Reggel az autóban március 15-ről beszélgetnek, mivel az iskolában és az óvodában is megkezdődtek az előkészületek.
Bakka: Tudjátok, az a szabadság-micsoda.
Pepe: Harc. SZABADSÁGHARC. Mondjuk mi elég nagy bajban vagyunk, mert a másodikosokkal kell majd harcolnunk. Addig megy a harc, amíg mindenkit nem győznek le. Én karddal fogok küzdeni. A nyilamat összetöröm.
Én: Ne törd össze a nyilat. Azt is valaki csinálta, és nem fog neki örülni, ha a munkáját összetöröd.
Pepe: De azzal nem tudok célozni. És mi van, ha valakinek véletlenül a szemét ütöm ki?
Nem tudom, ki hogy van vele, de az én időmben szépruhába öltöztünk, kokárdát tűztünk a ruhánkra, és elmondtunk néhány verset.
ÉS NEM VOLT ÉLET-HALÁL KÜZDELEM AZ ISKOLAUDVARON.
Remélem, azért túléli a fiam.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
3 megjegyzés:
Öööööö, izé, nem lehet, hogy nálzk sem lesz, és az egész "csak" Pepe fantáziájának a vágyott szüleménye? Hihihi.... Karddal fog küzdeni. Aha. A pedagógusok meg majd nézik a tömegjelentet. Elképzeltem, és itt röhögök. Na jó, akkor az első mondatot felejtsed el, csak én lehettem ilyen naív. De már megszoktam. :-)
Mintha ezt már az óvódában is csinálták volna, nem? vagy az nem az volt, hogy "képzeld, Vali, szimuláltuk a szabadságharcot"?
Az életre nevelik őket.
de az óviban konkréta tudjuk, hogy papírkardokkal szimulálták a szabadságharcot. Borika ki is volt bukva anno, hogy milyen vadak a fiúk...
Megjegyzés küldése