Diákok

Közeledik a szakdolgozatok leadásának a határideje. Ilyenkor a diákok ellepik az irodámat. Ki sem látszom a munkából: kutatási tervek, kutatási kérdések, adatelemzés, dolgozatírás.

És kérdeznek, kérdeznek, kérdeznek.

Legtöbbször válaszolok, válaszolok és válaszolok.

De néha meglepnek egy-egy kérdéssel.

Íme a rövid válogatás:

1. Hány éves vagy?- kérdezi az egyik szakdolgozóm. Még alig lépett be az irodámba, még hellyel sem kínáltam.

Igen, hazudtam. Miért?

2. Rosszkor hívom?

Jó ez az én hibám. Valahogy felkerült a telefonszámom az Intézet honlapjára. És keresnek mindenféle problémával. De ez a „rosszkor hívom?” kérdés a kedvencem. Mert általában azok kérdezik, akik vasárnap délután 2 órakor keresnek…

3. Milyen ez a mobiltelefon? Bevált?

Jó, nem mondom, hogy olyan drága lenne az időm, mert nem drága. De azért nem beszélgethetnénk valami fontosabbról?

4. Megkapta az emailemet? Még nem válaszolt rá!

Megkaptam, elolvastam, és valóban nem válaszoltam rá, mert még nincs fél órája sem, hogy feltűnt a levelesládámban. De ígérem, máskor jobban fogok igyekezni.

5. Az lehet, hogy csak a nevét adja a szakdolgozati témavezetésemhez, de mással konzultálok igazából?

NEM. Elég a saját diákjaimért tartanom a hátamat. Ha lehet, bér-háttartást nem vállalok.

6. Nem tudna egy iskolát ajánlani nekem, mert én egyet sem ismerek?

Hát, ha nagyon kell, ismerek néhány iskolát. De szerintem te is jártál iskolába… De ha nem, végül is tanárképzésben dolgozunk, talán tényleg nem ártana egyet megnézni belülről is…

7. Meg tudnád írni helyettem a szakdolgozatomat?

Ja, bocs, ezt én kérdeztem annak idején a témavezetőmtől. Gondoltam, így sok munkát megtakaríthatnék. Nem, sajnos, nem írta meg helyettem...