenként. Na jó, kétpercenként. Nincs láza. Szerintem már neki is feltűnt, hogy az anyja meggárgyult…
PS: Ahogy ezt írom, ZK az ágyon ugrál és ordibál. Jól van!
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
6 megjegyzés:
Zk jól van, ez remek, remélem hamarosan Te is jobban leszel!
Hát az én anyukám még mindig parázik a gyerekkori gégeödémám miatt. Ha valamelyik unokája köhög akkor ő biztos nem alszik. Szóval marad ez az állapot még egy darabig, sajnos.
(Örülök, hogy ZK újra rosszalkodik!)
Ebből is látszik, hogy a gyerekek sokkal könnyebben regenerálódnak, mint mi ;)
Adj még egy kis időt Magadnak és sokkal jobban leszel (ha nyomtalanul nem is múlhat el)!
Koncentrálj arra, hogy egy baromi húzós helyzetet éltél túl és OLDOTTÁL MEG egyedül!!! Idő kell ahhoz, hogy lecsengjen Benned a trauma hatása, de talán segít, ha nézed ZK-t, ahogy ugrál! ;)
Klassz(ak) vagy(tok)!
Biztosan sokáig aggódsz még, én is azt tenném. De ZK. jól van, ő nem aggódik és remélem, hogy többé nem is kell már neked sem.
Leilám 1 évesen kétszer ájult el affektív apnoe miatt, kopp kopp azóta sem. Mintha kinőtte volna, a lázgörcsöt is kinövik a gyerekek.
Igen, mert az aggodással el tudom kerülni az újabb bajt! Vagy nem?
Az én elvem az, hogy a baj mindig váratlanul üt be, ha aggódunk valamiért, azzal elűzhetjük a bajt. Ezért nem alszik szuperapu az anyukád, ha köhög az unokája. Vagy nem?
HJuice: Csak kis túlzással mondhatom, hogy egyedül. Az öcsém hívta a mentőt, az anyukám éleszgette ZK-t. Mi Bakkával pánikoltunk...
Megjegyzés küldése