2012. július 11., szerda

Azon még csak röhögtem, amikor…


Azon még csak röhögtem, amikor az oviban az egyik műsoros délután alatt a rengeteg szülő nem fért el a csoportszobában, ezért valaki nagyon okosan kitalálta, hogy ne lapjával, hanem élével álljunk, ha értitek mire gondolok. Amikor hozzám meg a férjemhez ért a sor, akkor nevettek, hogy nekünk mindegy: állhatunk így is, úgy is: kövérek vagyunk, széltében-hosszában egy méretűek.

Mondjuk nem esett jól, hogy lekövéreztek, de még röhögtem rajta. Inkább a klausztrofóbiám vett elő, és nem a testképem. Mert annyira sokan voltunk, kis helyen.

Mondjuk így belegondolva, tényleg nem vagyok sovány. De azt sem mondanám, hogy őrülten kövér vagyok. Jó nagyon szeretem a csokit, és a szülés után többletsúlyt még nem tudtam ledolgozni (ZK 7 lesz idén. Miért kérdezitek?), de rendszeresen sportolok (futok), legtöbbször elég egészségesen eszem, úgyhogy, igen, van rajtam plusz súly, nyilván le is tudnék fogyni, de sosem lennék nádszálvékony: ilyen az alkatom. Ja, meg szeretek enni.

De ez a poén, mintha elindított volna valamit.

Pár hétre rá a korcsolyapályán éppen csatoljuk fel férjemmel a korcsolyáinkat (sport!), a gyerekek már a pályán róják a köröket, amikor egy teljesen ismeretlen nagymama megszólít minket. És nemcsak megszólít minket, hanem meg is dicsér: nagyon helyes, hogy együtt sportolunk a gyerekeinkkel.

Mit mondjak? Szerintem is helyes. Ebben egyet is értettünk.

Majd a még mindig teljesen ismeretetlen nagymama hozzátette, hogy most már csak az kellene, hogy hétfő reggelig ne együnk semmit. És akkor minden rendben lenne, mondta, miközben ránk mutatott.

Mivel az beszélgetés szombat reggel történt, enyhe pánikot éreztem a két napi nem evés miatt. Aztán a férjemre pillantottam: Jól értem? Arra céloz a néni, hogy kövérek vagyunk?

Igen, arra célzott.

Nos, ez is valamiféle mérföldkő. Amikor először kövérez le minket nyilvános helyen egy vadidegen nagymama.

Aztán? Hogy mi történt aztán?

Azt történt, hogy a gyerekkel kerékpároztam az Őrségben (mondtam, hogy rendszeresen sportolok!), és egy tavat kerestünk. Amit persze nem találtunk.

Megszólítok egy arra sétáló idősebb párt.

Nem, tó nincs a közelben. Két tó van az Őrségben, de a közelebbi is jó 20 kilométerre.

Rendben, akkor csak biciklizni fogunk.

De az ismeretlen férfi nem állta meg az utolsó szót:

„Mondjuk jót tenni a diétájának, ha elbiciklizne addig!”

Mi van???

Persze csak itt "papíron" nagy a szám, ott a helyszínen a meglepetéstől szólni sem tudtam.
Aztán persze rájöttem, hogy csak egy dolgot tehetek.

Vettem egy szemes bikinit (szemmel verés ellen! értitek!) és elmentem strandolni.
Ide, ide és ide.

26 megjegyzés:

a mesélő írta...

Hát ha csak ezen múlik, hogy az ember ott strandol, akkor a fene bánja ha lekövérezik (görögül):) amúgy én nyilván pont olyan alkat vagyok mint te és sosem leszek cérnavékony, bár mennyire is szeretném...

Daniella írta...

lehet, hogy meg is tették... :-)))

Cserny Timi Pookah írta...

teljesen mindegy, ki milyen alkat, ki hogyan néz ki. valakit lekövérezni egyszerűen orbitális modortalanság. szégyellhetik magukat mélységesen mind a szülőtársak, mind az ismeretlenek.

A pathologically information hungry mother írta...

Alig varom, hogy Magyarorszagra menjunk nyaralni, egy elmeny magyarokkal kapcsolatba lepni... Halalos... Nem talalok szavakat, Daniella...

Noemi írta...

hat bazdmeg :o
mar bocs a kifejezesrt, de erre nem talalok szvakat...

Amaranta írta...

Én meg mindíg azt hittem, hogy tökre vékony vagy. Szerintem csak irígykedtek, azért kövéreztek le. Ne foglalkozz vele. Mikor belekeseredem a tükörbe, akkor kinyitom a szemem és szétnézek a kamaszok között egy nagyvárosban mondjuk. Olyankor helyreáll a lelki egyensúlyom magammal kapcsolatban, de elszomorodom rajtuk. NA ők kövérek (lehet bunkózni!), és még nem is szültek egyet sem.

