Eljött az én időm?

Az ovis szülőnapi-ünnepség miatt kicsit feszült a helyzet itthon. A. nem tudja olyan egyszerűen megoldani, hogy kedd este 5-kor itthon legyen. De szerencsére egy kisebb hisztivel meg tudtam győzni: Idén az apukák is mondanak verset a gyereküknek, csak nem hiányozhat róla! Aztán tegnap jött a hír, hogy lehet, hogy nem is kedden lesz az ünnepség, hanem csütörtökön. Na erre már végképp kibukott a férjem, akinek repülőjegyet, szállodai szobát, megbeszélések sorozatát kell a héten igazítani az ünnepséghez. Hogy konstruktív legyek, megint összevesztem vele.

Én: Tök fontos nekem és ZK-nak is.
A. [emelt hangon]: MEGMONDTAM, HOGY OTT LESZEK. ELSŐ SZÁMÚ FELADAT A JÖVŐ HÉTRE.
Én: Jó, jó. Rendben van. Szeretlek. Imádlak. Sosem hagynálak el, tudod csak Bruce Willis* miatt.
A.: Akkor most kellene valamit csinálnod, mert most van Magyarországon.
Én: IGEN TUDOM. DE MIT???

DE MIT???

* Benne van a nem létező házassági szerződésünkben, hogy Bruce Willis miatt elhagyhatom a férjemet és a gyerekeimet. Bár lehet, hogy lekéstem róla, most, hogy Lucia a szomszédja lesz…
PS: És akkor még nem is tudta, hogy lehet, hogy a csütörtök péntek lesz.
PPS: Azt, hogy megtanulta-e a versét, még nem mertem megkérdezni.