2009. február 18., szerda

Tolltartó

Élénken él az emlékezetemben, amikor első osztályos lettem, az apukám menedzselte az iskolai felszerelésemet.

Minden könyvemet és füzetemet gyönyörűen bekötött. Külön készültek a vinyetták (így hívták?). Amikre a feliratot írógéppel készítette el a papám.

A tolltartómba, minden ceruzát késsel hegyezett ki. A ceruzák végére csinált egy pipec kis bevágást. Oda írta be a nevemet.

Pepe esetében nem törekedtünk ilyen tökéletességre. Papika rádobott valami borítót a könyvekre-füzetekre. A füzetekre ráírtam Pepe nevét. A könyvekre nem. Ezt a tanító néni pótolta.

De tolltartó más megítélés alá esett, így szeptemberben a családi tanács döntése alapján, úgy határoztam, én leszek a fiam tolltartójáért a felelős.

Mert úgy éreztem, annyira fontos a rendes tolltartó. És nyilván sem a fiam, sem a férjem nem képes az elvárt szintet hozni tolltartó ügyben. És elhatároztam, nem leszek az ügyben kicsinyes. Szó nélkül fogom pótolni Pepe felszerelését, mert fontos, hogy legyenek megfelelő ceruzái az iskolai munkához.

A múlt héten adtam fel a dolgot. Nem vagyok hajlandó többet a tolltartóval foglalkozni.

Ugyanis, nem számítottam tolltartó ügyben ilyen nagyságrendű feladatra.

Mondjuk, védekezésképpen elmondom a következőket:

Szeptemberben jó anyuka módjára feltöltöttem a fiam tolltartóját a kért ceruzákkal és eszközökkel.

Senki sem gondolt arra, hogy Pepe a hegyező intézményétől megrészegül.

Szeptember végére az összes ceruzáját elhegyezte.

Az októbert egy teljesen újra töltött ceruza és eszközkészlettel kezdtük. Kicsit később hegyezéstől eltiltottam a fiamat.

Nekem kellett napi szinten hegyezni a kicsorbult ceruzákat.

Ennek megfelelően egy minőségi osztállyal feljebb léptünk ceruzák területén, és beszereztem könnyen hegyezhető grafit és színes ceruzákat. Mert a silánnyal véresre hegyeztem a kezemet.

Azaz, október közepén egy új készlettel töltöttem fel a tolltartót.

A ceruzák közül a grafit fogyott, mint a cukor.

Így először csak a grafit ceruzákba írtam be a gyerekem nevét. Ennek hatására, a ceruzák csökkenésének a tendenciája lelassult.

Karácsonyra azonban így is elnéptelenedett a tolltartó. Se grafit, se színes ceruza.

Így a januárnak egy újabb ceruzakészlettel vágott neki Pepe. Ez alkalommal mindegyikbe beleírtam a nevét.

Február eleje: Félig üres a tolltartó.

Itt adtam fel a harcot. Pepe apukája ugrott be tolltartó-felügyelőnek. Ezentúl ő kiabálveszekszik Pepével az eltűnt ceruzák ügyében.

Hová tűnik ennyi rengeteg ceruza???

De tegnap kiderült, hogy hihetetlen, de igaz: Van jó hír is!

Radírokkal nagyon jól állunk.

Tegnap kipakoltam Pepe táskáját, tornazsákját és zsebeit.

Több mint egy tucat radírt találtam a fiamnál. Amiből 2-t tudtam sajátunkként azonosítani.

Úgy tűnik, Pepénél van az iskolában elveszett radírok gyűjtőhelye.

Mi lenne, ha ceruzákért cserébe, adnánk radírt?

11 megjegyzés:

arabeszk írta...

Köszönöm a jó tippet. Legközelebb nem töröm a fejem ajándékon.

Annás írta...

Nálunk nem fogy ilyen ütemben a felszerelés, viszont én azzal indítottam, hogy az első tanítási nap végén elhagytam a minden földi jóval megrakott, kisebb vagyont érő tolltartót... Hogy én mit kaptam a fiamtól! És a páromtól...

Névtelen írta...

adj fel hirdetést: egy ceruzáért adok két radírt. de az mindenképpen furcsa, hogy a ceruzák csak mennek, és nem jönnek. szólj pepének, hogy lopjon ő is.

Bozzay Cecilia írta...

SZia! Ez a móka az oviban is lesz? Mi 2-án kezdünk, csak azért kérdem:-)

lopede írta...

Szia!

Anyukám meséli mindig, hogy szeptember 1-jén feltöltötte a bátyám tolltartóját graffit és színes ceruzákkal, és az első nap végére egy szem sárga ceruzával jött haza....majd ezt folyamatosan előbírta adni a bátyám kb. hetente, de a sárga ceruza mindig megmaradt, az nem kellett senkinek :)))
(Most kommentelek előszőr, de nagyon szeretem a blogodat olvasni, nagyon élvezetesen írsz!)
Szia
Vera

Névtelen írta...

Nálunk a negyedik generáció van a tolltartóban pár napja :)(szintén elsős a fiam) De persze közben a gratifok megszámlálhatatlanul.....

bokor írta...

Feltételezem fényévekre lakunk egymástól, máskülönben hihetőnek tartanám, hogy az összes, minden héten bevásárolt legkülönbözőbb formájú, színű és anyagú radírunk így tűnt el. Mivel azonban kisebb univerzumunkban a tejút és nem a radirút köti össze az egymástól távol eső pontokat, ezért valószínűnek tartom, hogy a radir és ceruzaeltűnési koeficiens az univerzum minden pontján állandó.

Névtelen írta...

=D

Postairón még mindig kötelező? Nekünk kellett vastag is meg vékony is, de sosem használtuk egyiket sem.
Se a korongot (bár arról, azt hiszem, írtad, hogy nektek kell), se a pálcikákat.
De az én színeseim nem tűntek el! Viszont harmadikban Békéscsabán, egy helyesírási versenyen hagytam a fullteli kétemeletes tolltartómat.
Akkoriban a Tikky 40 radír a legkirályabb. (Mert az volt a legdrágább, haha!)

Daniella írta...

cila: az óvodában a váltóruhával küzdünk.
örülök, hogy nem egyedi az eset. azt hiszem nem arról van szó, hogy a gyerekek elszedik egymás holmiját, hanem valami fekete lyuk lehet. amikor kérdeztem Pepét honnan a sok radír, azt mondta, hogy a zongora mögül bányásszák...
kiddy: postairon kell, nálunk használják is. egyedül a babzsákról nincs infom, minden mást használnak, amit megvetettek velünk év elején. az emeletes tolltartó az nálam is nagyon bejött...
bokor: féluton találkozhatunk, van radírunk!

Névtelen írta...

Az semmi! Amikor bemész, kikéred a tanárnőtől a talált ceruzák dobozát (5 kiló), és EGYETLEN, a fiad nevével ellátott eszközt SEM találsz benne! De hova teszi őket???

Daniella írta...

Doris: IGEN!!! :-)))))