W.J. írta...

Hát erre azt kell mondanom (mert nem tudom megállni szó nélkül),hogy mégis mit képzelnek ezek az emberek??!Egy ha már szültél 3gyereket akkor igazán nincs miért szégyenkezni,bármilyen súlyú is legyen az ember(nem tudom,hogy nézel ki de szerintem max egy kellemesen telt nő lehetsz és nem több). Kettő,hogy ezt olyan emberek mondják akik felnevelték azokat a tiniket vagy nagymama esetében azokat az unokákat akik most oly nagyon kövéren (elhízva!!)és büszkén feszítenek az utcán egy haspólóban,hogy ők szépek(mert persze úgy is nevelték őket,hogy tökéletesek). Szóval azt hiszem ide illik,hogy az,hogy Bagoly mondja verébnek,hogy nagy fejű!Ne foglalkozz vele mit mondanak csak bunkó parasztok akik másokat bántva boldogok!

Névtelen írta...

Hárman csak nem tévednek, még ha bunkók is :)

Daniella írta...

névtelen: igen, ez nekem is eszembe jutott...
Én sovány? annyit eszem, mint egy disznó...

Hajnalka Nagy írta...

hehe, azé' bírom, h névtelen bezzeg névtelenül ír...hmmm....
elnéztem pár napja a Balaton partján 2 nőt 3-3 gyerekkel, egyik kvázi kövér volt, de inkább töltött galambnak mondanám, kb.44-46-os méretre saccoltam úszódresszben volt, mind3 gyerekével bement pancsolni, úszni egész be...majd apuval váltották egymást.
Másik nő szintén 3 gyerekkel, cérna vékony, úszódresszben szintén, so nem láttam, h akkor lóg-e azért picit hasa, rücskös, csíkos-e, de sziluettje szép tény, háááát ő csak partról instruálta kölköket, h nah ne menjetek be annyira, meg Pistike ne maceráld a nővéredet, mert leesik matracról, blabla, so néha rájuk nézett (gyerekek kb.5-6-8 évesek voltak), apuci sütkérezett, xart a mindenre...
nos, picit elgondolkodtam melyik is egy példaértékű anyuci a szememben...
utcán csak rájuk nézve valszeg a cérna lenne, h. no lám 3 gyerek s milyen jól tartja magát, DE ugye tudjuk ez is azért jó nagy arányban genetikai adottság (v.hülyeség, ha pl. éhező anorexiás némber mégis)
én most pl.nem sportolok szinte semmit, de figyelek arra mit eszem, viszont nem adagolok per pill.s nem mondok le semmiről -max a fehér kenyérről és a nagyon cukros izékről, de az nem áldozat nekem!

no, mindegy a lényeg: ha igaza van vkinek, ha nincs, tökre semmi joga tök idegent lekövérezni szemébe!! nemtom milyen frappáns választ kéne ezekre mondani, de nem féltelek vmit kitalálsz, találj ki s következetesen szereld le az ilyen szemeteket! (pl.amikor vkit a "mikor jön a kistesó?" kérdésre a rég próbálkozó anyuci azzal szerelte le az "nyomuló érdeklődőket", h.: minden hónap egy új remény!!... erre fülüket-farkukat behúzták oszt békén hagyták)

Zsu írta...

Meglett végül valamelyik őrségi tó? Szép helyen vannak nagyon:)

Genova írta...

Gondolom, akik ilyen "kedves" megjegyzést tettek Rád, mind szépségkirályok/-királynők, akiken keresve sem találnánk semmilyen tökéletlenséget, bár én azért kételkedem abban, hogy olyan tökéletesek lennének, hiszen az arcuk mindenképp túlságosan nagy :)

JesszumPepi írta...

:-)
Kedves idegen, aki szemtől szemben, mindenféle bevezetés nélkül lekövérezett itt az előbb. Igen, maga. Azazhogy Ön. Tudja-e, hogy mennyi pénzbe került felépíteni ezt a testet? Felfogta, hogy ez bizony MIND én vagyok? És én ezzel a termettel ha ráülnék a becses kis mellkasára, bizony egy hétig is kibírnám?...
Legyen kellemes napja, egyen egy csokifagyit, ollyan kis sápadt az a kis beesett pofija.

Agi , UTAH Allambol írta...

Daniella- Nagyon tetszik a blogod! Mar ket es fel oraja ulok itt, olvasgatok es nyihoraszok mig a csaladom azon tunodik, mikor lesz mar kesz a vacsora. HA!

Koszi a sok story-t.

Eva írta...

