Mennyivel könnyebb a harmadik beiskolázni. Illetve, akarom mondani, mennyivel nehezebb. Az elsőt túlaggódtam. A másodikat túlgondoltam. A harmadiknál csak egyetlen dolog izgatott az életükben először egy iskolába járó gyerekeim esetében:
Viselkedjetek úgy, mintha kultúrált, rendezett családi háttérből jönnétek. Nincs basszamegezés, ha elbotlotok a lépcsőn!!!
És hogy milyen volt az első nap? (Mondjuk a „napot” átvitt értelemben kell érteni, mert alig több mint három órát töltöttek az iskolában, évnyitóval együtt.)
Semmi nem történt.
Bővebben?
Jó volt.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
3 megjegyzés:
És Pepének a felső tagozat? Vele sem történt semmi?
Juhúú, új bejegyzés...hiányzott a blog! ;)
Már a harmadik is...
Nekem elsőszülött ment elsőbe, hát én napokig stresszben éltem:)))
Megjegyzés küldése