Pepe főz

Nem volt jó hetem. De hagyjuk. Még nem készültem fel, hogy elrontsam a kedveteket. Bár a bejegyzés már kész van. Nem, nem fenyegetőzöm…

Így beszéljünk Pepéről, aki az elmúlt hetet főzéstanulással töltötte. Nagyon jól halad. Számos ételt elkészített már a felügyeletem alatt.

Mondjuk, nem kell horror filmet néznem, ha borzongani akarok, elég azt figyelni, hogy a majdnem hétéves fiam, hogy szeleteli a hagymát.

„Most tőrként fogom a kést. Figyelsz, Mami? Figyelsz? Miért nem nézel ide? NÉÉÉÉZD!!!”

Bevallottam, hogy nem bírom nézni…

Csütörtökön aztán ragaszkodott, hogy ő készítse a farsangra a sütit. Muffint akart sütni, amibe beleegyeztem.

Összeállítja a száraz hozzávalókat.

Aztán a nedvesekkel kezdünk dolgozni. Elég hamar kiderült, hogy nincs joghurt a hűtőben. Nem baj, csináljuk tejjel.

A tej szépen beborította a mézet és a tojást.

Már csak a facsart narancs leve hiányzik.

Pepe facsarja, önti bele.

Pepe: Hű, de klasszul néz ki, Mamika!
Én [miután belepillantok a tálba]: Miért is?
Pepe: Olyan, mintha belepisilt volna valaki. Hű de klassz!

Hát nem tudom.

Én mindenesetre örülök, hogy nem egy hétéves fiú agyával nézem a világot. És a konyhánkat…