2011. július 5., kedd

Szóval az volt, hogy…

… ma arról szólt volna a beszámolóm, hogy milyen szorgalmasan befejeztük az évet. És hogy jól mennek a dolgaink, mert ZK egyre kevesebb gyógyszert szed, Bakkát felvették az iskolába, Pepének jó lett a bizonyítványa. És, hogy sokat dolgoztunk az elmúlt évben, ezért nagyon várjuk a nyarat és a pihenést.

És már megvolt a poén is: Annyira jól megy minden, hogy itt az ideje, hogy beüssön valami rossz. És, hogy biztos lesz valami szar a nyáron.

Mit mondjak? Nem kellett sokat várni.

Tegnap még be kellett szaladnom az egyetemre felvételiztetni. Vittem a három gyereket is, hogy majd átadjam az ügyeletes nagymamának. Minden jól ment, egészen addig, míg figyelmetlenségből be nem szálltam egy előttem szabályosan közlekedő autóba. Jó nagy karambolt csináltam. Egyedül.

Olyan nagyot, hogy senki sem volt dühös rám, csak azt mondogatták, milyen jó, hogy a három gyereknek (és nekem) nem lett semmi bajom.

Olyan nagyot, hogy kinyílt a légzsák. Ez izgalmasan hangzik. Már sokszor beszélgettünk a gyerekekkel, milyen lehet, amikor durran a légzsák.

Hogy milyen volt? Fájdalmas. A térdemnél nyílt ki. És jól leégette mindkét lábszáramat.

Úgyhogy nem marad mára más, mint elnézést kérni attól az úriembertől, aki volt olyan peches, hogy előttem menjem. Külön köszönet a csokiért, amit a gyerekeknek adott.

Köszönet a férjemnek, aki Münchenből kézi vezérelte a problémamegoldást. A biztosítást, a trélert és a többit.

Volt ugyan egy pillanat, amikor egyedül álltam az út mentén 5 darab biciklitartóval és kicsit aggódtam, hogyan fogok hazajutni busszal, de ügyesen ezt is megoldotta. Aztán úgy volt, hogy nem ülök többet autóba, de délután muszáj volt a gyerekeket elhoznom a barátainktól, ahová az ütközés után elvitték. Egész jól ment a vezetés, bár még erős szívdobogást kapok, amikor egy autó elém kanyarodik. Ami egészen praktikus dolog a budapesti forgalomban.

Holnap kölcsönautóval indulunk el.

Jó nyarat!

10 megjegyzés:

szuperapu írta...

Huh...
Örülök hogy semmi komoly bajotok nem lett. Nyugi, egy idő után már nem fogsz félni. Tapasztalatból mondom...

Olga írta...

Daniella, orulok, hogy jol vagytok! Izgalomnak pedig eleg legyen annyi ezutan, hogy hogy be fogja-e hozni a hatranyat Contador.

kikocs írta...

Nagyon sajnálom. És örülök, hogy nem lett senkinek baja. Hátha letudtátok ezzel a nyarat...

Daniella írta...

köszi!!!

Juli írta...

Vigyázz magatokra!!!!

martine írta...

Hú, nagyon jó, hogy nem lett bajotok! ÉS igenis bátor vagy, hogy utána beültél az autóba és hazavitted a gyerekeket, és hogy volt annyi lélekjelenléted, hogy felhívd a férjedet, hogy intézkedjen - szerintem én hasonló esetben rá sem mernék többet nézni autóra és egész addig ülnék az út szélén sírdogálva, míg értem nem jön valaki.

Nagyon jó nyarat nektek!

Kispiskóta írta...

és a vizsga??

malyvacsiga írta...

Nagyon együttérzek! SZintén tapasztalatból. És tényleg múlik idővel a szívdobogás!
Szép, nyugodt(!) nyarat nektek!

manner írta...

Huhh! Lényeg a lényeg, hogy senkinek semmi baja. Persze vacak, hogy az autónak igen, de ugye az pótolható. Nyugodtabb napokat!! :)

Gabi írta...

Tyűha!!

Nem kezdődik könnyen a nyár, de örömmel hallom, hogy sikerült megtalálni (és belemenni) az egyetlen jól nevelt emberbe a városban. Még csokit is adott!
Nem történt bajotok sem, szerintem ez inkább egy szerencsés történet.