Velem pár évvel ezelőtt történt meg, hogy felszedtem néhány kilót a dohányzás abbahagyása után. Egyik nap a boltban találkoztam egy rég nem látott ismerőssel (ultramodern nagymama).
- (mosolyogva)... Szervusz, de rég láttalak! Hogy vagy? Kicsit meghíztál...nem?
- ööö...(pofátlanul mosolyogva)...igen, de ez visszafordítható...az öregség pedig nem. Otthagyott! :-)))))

gneke írta...

Daniella, imádom a humorodat.
Most pl azon röhögök, ahogy névtelen hozzászólására lazán válaszoltál.
Pedig hasonló cipőben járunk, bár nem ismerlek, de én bizony nem vagyok vékony (de akár engem is láthatott volna pár napja a Balaton partján Nagy hajnalka, ugyanis 44-46-os úszódresszben, fekete, mert az slankít, pancsikoltam a 3 gyerekkel - azért nem én voltam, mert mi nem váltottuk egymást Apával, hanem egyszerre mentünk be;)
Azért szembekapni akkoris durva ezeket a mondatokat, de kellő önkritikával felül lehet emelkedni a bunkókon...

Névtelen írta...
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
Névtelen írta...

Nekem ezzel kezd a hócipedlim megtelni.Miért kell mindenkinek nádszálvékonynak lenni???
Tény hogy nem vagyok kisdarab, az is tény hogy voltam vékonyabb, bár sosem voltam nádszálvékony, max. erős csontú debella.
Tény hogy 3 gyereket szültem, és 41 éves vagyok, és vannak nálam karcsúbb, sportosabb ilyen korú anyukák. De sportolok rendszeresen, (taekwondoznom),
cukorbetegségem miatt nagyon odafigyelek mit és mennyit eszek, mégsem tudok lefogyni.. Ilyen vagyok, na bumm.. Én kezdem elfogadni magam, (bár nem örömmel, de mást nem nagyon tehetek), de úgy látszik másoknak szúrja a szemét a testalkatom.. :( (pedig nem folyik rajtam a háj, bár tény hogy van rajtam súlyfelesleg,nem kevés..)

Szóval egy cipőben járunk, és szerintem még sokunk feszít ilyen cipőben..:(

Part írta...

Ez mennyire beteg! És hogy én mennyire rühellem ezt a tapló hozzáállást.
Nálunk "kedvesen" mindig arra utalnak, miért hosszú a gyerek haja, ha fiú. El lehet képzelni, hogy egy 2 éves haja mennyire lehet hosszú...

Viv írta...

:)
A súlyomat nem hozták szóba, de engem megdicsértek pár napja a metrón, hogy milyen szépen beszélek a gyerekkel, meg milyen nyugodt vagyok vele, mert ő már látott olyat is, aki verte, mert elesett, és itt pár horrorsztori jött az elbeszélésben.
Na most el lehet képzelni, hogy milyen értelmesen nézhettem egy percig a hölgyre, utána viszont azon gondolkoztam, hogy lehet, hogy egy brutális asszonyállatnak nézek ki? :)

Fenchurch írta...

Nekem meg arra tesznek megjegyzéseket, hogy miért vagyok ilyen sovány. Az se jobb semmivel. A legjobb duma: "Ez a három gyerek mind a magáé?" mondom igen. "Hát hol fértek ezek magába?" (Amit válaszoltam volna, hogy hol, az nem tűr monitort, bocsi :)Miért kell mindig mindenkinek mindent jobban tudni?!

Fenchurch írta...

Nekem meg arra tesznek megjegyzéseket, hogy miért vagyok ilyen sovány. Az se jobb semmivel. A legjobb duma: "Ez a három gyerek mind a magáé?" mondom igen. "Hát hol fértek ezek magába?" (Amit válaszoltam volna, hogy hol, az nem tűr monitort, bocsi :)Miért kell mindig mindenkinek mindent jobban tudni?!

eorica írta...

én azt hittem nagy guglis nyomozás után, h Te vagy dr Barna Ildikó, annyi minden stimmelt, de valahogy nem vagyok már benne biztos, ő őrült sokat fogyott valami amerikai módszerrel, de figyelni fogom, tudja-e tartani:) és remélem nem most hagyod abba a blogolást, amikor idekattantam:)

Névtelen írta...

Mikor veted be a képeket? ;)
Eszter

gneke írta...

Igazán írhatnál már valamit, nem hiszem, hogy nincs téma iskolakezdés előtt? (tudom, idő nincs, de akkoris).
Na, nem cseszegetni akartalak, csak hiányoznak az írásaid.

pitz írta...

Az én módszerem a tuti. Én már annyira kövér vagyok, hogy a méretem monumentális, már beszólni sem mernek :))) (tényleg...)